¹Az időben a gálaádi Jefte igen erős és hadakozó férfiú vala, egy parázna asszony fia, ki Gálaádtól születék.

²Vala pedig Gálaádnak felesége, kitől fiai lőnek; kik miután fölnevekedtek, kiűzék Jeftét, mondván: Nem lehetsz örökös atyánk házában, mert más anyától születtél.

³Kiktől ő elfutván és távozván, Tob földén lakék; és hozzája gyülének a szűkölködő és rabló férfiak, és mint fejedelmet követék őt.

⁴Ama napokban hadakoznak vala Ammon fiai Izrael ellen,

⁵kik amazoktól igen szoríttatván, elindúlának Gálaád vénei, hogy segítségűl vegyék magokhoz Jeftét Tob földéről;

⁶és mondák neki: Jer velünk, légy fejedelmünk, és hadakozzál Ammon fiai ellen.

⁷Kiknek ő felelé: Nem ti vagytok-e, kik engem gyülöltetek, és kiűztetek atyám házából? és most, szükségtől kényszerítetvén, hozzám jöttetek?

⁸És mondák Gálaád fejedelmei Jeftének: Ugyancsak ez okért jöttünk most hozzád, hogy jőj velünk, és hadakozzál Ammon fiai ellen, és légy vezére mindazoknak, kik Gálaádban laknak.

⁹És mondá nekik Jefte: Ha igazán jöttetek hozzám, hogy hadakozzam érettetek Ammon fiai ellen, és az Úr kezembe adja őket, én leszek-e fejedelmetek?

¹⁰Kik felelék neki: Az Úr, ki ezeket hallja, ő miközöttünk közbenjáró és tanú, hogy fogadásunkat megcselekeszszük.

¹¹Elméne tehát Jefte Gálaád fejedelmeivel, és az egész nép maga fejedelmévé tevé őt. És elmondá Jefte minden beszédét az Úr előtt Maszfában.

¹²És követeket külde Ammon fiainak királyához, kik az ő nevében mondják: Mi közöd velem, hogy ellenem jöttél, elpusztítani földemet?

¹³Kiknek amaz felelé: Mert elvette Izrael az én földemet, mikor Egyiptomból feljött, Arnon határaitól Jábokig és a Jordánig; most azért békeséggel add vissza azt nekem.

¹⁴Kik által ismét parancsola Jefte, és meghagyá nekik, mondják meg Ammon királyának:

¹⁵Ezeket mondja Jefte: Nem vette el Izrael Moáb földét, sem Ammon fiai földét;

¹⁶hanem mikor Egyiptomból feljöttek, a pusztában járt a vörös tengerig, és Kádeszbe jött;

¹⁷és követeket külde Edom királyához, mondván: Engedd meg nekem, hogy átmenjek földeden. Ki nem akart engedni kérésének. Külde Moáb királyához is, és ő sem akara átmenetelt engedni. Kádeszben marada tehát,

¹⁸és megkerűlé oldalvást Edom földét és Moáb földét; és jöve Moáb földének napkeleti része felé, és táborba szálla az Arnonon túl, és nem akara bemenni Moáb határaiba; mert Arnon Moáb földének határa.

¹⁹Izrael tehát követeket külde az amorreusok királyához, Szehonhoz, ki Heszebonban lakik vala, és mondák neki: Engedd meg, hadd menjek át földeden a folyóvízig.

²⁰És ez is megvetvén Izrael szavát, nem engedé meg, hogy átmenjen a határon, hanem számtalan sokaságot gyüjtvén, kiméne ellene Jászába, és erősen ellenálla;

²¹de az Úr Izrael kezeibe adá őt minden hadával, s ez megveré őt, és elfoglalá egész földét az amorreusoknak, azon tartomány lakóinak,

²²és minden határait Arnontól Jábokig, és a pusztától a Jordánig.

²³Tehát Izrael Ura Istene rontá meg az amorreusokat, hadakozván ezek ellen az ő népe, Izrael, és te most el akarod foglalni az ő földét?

²⁴Nem azok illetnek-e téged törvény szerint, miket a te istened, Kámosz bír? A miket pedig a mi Urunk Istenünk, mint győzedelmes elfoglalt, a mi örökségünkhöz tartoznak.

²⁵Avagy talán jobb vagy Báláknál, Széfor fiánál, a moábi királynál? vagy megbizonyithatod, hogy ő versengett Izraellel és hadakozott ellene,

²⁶mikor Heszebonban lakott és annak faluiban, és Ároerben és annak faluiban, vagy minden városokban a Jordán mellett háromszáz esztendeig? Miért nem kisérlettétek meg ennyi ideig e visszakövetelést?

²⁷Tehát nem én vétek neked, hanem te cselekszel gonoszúl velem, igaztalan hadat indítván ellenem. Tegyen itéletet az Úr, a közbíró ez napon Izrael és Ammon fiai között!

²⁸És nem akara engedni Ammon fiai királya Jefte beszédeinek, melyeket a követek által izent vala.

²⁹Lőn tehát Jeftén az Úr Lelke, és ő megkerűlvén Gálaádot és Manasszét és Gálaád Maszfáját is, és onnan átmenvén Ammon fiaihoz,

³⁰fogadást tőn az Úrnak, mondván: Ha Ammon fiait kezembe adod,

³¹a ki először kilép házam ajtaján, és elém jő, mikor békeséggel visszatérek Ammon fiaitól, azt égőáldozatúl mutatom be az Úrnak.

³²És átméne Jefte Ammon fiaihoz, hogy hadakozzék ellenök; kiket az Úr az ő kezébe ada.

³³És megvere Aroertől, a míg Mennitbe mégy, húsz várost és egész Abelig, mely szőlővel vala beültetve, igen nagy csapással; és megaláztatának Ammon fiai Izrael fiaitól.

³⁴Visszatérvén pedig Jefte Maszfába házához, eléje jöve egyetlenegy leánya dobokkal és karokkal. Mert nem valának egyéb magzatai.

³⁵Kit látván, megszaggatá ruháit, és mondá: Jaj nekem, leányom! megcsaltál engem, magad is megcsalódtál; mert fölnyitottam számat az Úrhoz, és másként nem cselekedhetem!

³⁶Felelé neki amaz: Atyám! ha fölnyitottad szádat az Úrhoz, a mit fogadtál, azt cselekedd velem, miután neked a boszúállás és győzelem megadatott ellenségeid fölött.

³⁷És mondá atyjának: Csak azt engedd meg nekem, a mit kérek: Bocsáss el engem, hogy két hónapig távozzam a hegyekbe, és sirassam szűzeségemet társaimmal.

³⁸Kinek ő felelé: Menj. És elbocsátá őt két hónapig. És elmenvén leánybarátival és társaival, siratá szűzeségét a hegyeken.

³⁹És eltelvén a két hónap, visszatére atyjához; s ez a mint fogadta vala, úgy cselekvék vele, ki nem ismert vala férfiat. Attól kezdve szokás lőn Izraelben, és rendesen megtartaték,

⁴⁰hogy minden év fordultával összegyülének Izrael leányai, és a gálaádi Jefte leányát négy nap siraták.