¹Ez az Isten parancsainak könyve, és az örökkévaló törvény; mindnyájan, kik megtartják azt, életre jutnak, a kik pedig elhagyják, halálra.

²Térj meg, Jákob! és ragadd meg azt, járj utadon az ő világossága fényénél.

³Ne add másnak a te dicsőségedet, és méltóságodat idegen nemzetnek.

⁴Boldogok vagyunk mi, Izrael! mert a mi tetszik Istennek, kijelentetett nekünk.

⁵Vigasztalódjál, Isten népe, emlékezetes Izrael!

⁶A pogányoknak nem végvesztetekre adattatok el, hanem hogy haragról haragra ingerlettétek az Istent, átadattatok az ellenségeknek.

⁷Mert elkeserítettétek azt, ki titeket teremtett, az örök Istent, áldozván az ördögöknek és nem az Istennek.

⁸Mert elfeledtétek az Istent, ki titeket táplált, és megszomorítottátok dajkátokat, Jerusalemet.

⁹Mert látta az Istentől rátok jövő haragot, és így szólott: Halljátok, Sion szomszédai! nagy siralmat hozott rám az Isten.

¹⁰Mert láttam az én népemnek, fiaimnak és leányaimnak rabságát, melyet rájok hozott az Örökkévaló.

¹¹Vigasággal neveltem fel őket, de sirással és bánattal bocsátottam el.

¹²Senki ne örűljön énrajtam, özvegyen és elhagyotton; sokaktól elhagyattam az én fiaim bűneiért, mert elhajlottak az Úr törvényétől,

¹³az ő igazságait nem ismerték, és nem jártak az Isten parancsainak útain, sem az ő igazmondásának ösvényein nem mentek igazsággal.

¹⁴Jőjetek elé, Sion szomszédai! és emlékezzetek meg az én fiaim és leányaim fogságáról, melyet rájok hozott az Örökkévaló.

¹⁵Mert messzünnen hozott rája népet, gonosz és idegen nyelvű népet;

¹⁶kik nem tisztelték az öreget, a gyermekeken sem könyörűltek; elvitték az özvegy kedveseit, és fiak nélkül egyedűl magán hagyták.

¹⁷Én tehát hogyan segíthetnélek titeket?

¹⁸A ki rátok hozta a nyomorúságokat, ő szabadít meg titeket ellenségeitek kezeiből.

¹⁹Menjetek, fiaim! menjetek; én pedig egyedűl leszek, elhagyottan!

²⁰Levetettem a békeség hosszú ruháját, és felöltözködöm a könyörgés zsákjába, és kiáltani fogok a Fölségeshez az én napjaimban.

²¹Vigasztalódjatok, fiaim! kiáltsatok az Úrhoz, és kiszabadít titeket az ellenséges fejedelmek kezeiből.

²²Mert az Örökkévalótól reménylem szabadúlástokat, és a Szent megadja örömemet az irgalmasságért, mely nektek jőni fog a mi örök Szabadítónktól.

²³Szomorúsággal és sirással bocsátottalak el titeket, de az Úr visszahoz nekem benneteket örömmel és vigasággal mindörökre.

²⁴Mert a mint látták Sion szomszédai Istentől jött fogságtokat, úgy meglátják csakhamar Istentől a ti szabadúlástokat, mely rátok jő nagy tisztességgel és örök fényességgel.

²⁵Fiaim! béketűréssel szenvedjétek a haragot, mely rátok jött; mert téged most üldöz ugyan ellenséged, de hamar meglátod az ő veszedelmét, és nyakára hágsz.

²⁶Az én gyöngédeim kemény utakon jártak, mert elvitettek, mint az ellenségtől elrablott nyáj.

²⁷Vigasztalódjatok, fiaim! és kiáltsatok az Úrhoz, mert emlékezetben lesztek annál, ki elvitt titeket.

²⁸Mert a mint törekvéstek volt, eltévelyedni az Istentől, megtérvén, tízszerte jobban fogjátok őt keresni.

²⁹A ki rátok hozta a nyomorúságot, ismét hoz nektek örök vigaságot a ti szabadúlástokkal.

³⁰Vigasztalódjál, Jerusalem! mert biztat téged, a ki nevet adott neked.

³¹Az ártók elvesznek, kik téged gyötröttek, és a kik örűltek romlásodon, megbüntettetnek;

³²a városok, melyeknek szolgáltak fiaid, megbüntettetnek, és az, mely elhurczolta fiaidat.

³³Mert a mint örűlt az romlásodon, és vigadott elesteden, úgy fog szomorkodni saját pusztúlásán.

³⁴Elnémíttatik az ő sokaságának vigadozása, és öröme sírássá leszen.

³⁵Mert több napig tartó tűz jő rája az Örökkévalótól, és az ördögök fogják lakni sok ideig.

³⁶Tekints körűl napkelet felé, Jerusalem! és lásd az Istentől neked jövő vigaságot.

³⁷Mert ime eljőnek a te fiaid, kiket elbocsátottál, az elszéledettek, eljőnek egybegyüjtetve napkelettől nyugatig a Szentnek igéje által, örvendezve az Isten dicsőségén.