¹Ezek azon nemzetek, melyeket az Úr meghagyott, hogy azok által oktassa Izraelt, és mindazokat, kik nem tudták vala a kananeusok hadakozásait;

²hogy az után tanúljanak az ő fiaik hadakozni az ellenségekkel, és gyakorlatot nyerni a harczolásban:

³A filiszteusok öt fejedelme, és mind a kananeusok és szidoniusok és heveusok, kik a Libanon hegyén laknak vala, Baal-Hermon hegyétől az Ematba való bemenetig.

⁴És meghagyá őket, hogy általok megpróbálja Izraelt, vajjon hallgatja-e az Úr parancsait, melyeket parancsolt vala atyáiknak Mózes által, vagy sem?

⁵Izrael fiai tehát a kananeusok és heteusok, az amorreusok és ferezeusok, a heveusok és jebuzeusok között lakának;

⁶és feleségűl vevék azok leányait, és leányaikat azok fiainak adák, és azok isteneinek szolgálának.

⁷És gonoszat cselekvének az Úr színe előtt, és megfeledkezének Istenökről, szolgálván Baalimnak és Asztarótnak.

⁸És az Úr megharaguván Izrael ellen, Kuszan-Raszataimnak, a mezopotámiai királynak kezeibe adá őket, és neki nyolcz esztendeig szolgálának.

⁹És az Úrhoz kiáltának, ki nekik szabadítót támaszta, és megszabadítá őket, Otónielt tudniillik, Cenez fiát, Káleb öcscsét;

¹⁰kiben az Úr lelke vala, és biráskodék Izraelben. És kiméne a harczra, és kezeibe adá az Úr Kuszan-Raszataimot, a szíriai királyt, és elnyomá őt.

¹¹És megnyugovék a föld negyven esztendeig, és meghala Cenez fia, Otóniel.

¹²De Izrael fiai ujonan gonoszat cselekvének az Úr színe előtt; ki megerősíté ellenök a moábi királyt, Eglont, mert gonoszat cselekvének az ő színe előtt.

¹³És ez magához gyüjté Ammon és Amalek fiait, és elméne és megveré Izraelt, és bírá a pálmák városát.

¹⁴És Izrael fiai Eglonnak, a moábi királynak tizennyolcz esztendeig szolgálának;

¹⁵és azután az Úrhoz kiáltának, ki nekik Aod nevű szabadítót támaszta, Gerának, Jemini fiának fiát, ki mind a két kezével úgy éle, mint a jobbal. És Izrael fiai ajándékokat küldének Eglonnak, a moábi királynak általa,

¹⁶ki magának két élű kardot csinála, melynek közepén egy tenyérnyi hosszú markolat vala, és azt a köntös alá jobb tomporára övedzé.

¹⁷És beadá az ajándékokat Eglonnak, a moábi királynak. Eglon pedig igen testes vala.

¹⁸És midőn beadta neki az ajándékokat elkiséré társait, kik vele jöttek vala.

¹⁹És visszatérvén Galgalából, a hol bálványok voltak, mondá a királynak: Titkos szóm van veled, oh király! És ez hallgatást parancsola; és kimenvén mindnyájan, a kik körűle valának,

²⁰beméne Aod hozzája, amaz pedig a nyári teremben ül vala egyedűl, és mondá: Isten igéje van nálam hozzád. Ki mindjárt fölkele a királyi székből;

²¹És Aod kinyujtá balkezét, és kirántá a handzsárt jobb tomporáról, és beüté azt amannak hasába

²²oly erősen, hogy a vas után markolata is beméne a sebbe, és az igen kövér hájba szorúla. Ki sem voná a kardot, hanem a mint bele ütötte, testében hagyá; és a természet rejtekén hasának ganéja mindjárt kiomola.

²³Aod pedig gondosan betévén a nyári terem ajtait, és zárral megerősítvén,

²⁴a hátulsó ajtón kiméne. És a király szolgái bemenvén, láták a nyári terem ajtait betéve, és mondák: Talán szükségét végzi a nyári kamarában.

²⁵És sokáig várakozván, mígnem elszégyenlék magokat, és látván, hogy senki sem nyitja föl, vevék a kulcsot, és megnyitván, halva találák urokat a földön elterűlten.

²⁶Aod pedig, míg azok búsúlának, elszalada, és átméne a bálványok helyén, a honnan visszatért vala, és Szeiratba juta;

²⁷és mindjárt megzendűle a harsona Efraim hegyén; és lemenének vele Izrael fiai, ő legelől menvén.

²⁸És mondá nekik: Kövessetek engem; mert az Úr kezeinkbe adta ellenségeinket, a moabitákat. És lemenének utána, és elfoglalák a Jordán réveit, melyeken átkelnek Moábba; és senkit át nem bocsátának,

²⁹hanem megverének a moábitákból az időben közel tízezeret, mind izmos és erős férfiakat. Senki sem szaladhata el közőlük.

³⁰És megaláztaték Moáb az napon Izrael keze alatt, és megnyugovék a föld nyolczvan esztendeig.

³¹Ezután Anat fia, Samgár vala, ki a filiszteusok közől hatszáz férfiút öle meg egy szántóvassal, és ő is megoltalmazá Izraelt.