¹Azért teljesítette be a mi Urunk Istenünk az ő igéjét, melyet nekünk szólott és bíráinknak, kik Izraelt itélték, és királyainknak és fejedelmeinknek, és az egész Izraelnek és Júdának:

²hogy az Úr nagy nyomorúságokat hoz ránk, minők nem voltak az ég alatt, mint Jerusalemben lettek, azok szerint, mint írva vannak Mózes törvényében,

³hogy az ember egye fia húsát és leánya húsát.

⁴És adta őket mindazon királyok kezébe, kik körülöttünk vannak, gyalázatra és pusztúlásra minden népnek, melyek közé elszórt minket az Úr.

⁵És alúl estünk és nem felűl; mert vétkeztünk a mi Urunk Istenünk ellen, nem engedelmeskedvén az ő szavának.

⁶A mi Urunknál Istenünknél az igazság, rajtunk pedig és atyáinkon orczapirulás, mint ez mai napon van.

⁷Mert az Úr megmondotta nekünk mind e roszat, melyek ránk jöttek,

⁸és nem engeszteltük meg a mi Urunk Istenünk orczáját, hogy megtértünk volna mindnyájan igen gonosz utainkról.

⁹És ébren volt az Úr romlásunkra, és ránk hozta azt, mert az Úr igaz minden cselekedetében, melyeket nekünk parancsolt;

¹⁰és nem hallgattuk az ő szavát, hogy az Úr parancsaiban jártunk volna, melyeket elénk adott.

¹¹És most, Izraelnek Ura Istene! ki a te népedet kihoztad Egyiptom földéről erős kézzel és jelekkel és csodákkal, a te nagy erőddel és fölemelt karoddal, és nevet szerzettél magadnak, mint ez mai napon van;

¹²vétkeztünk, istentelenűl cselekedtünk, gonoszúl viseltük magunkat, Urunk Istenünk, minden igazságod ellen.

¹³Fordúljon el a te haragod mirólunk, mert kevesen maradtunk meg a nemzetek között, hova elszórtál minket.

¹⁴Hallgasd meg, Uram, a mi könyörgéseinket és imádságainkat, és segíts ki minket tenmagadért; és add, hogy kegyelmet találjunk azok színe előtt, kik minket elhoztak;

¹⁵hadd tudja az egész föld, hogy te vagy a mi Urunk Istenünk, és hogy a te neved hivatott segítségűl Izraelre és az ő nemzetségére.

¹⁶Tekints ránk, Uram, a te szent házadból, és hajtsd hozzánk füledet, és hallgass meg minket.

¹⁷Nyisd föl szemeidet és lásd; mert nem a megholtak, kik az alvilágban vannak, kiknek lelkök kivétetett testeikből, dicsőitik az Urat és az ő igazságát;

¹⁸hanem a lélek, mely az inség nagyvolta miatt szomorú, és megaláztatva jár és erőtelenűl, és a homályosodó szemek, és az éhező lélek, ez dicsőit, Uram, téged és igazságodat.

¹⁹Mert mi nem atyáink igazságánál fogva könyörgünk és kérünk irgalmasságot a te színed előtt, Urunk Istenünk!

²⁰hanem mivel ránk eresztetted haragodat és búsulásodat, a mint szólottál szolgáid, a próféták által, mondván:

²¹Igy szól az Úr: Hajtsátok meg vállatokat és nyakatokat, és szolgáljatok Babilon királyának; és veszteg maradtok a földön, melyet atyáitoknak adtam.

²²Ha pedig nem hallgatjátok a ti Uratok Istenetek szavát, hogy szolgáljatok a babiloni királynak: elfogyasztalak titeket Júda városaiból és Jerusalemből,

²³és elveszem tőletek a vigaság szavát és az öröm szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, és az egész földön nem lesz nyoma a benne lakóknak.

²⁴És nem hallgatták a te szódat, hogy szolgáltak volna Babilon királyának; és beteljesítetted igéidet, melyeket mondottál szolgáid, a próféták által: hogy el fognak vitetni királyaink csontjai és atyáink csontjai helyökről;

²⁵és íme a nap hőségére vettettek, és az éjszaka hidegére, miután a legkínosabb fájdalmakban haltak meg, éhség és fegyver és számkivetés által.

²⁶És olyanná tétetett a templom, melyben a te neved segítségűl hívatott, mint a minő ma, Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt.

²⁷De mivelünk, Urunk Istenünk, teljes jóvoltod szerint cselekedtél, és mindazon nagy irgalmasságod szerint,

²⁸a mint szólottál szolgád, Mózes által, az napon, melyen megparancsoltad neki, hogy írja le törvényedet Izrael fiai előtt,

²⁹mondván: Ha nem hallgatjátok az én szómat, ez a nagy sokaság igen kicsinynyé változik a pogányok között, hova én őket elszórom;

³⁰mert tudom, hogy engem nem hallgat meg e nép, mivel keménynyakú nép ez; de fogsága földén majd szívébe száll.

³¹És megtudják, hogy én vagyok az ő Urok Istenök; és szivet adok nekik, hogy értsenek, és füleket, hogy halljanak.

³²És dicsérni fognak engem fogságuk földén, és megemlékeznek az én nevemről.

³³És megtérnek nyakasságukból és gonoszságaikból; mert megemlékeznek atyáik útjáról, kik vétkeztek ellenem.

³⁴És visszahívom őket a földre, mely iránt megesküdtem az ő atyáiknak, Ábrahámnak Izsáknak és Jákobnak; és uralkodni fognak azon, megsokasodnak, és nem kevesednek.

³⁵És más örök szövetséget kötök velek: hogy én Istenök legyek, és ők népemmé lesznek; és nem mozdítom ki többé népemet, Izrael fiait a földről, melyet nekik adtam.