¹Az időben mondá az Úr nekem: Faragj magadnak két kőtáblát, mint az előbbiek voltak, és jőj fel hozzám a hegyre, és csinálj egy faszekrényt is,

²és a táblákra irom az igéket, melyek azokon voltak, miket eltörtél; és tedd azokat a szekrénybe.

³Csináltam tehát szekrényt szétimfából. És két kőtáblát faragván az előbbiek szerint, fölmenék a hegyre, azokat kezeimben tartván.

⁴És íra a táblákra a szerint, mint előbb írt vala, tíz ígét, melyeket monda nektek az Úr a hegyen a tűz közepéből, mikor a nép egybegyűlt; és nekem adá azokat.

⁵És visszatérvén a hegyről, lejövék, és a táblákat a szekrénybe tevém, melyet csináltam vala, s azok mindeddig ott vannak, mint nekem az Úr megparancsolta.

⁶Izrael fiai pedig elinditák a tábort Jákán fiainak Berotájából Moszérába, a hol Áron meghalt és eltemettetett, kiért a papi tisztet fia, Eleazar viselte.

⁷Onnét Gadgádba jövének; mely helyről elmenvén, táborba szállának Jetebátában, a kutak és patakok földén.

⁸Az időben választá ki Lévi nemzetségét, hogy hordozza az Úr szövetségének szekrényét, és előtte álljon a szolgálatban, és áldást adjon nevében a jelennapig.

⁹Ennek okáért nem jut Lévinek osztályrész, sem örökség atyafiai között; mert maga az Úr az ő öröksége, a mint megigérte neki a te Urad Istened.

¹⁰Én pedig a hegyen állottam, mint azelőtt, negyven nap és éjjel, és meghallgatott az Úr engem ezúttal is, és téged nem akart elveszteni.

¹¹És mondá nekem: Eredj, és járj a nép előtt, hogy menjen be, és bírja a földet, melyért megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom.

¹²És most, Izrael, a te Urad Istened mit kiván tőled egyebet, mint hogy féljed Uradat Istenedet, és járj az ő utain, és szeressed őt, és szolgálj a te Urad- Istenednek teljes szivedből és teljes lelkedből;

¹³és tartsd meg parancsait és szertartásait, melyeket én ma neked parancsolok, hogy jól legyen dolgod?

¹⁴Ime Urad- Istenedé az ég és az égnek ege, a föld és minden, a mi azon vagyon;

¹⁵és mégis atyáidhoz ragaszkodott az Úr, és szerette őket, és azok ivadékát választotta ki utánok, azaz titeket minden nemzetek közől, mint ez ma bebizonyúl.

¹⁶Tehát metéljétek körűl sziveteket, és nyakatokat meg ne keményítsétek többé;

¹⁷mert a ti Uratok Istenetek az istenek Istene és az uralkodók Ura, nagy és hatalmas és rettenetes Isten, ki sem személyre nem néz, sem ajándékokat nem veszen el.

¹⁸Itéletet tesz az árvának és özvegynek, szereti a jövevényt, ételt és ruházatot ad neki.

¹⁹Szeressétek tehát ti is a jövevényeket, mert magatok is jövevények voltatok Egyiptom földén.

²⁰Féljed a te Uradat Istenedet, és egyedűl neki szolgálj; ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.

²¹Ő a te dicsőséged és a te Istened, ki veled e nagy és rettenetes dolgokat cselekedte, melyeket szemeid láttanak.

²²Hetven lélekkel mentek le atyáid Egyiptomba, és ime most megsokasított téged a te Urad Istened, mint az ég csillagait.