¹Halljad, Izrael! Te ma átkelsz a Jordánon, elfoglalandó náladnál nagyobb és erősebb nemzeteket, igen nagy és kőből égig rakott városokat,

²a nagy és szálas népet, Enacim fiait, kiket magad láttál, és kikről hallottál, kik ellen senki sem állhat.

³Tudd meg azért ma, hogy a te Urad Istened, mint égető és emésztő tűz, megyen át előtted, ki letiporja őket, és eltörölje, és elveszítse orczád előtt hirtelen, a mint szólott vala neked.

⁴De ne mondd szivedben, mikor a te Urad Istened eltörli őket szined előtt: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy birjam e földet, holott e nemzetek istentelenségeik miatt töröltettek el.

⁵Mert nem érdemeidért és szived igazvoltaért mégy be, hogy földeiket birjad; hanem mivel ők istentelenűl cselekedtek, azért töröltettek el bemenetedkor; és hogy az Úr teljesítse igéjét, melyet esküvel igért atyáidnak, Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak.

⁶Tudd meg tehát, hogy nem igazvoltodért adta neked a te Urad Istened e jeles földet örökségűl, mert igen keménynyakú nép vagy.

⁷Emlékezzél meg, és ne felejtsd el, mikép indítottad haragra a te Uradat Istenedet a pusztában. Az naptól, midőn kijöttél Egyiptomból egész e helyig, mindenkor tusakodtál az Úr ellen.

⁸Mert Hóreben is ingerletted őt, és megharaguván, el akart téged törleni,

⁹midőn fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, ama szövetség tábláit, melyet veletek kötött az Úr; és a hegyen negyven nap és éjjel maradtam, kenyeret nem evén, és vizet nem iván.

¹⁰És az Úr adott nekem Isten ujjával irott két kőtáblát, s ez magában foglalá mindazon igéket, melyeket nektek mondott a hegyen a tűz közepéből, midőn a nép sokasága egybegyűlt.

¹¹És mikor elmúlt a negyven nap és ugyanannyi éj, az Úr nekem adá a két kőtáblát, a szövetség tábláit,

¹²és mondá nekem: Kelj föl, és menj le gyorsan innét, mert a te néped, melyet kihoztál volt Egyiptomból, hamar elhagyta az utat, melyet neki mutattál, és öntött bálványt csinált magának.

¹³És ismét mondá az Úr nekem: Látom, hogy e nép keménynyakú:

¹⁴hagyj békét nekem, hadd tiporjam el őt, és töröljem el nevét az ég alól, és annál nagyobb és erősebb nép fölé rendellek téged.

¹⁵És midőn az égő hegyről lejöttem, és a szövetség két tábláját két kezemmel tartottam,

¹⁶és láttam, hogy vétkeztetek a ti Uratok Istenetek ellen, és öntött borjút csináltatok magatoknak, és hamar elhagytátok az ő utját, melyet nektek mutatott vala:

¹⁷elvétem a táblákat kezeimből, és összetörém azokat szemeitek előtt.

¹⁸És mint előbb, leborúlék az Úr előtt, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem evén, és vizet nem iván mind a ti bűneitek miatt, melyeket cselekedtetek az Úr ellen, és haragra ingereltétek;

¹⁹mert féltem az ő boszankodásától és haragjától, melylyel fölindúlván ellenetek, el akart titeket törleni. És meghallgatott engem az Úr ezúttal is.

²⁰Áron ellen is igen megharaguván, el akarta őt tiporni, és érette is hasonlóképen könyörögtem.

²¹Bűnötöket pedig, melyet cselekedtetek vala, vagyis a borjút megragadván, tűzzel égetém meg, és darabokra tördelvén, és egészen porrá tévén, a patakba vetém, mely a hegyről foly.

²²Az égéskor is és a kisértéskor és a kivánság sírjainál ingerlettétek az Urat;

²³és mikor elküldött titeket Kádeszbarnéból, mondván: Menjetek föl, és bírjátok a földet, melyet nektek adtam; és megvetettétek a ti Uratok Istenetek parancsát, és nem hittetek neki, sem szavát nem akartátok hallani;

²⁴hanem mindenkor pártütők voltatok az naptól, melyen ismerni kezdettelek titeket.

²⁵És leborúltam az Úr előtt negyven nap és éjjel, mialatt alázatosan könyörögtem neki, hogy ne töröljön el titeket, a mint fenyegetődzött vala;

²⁶és könyörögve mondottam: Uram Isten! ne veszítsd el népedet és örökségedet, melyet nagyvoltoddal megszabadítottál, kiket erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.

²⁷Emlékezzél meg a te szolgáidról, Ábrahám-, Izsák- és Jákobról; ne nézd e nép keménységét és istentelenségét és bűnét;

²⁸netalán ama föld lakói, a honnan kihoztál minket, azt mondják: Nem vihette be őket az Úr ama földre, melyet nekik igért, és gyülölte őket; azért vitte ki, hogy megölje őket a pusztában.

²⁹Ők pedig a te néped és örökséged, kiket kihoztál nagy erőddel és kinyujtott karoddal.