¹Öt nap múlva pedig leméne a papifejedelem, Ananiás, némely vénekkel, és egy Tertullus nevű ügyvéddel, kik a helytartóhoz járulának Pál ellen.

²És előidézvén Pált, kezdé vádolni Tertullus, mondván: Mivelhogy nagy békeségben élünk általad, és sok jobbra fordúl a te gondviselésed által;

³ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával fogadjuk, oh legjobb Félix!

⁴De hogy tovább ne tartóztassalak téged, kérlek, röviden hallgass meg minket a te kegyelmességed szerint.

⁵Mi ezen embert ártalmasnak találtuk, ki lázadást indít minden zsidók között az egész világon, és kezdője a nazarenusok pártos szakadásának;

⁶ki a templomot is megfertőztetni törekedett, s kit meg is fogván, törvényünk szerint akartunk elitélni.

⁷De ránk jövén Líziás, az ezredes, nagy erőszakkal kiragadta őt kezeinkből,

⁸parancsolván, hogy az ő vádolói tehozzád jőjenek. Te pedig midőn kihallgatod, megértheted tőle mindezeket, melyekről mi őt vádoljuk.

⁹Erősiték ezt a zsidók is, mondván, hogy ezek így vannak.

¹⁰Felele pedig Pál (midőn intett neki a helytartó, hogy szóljon): Tudván, hogy sok esztendőtől te vagy birája e nemzetnek, jó lélekkel megfelelek magamért.

¹¹Ugyanis, megértheted, hogy nincs több tizenkét napjánál, mióta fölmentem Jerusalembe imádkozni.

¹²És sem a templomban nem találtak engem, hogy valakivel vitatkoztam, vagy zendűlést indítottam volna a sokaság között, sem a zsinagógákban,

¹³sem a városban; s nem bizonyíthatják be neked, a mikről most engem vádolnak.

¹⁴Ezt pedig megvallom előtted, hogy azon vallás szerint, melyet szakadásnak mondanak, úgy szolgálok az Atyának s az én Istenemnek, hogy hiszem mindazokat, mik a törvényben és a prófétákban írva vannak,

¹⁵reménységem lévén az Istenben, hogy a mit ezek is várnak, jövendő leszen az igazak és gonoszok feltámadása.

¹⁶Azon igyekszem én is, hogy szemrehányástól ment lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkoron.

¹⁷Több esztendő múlva pedig eljöttem, hogy alamizsnát osztogassak nemzetségemnek, és áldozatokat és fogadásokat tegyek.

¹⁸Ezekben találtak engem a templomban megtisztúlva, nem sereggel, sem háborgással

¹⁹némely ásiai zsidók, kiknek jelen kell vala lenniök, és vádolniok, ha panaszuk volna ellenem;

²⁰vagy akár ezek is mondják meg, ha valami gonoszságot találtak bennem, midőn a gyülekezetben állottam,

²¹hacsak nem ez egy szót, melylyel kiáltottam, közöttük állván: hogy a halottak feltámadása miatt itéltetem én ma tőletek.

²²És Félix elhalasztván a dolgot, ki bizonyost tudott ez út felől, mondván: Mikor Líziás, az ezredes lejő, meghallgatlak titeket.

²³És parancsolá a századosnak, hogy őrizze őt, és megnyugodni hagyja, és senkit övéi közől el ne tiltson a neki teendő szolgálattól.

²⁴Nehány nap múlva pedig eljövén Félix feleségével, Druszillával, ki zsidó asszony vala, eléhivá Pált, és hallá tőle a Jézus Krisztusban való hitet.

²⁵De midőn az igazságról és tisztaságról s a jövendő itéletről beszélt, megrettenvén Félix, felelé: Mostanra elég, elmehetsz; alkalmas időben majd eléhivatlak téged.

²⁶Reméllvén egyszersmind, hogy Páltól pénzt fog kapni, gyakorta el is hivatá őt, és beszélgetett vele.

²⁷Két esztendő elteltével pedig Félix utódja Portzius Fesztus lőn. Félix pedig kedveskedni akarván a zsidóknak, Pált a fogságban hagyá.