¹Lőn pedig Ikóniumban, hogy együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és szólának úgy, hogy a zsidókból és görögökből igen nagy sokaság lett hivő.

²A zsidók pedig, kik hitetlenek valának, föllázíták és haragra indíták a pogányok lelkeit az atyafiak ellen.

³De azért sok ideig maradának ott, bizalommal működvén az Úrban, ki bizonyságot tőn az ő malasztjának igéjéről, jeleket és csodákat engedvén történni az ő kezeik által.

⁴Meghasonlék pedig a város népe, némelyek ugyan a zsidókkal tartának, némelyek pedig az apostolokkal.

⁵Mikor azért rájok rohantak a pogányok és zsidók az ő főembereikkel, hogy őket gyalázattal illessék és megkövezzék;

⁶ezt megértvén, elfutának Likaónia városaiba, Lisztrába és Derbébe, és köröskörűl az egész tartományba, és ott hirdeték az evangéliomot.

⁷És Lisztrában egy erőtlen lábú férfiú ül vala, sánta lévén anyja méhétől fogva, ki soha nem járt vala.

⁸Ez hallá szólani Pált. Ki rája tekintvén, és látván, hogy hite van fölgyógyúlhatása iránt,

⁹mondá nagy szóval: Állj föl lábaidra egyenesen. S amaz fölugrék és jára.

¹⁰A népsereg pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, fölemelé szavát, likaóniai nyelven mondván: Az istenek hasonlókká lettek az emberekhez, s leszállottak hozzánk.

¹¹És Barnabást Jupiternek hivák, Pált pedig Merkuriusnak, mert ő vala a szóvivő.

¹²Jupiter papja is, ki a város előtt vala, tulkokat és koszorúkat hozván az ajtó elé, a néppel együtt áldozni akart.

¹³De hallván ezt Barnabás és Pál apostolok, megszaggaták ruhájokat, s kiugrának a népsereg közé, kiáltván,

¹⁴és mondván: Férfiak! miért cselekszitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló, halandó emberek vagyunk, hirdetvén nektek, hogy e hiúságoktól térjetek az élő Istenhez, ki az eget, földet és tengert és mindazt alkotta, mi azokban vagyon;

¹⁵ki az elmúlt időkben minden nemzetet a maga útain engedett járni;

¹⁶jóllehet magát sem hagyta bizonyság nélkül, jóttévén az égből, esőt adván és termékeny időket, s eledellel és vigasággal betölté sziveinket.

¹⁷Ezeket mondván is, alig csendesítheték le a népsereget, hogy nekik ne áldozzanak.

¹⁸Azalatt némely zsidók érkezének oda Antiokiából és Ikóniumból, kik rábeszélvén a népséget, és megkövezvén Pált, kihurczolák a városból, azt vélvén, hogy már meghalt.

¹⁹De a tanítványok körűlvevék őt, és fölkelvén, beméne a városba; másodnap pedig Barnabással Derbébe utazott.

²⁰És miután az evangéliomot hirdették ama városnak, és sokakat tanítottak, visszatérének Lisztrába és Ikóniumba és Antiokiába,

²¹megerősitvén a tanítványok lelkeit, és intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúság által kell bemennünk az Isten országába.

²²És miután nekik gyülekezetenkint egyházi szolgákat rendeltek, imádkozván és böjtölvén, az Úrnak ajánlák őket, kiben hittek.

²³És átmenvén Pizídián, Pamfíliába jutának.

²⁴És hirdetvén az Úr igéjét Pergében, lemenének Attáliába,

²⁵és innen Antiokiába evezének, a honnan Isten kegyelmével fölruháztatva küldettek a munkára, melyet véghezvittek.

²⁶Midőn pedig megérkeztek, és egybegyüjtötték az anyaszentegyházat, elbeszélék, mely nagy dolgokat cselekedett velök az Isten, és hogy a pogányoknak megnyitotta a hit ajtaját.

²⁷Nem kevés ideig tartózkodának pedig a tanítványokkal.