¹Eljuta pedig Derbébe és Lisztrába. És íme egy Timoteus nevű tanítvány vala ott, egy hivő zsidó asszony fia pogány atyától.

²Erről jó bizonyságot tőnek az atyafiak, kik Lisztrában és Ikóniumban valának.

³Ezt akará Pál, hogy vele menjen; és maga mellé vévén, körűlmetélé őt a zsidók miatt, kik ama helyeken valának; mert tudták mindnyájan, hogy atyja pogány volt.

⁴Midőn pedig eljárták a városokat, eléadák nekik, hogy tartsák meg a végzéseket, melyeket az apostolok és vének rendeltek, kik Jerusalemben valának.

⁵És a gyülekezetek erősödének a hitben, és számszerint is naponkint szaporodának.

⁶Általmenvén pedig Frígián és Galátzia tartományán, megtiltatának a Szentlélektől hirdetni Ásiában az Isten igéjét.

⁷Midőn pedig Mísziába jutottak, Bitíniába igyekeznek vala menni; de Jézus Lelke nem ereszté őket.

⁸Eljárván tehát Mísziát, lemenének Troásba.

⁹Itt látomás jelenék meg Pálnak éjjel: Egy macedoni férfiú magálla, és kéré őt, mondván: Jőj át Macedoniába, és légy segítségünkre.

¹⁰A mint ő a jelenést látta, azonnal igyekeztünk Macedoniába menni, bizonyosak lévén, hogy minket az Isten hivott, hogy nekik az evangéliomot hirdessük.

¹¹Elevezvén tehát Troásból, egyenesen Szamotráciába jutottunk, és másnap Neápolisba,

¹²onnan Filippibe, mely Macedonia azon részének első gyarmat-városa. Ezen városban valánk nehány napig, együtt társalkodván.

¹³Egy szombatnapon pedig kimenénk a kapun kivűl a folyóvíz mellé, hol úgy látszott, imadsághely vala; és lelülvén szólánk az asszonyoknak, kik egybegyűltek vala.

¹⁴És egy Lídia nevű, bíborárus, Tiatira városából való, Istent tisztelő asszony hallgata ott, kinek az Úr megnyitá szivét, hogy figyeljen a Páltól mondottakra.

¹⁵Miután pedig megkereszteltetett ő és háza, könyörge, mondván: Ha engem az Úr hívei közől valónak itéltetek, jőjetek az én házamba, és maradjatok ott. És kényszeríte minket.

¹⁶Lőn pedig, midőn mi imádságra mentünk, hogy egy jóslelkű leányzó jöve elénk, ki nagy nyereséget szerze urainak jóslataival.

¹⁷Ez Pált és minket követvén, mondá: Ezen emberek a fölséges Isten szolgái, kik nektek az üdvösség útját hirdetik.

¹⁸Ezt pedig sok napon cselekszi vala. Pál tehát megúnván ezt, megfordúla és mondá a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne azon órában.

¹⁹Látván pedig annak urai, hogy elenyészett az ő nyereségök reménye, megfogván Pált és Szílást, a piaczra vivék a főemberekhez,

²⁰és a bírák elé állítván őket, mondák: Ez emberek, zsidók lévén, megháborítják városunkat,

²¹és oly szokást hirdetnek, melyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekednünk, minthogy romaiak vagyunk.

²²És a köznép ellenök összefuta, és a birák, leszaggattatván az ő köntösüket, parancsolák, hogy vesszőzzék meg őket.

²³És miután sok ütést tettek rajtok, a tömlöczbe veték őket, megparancsolván az őrnek, hogy őket gondosan őrizze.

²⁴Ki ily parancsot vévén, a belső tömlöczbe veté őket, és lábaikat kalodába szorítá.

²⁵Éjfélkor pedig Pál és Szílás imádkozván, dicsérék az Istent, és hallgaták őket, kik a fogságban valának.

²⁶Akkor hirtelen nagy földindúlás lőn, úgy, hogy megrendűlének a tömlöcz alapjai; és azonnal megnyilának minden ajtók, és mindnyájokról lehullának a bilincsek.

²⁷Fölserkenvén pedig a tömlöcztartó, és nyitva látván a tömlöcz ajtait, kivoná kardját, és meg akará magát ölni, azt vélvén, hogy a foglyok elszaladtak.

²⁸De Pál nagy szóval kiálta, mondván: Semmi roszat ne tégy magadnak, mert mindnyájan itt vagyunk.

²⁹És világot kérvén, beméne, és reszketve borúla Pál és Szílás lábaihoz.

³⁰És kihozván őket, mondá: Uraim! mit kell cselekednem, hogy üdvözűljek?

³¹Ők pedig mondák: Higy az Úr Jézusban, és üdvözűlni fogsz te és házad.

³²És az Úr igéjét hirdeték neki és mindazoknak, kik az ő házában valának.

³³És fogván őket az éj azon óráján, megmosá sebeiket, és legottan megkeresztelteték ő és egész háza.

³⁴És a maga házába vivén őket, asztalt teríte nekik, és örvende, hogy egész házával együtt híve lett Istennek.

³⁵És miután megviradott, poroszlókat küldének a birák, mondván: Bocsásd el amaz embereket.

³⁶A tömlöcztartó pedig megjelenté Pálnak ez igéket: Ide küldöttek a birák, hogy bocsássalak el; most tehát kimenvén, eredjetek békével.

³⁷Pál azonban mondá nekik: Nyilván, törvénytelenűl megveretvén minket, romai embereket, tömlöczbe vetettek, és most alattomban küldenek el minket? Nem úgy; hanem jőjenek ide,

³⁸és ők magok vezessenek ki minket. A poroszlók megjelenték ez igéket a biráknak; kik megfélemlének, hallván, hogy azok romaiak.

³⁹És eljövén, megköveték őket, és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból.

⁴⁰Kilépvén tehát a tömlöczből, bemenének Lídiához. És látván az atyafiakat, vigasztalák őket, és útra kelének.