¹Némelyek Judeából jövén, arra taníták az atyafiakat: Hogyha körűl nem metélkedtek Mózes törvénye szerint, nem üdvözűlhettek.

²Azért Pálnak és Barnabásnak nem csekély vetekedésök lévén azok ellen, elvégezék, hogy menjenek föl Pál és Barnabás és némely mások is közőlük az apostolokhoz és egyházi szolgákhoz Jerusalembe ezen kérdés miatt.

³Ezek tehát elkisértetvén az anyaszentegyháztól, átmenének Fenícián és Szamarián, elbeszélvén a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének mind az atyafiaknak.

⁴Mikor pedig Jerusalembe jutottak, szivesen fogadá őket az anyaszentegyház és az apostolok és vének, jelentvén nekik, mely nagy dolgot cselekedett az Isten ővelök.

⁵Felkelének pedig némelyek, kik a farizeusok eretnekségéből a hitre tértek, azt mondván: hogy azoknak körűl kell metéltetniök, és meg is kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.

⁶És egybegyűlének az apostolok és vének, hogy e dologról végezzenek.

⁷Sok vitatkozás után pedig, fölkelvén Péter, mondá nekik: Atyámfiai, férfiak! ti tudjátok, hogy régidő óta az Isten miközőlünk (engem) választott, hogy az én szám által hallják a pogányok az evangéliom igéjét, és higyenek.

⁸És az Isten, ki a sziveket ismeri, bizonyságot tett, Szentlelket adván nekik, úgy mint nekünk is;

⁹És semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, hit által megtisztítván az ő szivöket.

¹⁰Most tehát miért kisértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakára igát tegyetek, melyet sem atyáink, sem mi el nem viselhettünk?

¹¹Sőt inkább hiszszük, hogy az Úr Jézus kegyelme által üdvözűlünk mi, mint azok is.

¹²Csend vala pedig az egész sokaságban, és hallgaták Barnabást és Pált, kik elbeszélék mely nagy jeleket és csodákat tett Isten a pogányok között általok.

¹³És miután végig hallgatták, felszólala Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak! hallgassatok meg engem is.

¹⁴Simon elbeszélé, mimódon látogatta meg Isten először a pogányokat, hogy közőlük népet válaszszon az ő nevének.

¹⁵S ezzel egyeznek a próféták igéi, a mint írva vagyon:

¹⁶Ezekután visszatérek, és fölépítem Dávid hajlékát, mely leomlott, és annak romjait megújítom és helyreállítom,

¹⁷hogy keressék az Urat a többi emberek is és minden nemzetek, melyeken segitségűl hivatott az én nevem, úgymond az Úr, ki ezeket cselekszi.

¹⁸Tudva van öröktőlfogva az Úrnál az ő cselekedete.

¹⁹Azért én azt itélem, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közől az Istenhez térnek,

²⁰hanem írjunk nekik: hogy tartóztassák meg magokat a bálványokkal való megfertőztetéstől és paráznaságtól, a megfojtottaktól és a vértől.

²¹Mert Mózesnek régi időktől vannak minden városban, kik őt hirdessék a zsinagógákban, hol minden szombaton olvastatik.

²²Akkor tetszék az apostoloknak és véneknek az egész anyaszentegyházzal együtt, hogy férfiakat válaszszanak magok közől, és Antiokiába küldjék Pállal és Barnabással, tudniillik Júdást, ki Barzabásnak neveztetik, és Szílást, mint főembereket az atyafiak között,

²³ez írást küldvén az ő kezeik által: Az apostolok, a vének és atyafiak, a pogányok közől való atyafiaknak, kik Antiokiában, Szíriában és Cilíciában vannak, üdvözletöket!

²⁴Mivel hallottuk, hogy némelyek közőlünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, megtántorítván lelkeiteket, kiknek mi azt nem parancsoltuk;

²⁵tetszett nekünk, egybegyűlteknek, férfiakat választani és hozzátok küldeni, a mi kedvelteinkkel, Barnabással és Pállal,

²⁶oly emberekkel, kik életöket adták a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.

²⁷Küldöttük tehát Júdást és Szílást, kik magok is ugyanezt elbeszélik nektek szóval.

²⁸Mert tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi több terhet rátok ne rakjunk, hanem csak e szükségeseket:

²⁹hogy megtartóztassátok magatokat a bálványoknak áldozottaktól, a vértől és a fojtottól és a paráznaságtól. Melyektől ha megőrzitek magatokat, jól teszitek. Legyetek egészségben!

³⁰Azok tehát elbocsáttatván, lemenének Antiokiába, és egybegyüjtvén a sokaságot, átadák a levelet.

³¹Melyet mikor elolvastak, örvendének a vigasztaláson.

³²Júdás pedig és Szílás, magok is próféták lévén, sok igével vigasztalák az atyafiakat, és megerősiték.

³³Ott töltvén pedig valami kis időt, elbocsáttatának békeséggel az atyafiaktól azokhoz, kik küldötték vala őket.

³⁴Tetszék azonban Szílásnak ott maradni; Júdás tehát egyedűl méne Jerusalembe.

³⁵Pál pedig és Barnabás Antiokiában időzének, tanítván és hirdetvén több másokkal az Úr igéjét.

³⁶Néhány nap múlva pedig mondá Pál Barnabásnak: Visszatérvén, látogassuk meg az atyafiakat mindazon városokban, hol az Úr igéjét hirdettük, mint vannak.

³⁷Barnabás pedig el akará magával vinni Jánost is, ki Márknak neveztetik vala.

³⁸Pál pedig kéré őt, hogy azt, ki eltávozott tőlök Pamfíliából, s nem volt útitársok a munkában, ne vigyék magokkal.

³⁹Visszavonás lőn tehát ebből, úgy, hogy elválának egymástól, és Barnabás ugyan maga mellé vévén Márkot, Ciprusba eveze;

⁴⁰Pál pedig Szílást választván, elméne, Isten oltalmába ajánltatván az atyafiaktól.

⁴¹Eljárá pedig Szíriát és Cilíciát, erősitvén az egyházakat, megparancsolván, hogy tartsák meg az apostolok és vének rendeléseit.