¹Mikor beviszen téged a te Urad Istened a földre, melyet bírni mégy, és eltöröl sok nemzetet előtted, a heteusokat és gergezeusokat és amorreusokat, a kananeusokat és ferezeusokat, a heveusokat és jebuzeusokat, a hét, sokkal nagyobb számú nemzetet, mint te vagy, és náladnál erősbeket,

²és kezedbe adja azokat a te Urad Istened: veszítsd el őket mind fogytig. Ne köss velök szövetséget, se ne könyörűlj rajtok,

³se ne lépj velök házasságra. Leányaidat ne add az ő fiaiknak, se az ő leányaikat ne vedd el fiaidnak,

⁴mert eltévelyítik fiaidat, hogy ne kövessenek engem, hanem inkább szolgáljanak idegen isteneknek. És fölgerjed az Úr haragja, és hamar eltöröl téged.

⁵Sőt inkább ezeket cselekedjétek velök: Oltáraikat forgassátok fel, és bálványszobraikat törjétek össze, és berkeiket vágjátok ki, és faragott képeiket égessétek el.

⁶Mert szent népe vagy te Uradnak Istenednek. Téged választott Urad Istened, hogy kiválólag népe légy minden népek közől, melyek a földön laknak.

⁷Nem azért, egyesűlt veletek, és választott titeket az Úr, mintha számra minden nemzetet meghaladnátok, mert minden népnél kevesebb számmal vagytok:

⁸hanem mivel szeretett az Úr titeket, és megtartotta az esküt, melylyel megesküdött vala atyáitoknak, és kihozott titeket erős kézzel, és megszabadított a szolgaság házából, Fáraónak, az egyiptomi királynak kezéből.

⁹És tudjad, hogy a te Urad Istened az erős és hív Isten, ki megőrzi a szövetséget és irgalmat az őt szeretőknek és azoknak, kik megtartják parancsait, ezer iziglen;

¹⁰és megfizet mindjárt az őt gyülölőknek, úgy hogy el is veszti őket, és tovább nem halasztja, legottan megadván nekik, a mit érdemlenek.

¹¹Tartsd meg tehát a parancsokat és szertartásokat és itéleteket, melyeket én parancsolok neked ma, hogy megcselekedjed.

¹²Ha hallván ez itéleteket, megtartod azokat és megcselekszed: megtartja a te Urad Istened is a szövetséget és irgalmat, melyről megesküdött atyáidnak;

¹³és szeretni fog téged és megsokasít, és megáldja méhed gyümölcsét és földed terményét; gabonádat és szőlő-szüretedet, olajodat és barmaidat és juhaidnak nyájait azon földön, melyért megesküdött atyáidnak, hogy azt neked adja.

¹⁴Áldott leszesz minden népek közt. Nem lesz közötted magtalan egyik nemből sem, akár embereid, akár nyájaid között.

¹⁵Elvesz rólad az Úr minden betegséget; és Egyiptom gonosz nyavalyáit, melyeket ismersz, nem hozza rád, hanem minden ellenségeidre;

¹⁶megemésztesz minden népet, melyeket a te Urad Istened ád neked. Ne szánja meg azokat szemed, se ne szolgálj azok isteneinek, nehogy romlásodra legyenek.

¹⁷Ha mondandod szivedben: Számosabbak e nemzetek, mint én, hogyan törölhetem el őket?

¹⁸ne félj; hanem jussanak eszedbe, miket cselekedett a te Urad Istened Fáraóval és minden egyiptomiakkal,

¹⁹a nagy csapások, melyeket szemeid láttak, és a jelek és csodák, az erős kéz és a kinyujtott kar, melylyel kihozott téged a te Urad Istened. Igy fog cselekedni mindazon népekkel, melyektől félsz.

²⁰Azonfölűl darázsokat is bocsát rájok a te Urad Istened, míg mind eltörli őket és elveszti, kik elszaladnak előled, és elrejtezhetnek.

²¹Ne félj tőlök, mert a te Urad Istened közepetted vagyon, a nagy és rettenes Isten;

²²ő fogyasztja el e nemzeteket színed előtt, lassan-lassan és részenkint. Nem törölheted el őket egyszerre, netalán megsokasodjanak ellened a földi vadak.

²³És eléd adja őket a te Urad Istened, és megöli őket, míglen teljesen eltöröltetnek.

²⁴És kezeidbe adja azok királyait, és el fogod veszteni azok nevét az ég alól; senki sem állhat ellened, mígnem eltiprod őket.

²⁵Faragott képeiket tűzzel égesd meg; ne kívánd meg az ezüstöt és aranyat, melyekből azok csinálvák, se ne végy azokból magadnak valamit, hogy ne véts; mert utálatosság az Uradnál Istenednél.

²⁶És semmit se vígy házadba a bálványból, hogy átokká ne légy, mint az is az. Mint undokságot, vesd meg, és mint szennyet és förtelmet, utáld meg, mert átkozott az.