¹Minden parancsot, melyet én parancsolok ma neked, igyekezzél megcselekedni, hogy élhessetek és szaporodjatok, és bemenvén, bírjátok a földet, melyért megesküdött az Úr atyáitoknak.

²És emlékezzél meg az egész útról, melyen téged a te Urad Istened negyven esztendeig vezetett a pusztán át, hogy sanyargasson és megkisértsen téged, és kinyilvánuljon, mik forogtak szivedben, vajjon megtartottad-e az ő parancsait, vagy nem?

³Fogyatkozással nyomorgatott téged, és mannát adott neked eledelűl, melyet te nem ismertél, sem atyáid; hogy megmutassa neked, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik.

⁴Ruházatod, melylyel befödöztetel vala, ósága miatt el nem kopott, és lábad föl nem tört, íme már negyvenedik esztendeje;

⁵hogy meggondold szivedben, hogy mint az ember tanitja fiát, úgy tanitott téged a te Urad Istened,

⁶hogy megtartsd a te Urad Istened parancsait, és járj az ő utain, és féljed őt.

⁷Mert a te Urad Istened beviszen téged a jó földre, a patakok és vizek és kutak földére, melynek mezein és hegyein fakadnak a folyók mélységei;

⁸a gabona, árpa és szőlő földére, melyen fügék és gránátalmák és olajfák teremnek, az olaj és méz földére;

⁹hol minden fogyatkozás nélkül eszed kenyeredet, és mindennek bőségével fogsz élni; melynek kövei vas, és hegyeiből réz-termés ásatik;

¹⁰hogy midőn eszel és megelégszel, áldjad a te Uradat Istenedet a legjobb földért, melyet neked adott.

¹¹Vigyázz magadra és óvakodjál, hogy valamikor el ne feledkezzél a te Uradról Istenedről, és el ne hanyagold parancsait, itéleteit és szertartásait, melyeket én parancsolok neked;

¹²hogy midőn eszel és megelégszel, szép házakat épitesz és azokban lakol,

¹³és marhacsordáid és juhnyájaid lesznek, ezüst- és arany- és mindennek bősége:

¹⁴föl ne fuvalkodjék szived, és el ne feledkezzél a te Uradról Istenedről, ki téged kihozott Egyiptom földéről, a szolgaság házából;

¹⁵és vezéred volt a nagy és rettenetes pusztán, melyben leheletével égető kigyó vala és skorpió és szomj-ébresztő kigyó, és teljességgel semmi víz; – ki a legkeményebb sziklából vízforrást adott.

¹⁶és mannával éltetett téged a pusztában, melyet atyáid nem ismertek. És miután megsanyargatott és megpróbált, végre könyörűlt rajtad,

¹⁷hogy ne mondjad szivedben: Az én erőm és kezem erőssége cselekedte mindezeket velem;

¹⁸hanem jusson eszedbe a te Urad Istened, hogy ő adott neked erőt, hogy beteljesitse szövetségét, melyről megesküdött atyáidnak, mint ezt a mai nap jelenti.

¹⁹Ha pedig elfeledkezvén a te Uradról Istenedről, idegen isteneket követsz, és tiszteled azokat és imádod: ime most megmondom neked, hogy bizonyosan el fogsz veszni.

²⁰Mint a nemzetek, kiket eltörlött az Úr bemenetedkor, úgy vesztek el ti is, ha engedetlenek lesztek a ti Uratok Istenetek szavának.