¹És feljöve az Úr angyala Galgalából, a sírók helyére, és mondá: Kihoztalak titeket Egyiptomból, és bevittelek azon földre, melyért megesküdtem atyáitoknak, és megigértem, hogy veletek kötött frigyemet föl nem bontom mindörökre,

²csak ne lépjetek szövetségre e föld lakóival, hanem rontsátok le oltáraikat, és nem akartatok szómra hallgatni; miért cselekedtétek ezt?

³Azért nem akartam őket eltörleni színetek elől, hogy legyenek ellenségeitek és azok istenei legyenek romlástokra.

⁴És midőn az Úr angyala ez igéket mondotta Izrael minden fiainak, fölemelék szavokat és sírának.

⁵És hivaték azon hely neve sírók, vagy könyhullatások helyének; és ott áldozatokat tőnek az Úrnak.

⁶Tudniillik Józue elbocsátá a népet, és elmenének Izrael fiai, kiki a maga örökségébe, hogy bírják azt;

⁷és szolgálának az Úrnak az ő és a vének minden napjaiban, kik sok ideig élének utána, tudván az Úr cselekedeteit, melyeket Izraellel tett vala.

⁸De meghala Nun fia, Józue, az Úr szolgája száztíz esztendős korában,

⁹és eltemeték őt öröksége határaiban Tamnet-száréban, Efraim hegyén, Gaasz hegyének éjszakai részén.

¹⁰És azon egész nemzedék atyáihoz gyűjteték; és mások támadának, nem ismerők az Urat, és ama cselekedeteket, melyeket Izraellel tett vala.

¹¹És gonoszat cselekvének Izrael fiai az Úr színe előtt, és Baalimnak szolgálának,

¹²és elhagyák atyáik Urát Istenét, ki őket kihozta vala Egyiptom földéről; és idegen isteneket követének, azon népek isteneit, kik körűlök laknak vala, és imádák azokat, és haragra ingerlék az Urat,

¹³elhagyván őt, és Baalnak és Asztarótnak szolgálván.

¹⁴És az Úr megharaguvék Izrael ellen, és adá őket a dúlók-fosztók kezébe, kik megfogák őket, és eladák a köröttük lakó ellenségeknek; és nem állhatának ellen az ő ellenségeiknek,

¹⁵hanem bárhová akartak menni, rajtok vala az Úr keze, a mint szólott és megesküdött nekik; és igen nagy vala nyomorúságuk.

¹⁶És az Úr bírákat támaszta, kik szabadítsák meg őket a pusztítók kezéből; de azokra sem akarának hallgatni,

¹⁷idegen istenekkel paráználkodván, és azokat imádván. Hamar elhagyák az utat, melyen jártak vala atyáik; és hallák az Úr parancsait, mégis mindent ellenkezőleg cselekvének.

¹⁸És midőn az Úr bírákat támaszta, azok napjaiban irgalomra hajolván, meghallgatá a szorongatottak fohászkodásait és megszabadítá őket a pusztítók öldöklésétől.

¹⁹Miután pedig meghalt a bíró, visszatérének, és sokkal több gonoszat cselekvének, mint atyáik cselekedtenek, idegen isteneket követvén, azoknak szolgálván, és imádván őket. El nem hagyák találmányaikat, és a keménységes utat, melyen szoktak volt járni.

²⁰És fölgerjede az Úr haragja Izrael ellen, és mondá: Mivelhogy ez a nép fölbontotta szövetségemet, melyet atyáitokkal kötöttem vala, és szavamra hallgatni átallott:

²¹én sem törlöm el a nemzeteket, melyeket meghagyott Józue, midőn meghalt;

²²hogy azok által próbáljam meg Izraelt, vajjon megőrzik-e az Úr útját, és azon járnak-e, a mint megőrizték atyáik, vagy sem?

²³Meghagyá tehát az Úr mind ama nemzeteket, és nem akará hamar elveszteni, nem is adá Józue kezébe.