¹Pál pedig a gyülekezetre tekintvén, mondá: Atyámfiai, férfiak! én teljes jó lelkiismerettel forgottam az Isten előtt e mai napiglan.

²Ananiás pedig, a papifejedelem, parancsolá az ottállóknak, hogy üssenek szájára.

³Akkor mondá Pál neki: Megver téged az Isten, te fehérített fal! Ott ülsz, hogy a törvény szerint itélj, és te a törvény ellen veretsz engem.

⁴Mondák neki az ottállók: Az Isten főpapját átkozod-e?

⁵Mondá pedig Pál: Nem tudtam, atyámfiai, hogy a papifejedelem. Mert írva vagyon: A te néped fejedelmét ne átkozzad.

⁶Tudván pedig Pál, hogy azok egyik része a szadduceusoké, másik a farizeusoké, felkiálta a gyülekezetben: Atyámfiai, férfiak! én farizeus vagyok, a farizeusok fia. A halottak feltámadásának reménye miatt itéltetem én.

⁷És a mint ezeket mondotta, egyenetlenség lőn a farizeusok és szadduceusok között, és megoszlott a sokaság.

⁸Mert a szadduceusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettőt vallják.

⁹Lőn pedig nagy kiáltás. És fölkelvén némely farizeusok vitaták, mondván: Semmi gonoszt nem találunk ez emberben; hátha a Lélek szólott neki, vagy az angyal?

¹⁰És midőn nagyra nőtt az egyenetlenség, félvén az ezredes, hogy Pált szét ne szaggassák, parancsolá a vitézeknek, hogy menjenek le, és ragadják ki őt közőlük, és vigyék a várba.

¹¹A következő éjszakán pedig melléje állván az Úr, mondá: Állhatatos légy, mert a mint bizonyságot tettél felőlem Jerusalemben, úgy kell Romában is bizonyságot tenned.

¹²Mikor pedig megviradott, a zsidók közől némelyek összeállának, és fogadást tőnek, mondván: hogy nem esznek, s nem isznak, míg Pált meg nem ölik.

¹³Többen valának pedig negyven férfiúnál, kik ez összeesküvést tették.

¹⁴Ezek a papifejedelmekhez és vénekhez menének, és mondák: Fogadással fogadtuk föl, hogy semmit nem ízlelünk, míg Pált meg nem öljük.

¹⁵Most azért a gyülekezettel együtt tegyetek jelentést az ezredesnek, hogy hozza őt ismét elétek, mintha valami bizonyosabbat akarnátok megtudni felőle; mi pedig mielőtt elközelget, készek vagyunk őt megölni.

¹⁶Mikor pedig Pál húgának fia meghallotta ez incselkedést, eljövén, beméne a várba, és megjelenté Pálnak.

¹⁷Pál pedig magához híván egyet a századosok közől, mondá: Ez ifjat vidd az ezredeshez, mert valami jelenteni valója van.

¹⁸Ki maga mellé vevén őt, elvezeté az ezredeshez, és mondá: A fogoly Pál kért engem, hogy ez ifjat vezessem hozzád, mert beszéde van veled.

¹⁹Kézen fogva pedig az ezredes, félre ment vele, és kérdezé őt: Mi jelenteni valód van nekem?

²⁰Ő pedig mondá: A zsidók elvégezték, azon kérést tenni hozzád, hogy a holnapi napon hozd elé Pált a gyülekezetbe, mintha valami bizonyosabbat akarnának kitudni felőle;

²¹de te ne higy nekik, mert közőlük többen incselkednek ellene negyven férfiúnál, kik felfogadták, hogy nem esznek s nem isznak, míg meg nem ölik őt; és már készen vannak, várván a te izenetedet.

²²Az ezredes tehát elbocsátá az ifjat, ráparancsolván, ne mondja senkinek, hogy ezeket neki megjelentette.

²³És eléhiván két századost, mondá nekik: Készítsetek föl kétszáz vitézt, hogy Cezareáig menjenek, hetven lovassal és kétszáz dárdással az éjnek harmadik órája után.

²⁴Barmokat is szerezzetek, hogy Pált felültetvén, békével vigyék Félixhez, a helytartóhoz.

²⁵(Mert fél vala, netalán a zsidók ezt elragadják és megöljék, ő pedig azután rosz hírbe jőjön, mintha pénzzel vesztegették volna meg.)

²⁶Levelet is íra, ily tartalommal: Klaudius Líziás, a legjobb helytartónak, Félixnek üdvözletet!

²⁷Ezt a férfiút, kit a zsidók megfogván, meg akartak ölni, seregemmel odaérkezvén, kiragadtam, és megértettem, hogy ő romai.

²⁸Tudni akarván pedig az okot, melyet ellene vetnek vala, bevivém őt az ő gyülekezetökbe.

²⁹És úgy találtam, hogy az ő törvényöket illető kérdések miatt vádoltatik, semmi, halálra vagy fogságra méltó vétke nem lévén.

³⁰Azonban, mivel nekem bejelentetett az ő incselkedésök, melyeket neki vetettek, hozzád küldém őt, kijelentvén a vádlóknak is, hogy hozzád folyamodjanak. Légy jó egészségben!

³¹A vitézek tehát a nekik adott parancs szerint, fölvévén Pált, elvezeték éjjel Antipatrisba.

³²És másnap elbocsátván a lovasokat, hogy vele menjenek, visszatérének a várba.

³³Amazok mikor Cezareába jutottak, a levelet átadván a helytartónak, Pált is eléje állíták.

³⁴Elolvasván a levelet, kérdezé, melyik tartományból való? és megértvén, hogy Cilíciából.

³⁵Meghallgatlak téged, úgymond, mikor vádolóid eljőnek. És parancsolá, hogy Heródes tanácsházában őriztessék.