¹Fesztus megérkezvén a tartományba, harmadnap múlva fölméne Cezareából Jerusalembe.

²És hozzájárulának a papifejedelmek és a zsidók főemberei Pál ellen, és kérék őt,

³kedvezést könyörögve magoknak őellene, hogy Jerusalembe hozassa őt, tőrt vetvén ellene, hogy megöljék őt az úton.

⁴Fesztus pedig felelé, hogy Pál Cezareában tartatik, neki pedig hamar el kell mennie.

⁵A kik tehát közőletek (úgymond) előkelők, együtt lemenvén, ha valami vétek van a férfiúban, vádolják őt.

⁶S nem késvén közöttük tovább nyolcz vagy tíz napnál, leméne Cezareába, és másnap törvényszéket ülvén, Pált eléhozatá.

⁷Ki midőn eléhozatott, körülállák őt a Jerusalemből lejött zsidók, sok és súlyos vádakat hozván föl ellene, melyeket be nem bizonyíthatának;

⁸mivel Pál kimenté magát: hogy sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem.

⁹Fesztus pedig kedveskedni akarván a zsidóknak, felelvén Pálnak, mondá: Akarsz-e Jerusalembe fölmenni, és ott megitéltetni ezekről énelőttem?

¹⁰Pál pedig mondá: A császár itélőszéke előtt állok, ott kell megitéltetnem. A zsidóknak nem vétettem, mint te jobban tudod.

¹¹Mert ha vétettem, vagy halálra méltót cselekedtem, kész vagyok meghalni; de ha semmi sincs azokban, mikkel ezek engem vádolnak, senki sem adhat ki nekik engem. A császárra hivatkozom.

¹²Akkor Fesztus a gyülekezettel szólván, felelé: A császárra hivatkoztál, a császárhoz mégy.

¹³És nehány nap múlva Agrippa király és Bernice lejövének Cezareába, Fesztust köszönteni.

¹⁴És több napot töltvén ott, Fesztus emlitést tőn Pál felől a királynak, mondván: Egy férfiú fogságban hagyatott itt Félixtől,

¹⁵ki iránt, midőn Jerusalemben valék, hozzám jövének a papifejedelmek és a zsidók vénei, kérvén, hogy őt halálra itéljem.

¹⁶Én felelém nekik: hogy a romaiaknál nem szokás halálra itélni valamely embert, mielőtt annak, ki vádoltatik, meg nem jelennek vádolói, és hely nem adatik önvédelmére, hogy magát vétkeiből kitisztázhassa.

¹⁷Mikor tehát idegyűltek, minden haladék nélkül, másnap itélőszéket ülvén, eléhozatta a férfiút.

¹⁸Ki ellen fölállottak a vádolók, de semmi okot nem hoztak elé, mikből én gonoszt gyaníthattam volna.

¹⁹Hanem valami kérdéseket hoztak föl ellene az ő babonaságukról, és valami megholt Jézus felől, kiről Pál azt mondá? hogy él.

²⁰Én pedig vonakodván az efféle kérdésektől, mondám: akar-e menni Jerusalembe, és ezekről ott megitéltetni?

²¹De Pál fölebbvivén ügyét, a császári szék vizsgálatára akart megtartatni; parancsolám tehát őriztetni őt, míg elküldöm a császárhoz.

²²Agrippa pedig mondá Fesztusnak: Magam is akarnám ez embert hallani. Holnap, úgymond, meghallod őt.

²³Másnap tehát, mikor eljött Agrippa és Bernice nagy pompával, és bementek a kihallgató terembe a hadfőnökökkel és a város főembereivel, Fesztus parancsára Pál elővezetteték.

²⁴És mondá Fesztus: Agrippa király és minden férfiak, kik együtt vagytok velünk, látjátok ezt, kiről a zsidók egész sokasága szólott nekem Jerusalemben, kérvén és kiáltván, hogy ennek nem kellene tovább élnie.

²⁵Én pedig úgy találtam, hogy semmi halálra méltót nem cselekedett. Azonban ő a császárra hivatkozván, elhatároztam őt elküldeni.

²⁶De nem tudok felőle bizonyost írni az úrnak. Azért elétek hoztam őt, és leginkább teeléd, Agrippa király! hogy az ő kikérdeztetése után legyen mit írnom.

²⁷Mert oktalanságnak látszik előttem, a foglyot elküldeni, és annak ügyéről jelentést nem tenni.