¹És most, mindenható Uram, Izrael Istene! a szükségben levő szorongatott lélek hozzád kiált.

²Hallgasd meg, Uram, és könyörűlj, mert irgalmas vagy, és könyörűlj rajtunk, mert vétkeztünk előtted.

³Mivel te örökké megmaradsz, mi elveszünk e mindörökre?

⁴Mindenható Uram, Izrael Istene! hallgasd meg most Izrael halottainak és azok fiainak imádságát, kik vétkeztek előtted, és nem hallgatták az ő Urok Istenök szavát; és ránk ragadtak a nyomorúságok.

⁵Ne emlékezzél meg atyáink gonoszságairól, hanem emlékezzél meg a te kezedről és nevedről ez időben;

⁶mert te vagy a mi Urunk Istenünk, és dicsérni fogunk téged, Uram!

⁷Mert azért adtad sziveinkbe félelmedet, hogy segítségűl híjuk a te nevedet, és dicsérjünk téged fogságunkban, hol megtérünk atyáink gonoszságából, kik vétkeztek teelőtted.

⁸Ime mi fogságunkban vagyunk ma, a hová vetettél minket gyalázatra és átokra és büntetésre, atyáink minden gonoszsága szerint, kik eltávoztak tőled, Urunk Istenünk!

⁹Halljad, Izrael! az élet parancsait; vedd füleidbe, hogy tudjad az okosságot.

¹⁰Mi dolog az, Izrael! hogy te ellenség földén vagy,

¹¹megaggottál az idegen földön, meg vagy fertőztetve halottakkal, s a sirgödörbe menőkhöz számláltatol?

¹²Elhagytad a bölcseség kútfejét;

¹³mert ha Isten útján járandottál, kétségkivűl örök békeségben laktál volna.

¹⁴Tanúld meg, hol az okosság, hol az erő, hol az értelem? hogy megtudjad egyszersmind, hol az élet hosszasága és fentartása, hol a szemek világossága és a békeség?

¹⁵Ki találta meg annak helyét, és ki jutott be tárházába?

¹⁶Hol vannak a nemzetek fejedelmei, és kik a vadakon uralkodtak,

¹⁷kik az égi madarakkal játszodoztak,

¹⁸kik ezüstöt és aranyat gyüjtöttek, melyben az emberek bíznak, és nincs vége a gyüjtésnek; kik az ezüstöt nagy gonddal földolgozták, és kimeríthetlenek voltak munkájokban?

¹⁹Kiírtattak, a föld alá szállottak, és mások támadtak helyökbe.

²⁰Az ifjak látták a világosságot, és a földön laktak; de a fegyelem útját nem tudták,

²¹és nem ismerték meg annak ösvényeit, és fiai nem fogadták el azt; és tőlök messze távozott.

²²Nem hallatszott Kánaán földén, és nem láttatott Témanban.

²³Ágár fiai keresik ugyan a földön való okosságot, Merra és Téman kereskedői is, a példabeszédek fejtegetői s az okosság és értelmesség fürkészői; de a bölcseség útját nem ismerik, s nem jutnak eszökbe annak ösvényei.

²⁴Oh Izrael! mily nagy az Isten háza, s mily roppant az ő birtokhelye!

²⁵Nagy és határtalan, magas és végtelen.

²⁶Ott voltak ama nevezetes óriások, kik kezdetben éltek, magas termetűek és harczhoz értők.

²⁷Nem ezeket választotta az Úr, s nem ezek találták föl a tudomány útját, azért elvesztek;

²⁸mivelhogy nem volt bölcseségök, elvesztek esztelenségök miatt.

²⁹Ki ment föl az égbe, és ki nyerte el azt? ki hozta le a felhőkből?

³⁰Ki kelt át a tengeren, és ki találta föl azt? ki hozta el azt inkább, mint a választott aranyat?

³¹Nincs, a ki tudhassa annak útait, sem a ki fölkeresse annak ösvényeit:

³²hanem a ki mindeneket tud, ő ismeri azt, és föltalálta okosságával; ki elkészítette a földet örök időre, és betöltötte azt barmokkal és négylábú állatokkal;

³³ki a világosságot kibocsátja, és menten megyen az; és ha szólítja, remegve engedelmeskedik neki.

³⁴A csillagok pedig ragyognak őrállásaikon, és örvendeznek;

³⁵szólíttatnak, és azt mondják: Jelen vagyunk! és vidámsággal világítanak annak, ki őket teremtette.

³⁶Ez a mi Istenünk, és nincs más hozzája hasonlítható.

³⁷Ő találta föl a bölcseség minden útját, és Jákobnak, az ő szolgájának adta azt, és Izraelnek az ő kedveltjének.

³⁸Ezekután a földön láttatott, és az emberekkel társalkodott.