¹Ez az áldás, melylyel megáldotta Mózes, az Isten embere, Izrael fiait halála előtt.

²És mondá: Az Úr Sinairól jött, és Szeirből támadott nekünk; megjelent Fárán hegyéről és vele a szentek ezrei; jobbjában a tüzes törvény.

³Szerette a népeket, minden szentek az ő kezében vannak; és kik lábaihoz közelgetnek, az ő tudományából vesznek.

⁴Törvényt parancsolt nekünk Mózes, Jákob sokaságának örökségét.

⁵Ő a legigazabbnál király lesz, midőn a nép fejedelmei összegyűlnek Izrael nemzetségeivel.

⁶Éljen Rúben, és meg ne haljon, és kevés számú legyen.

⁷Ez Júda áldása: Halljad, Uram, Júda szavát, és vidd őt népéhez; az ő kezei harczolnak majd érette, és az ő segitője ellenségei ellen lesz.

⁸Lévinek is mondá: Tökéletességed és tudományod a te szent férfiadnál vagyon, kit megpróbáltál a kisértetben, és megitéltél az ellenmondás vizeinél.

⁹Ki atyjának és anyjának mondotta: Nem tudok felőletek; és atyjafiainak: Nem ismerlek titeket; és mit sem tud fiairól. Ezek őrizték meg beszédedet, és megtartották szövetségedet,

¹⁰a te itéleteidet, oh Jákob! és törvényedet, oh Izrael! jó illatú szert tesznek a te haragodban, és oltárodra égőáldozatot.

¹¹Áldd meg, Uram! az ő erősségét, és kezeinek munkáit vedd kedvesen. Verd meg ellenségei hátát, és a kik őt gyűlölik, föl ne keljenek.

¹²És Benjaminnak mondá: Az Úr legkedveltebbje bátorságosan lakik nála, mint az ágyban mulat napról napra, és vállai között fog nyugodni.

¹³Józsefnek is mondá: Az Úr áldása van az ő földén, az ég gyümölcseiből és a harmatból, és az alant levő mélységből,

¹⁴a nap és hold gyümölcsterméseiből,

¹⁵a régi hegyek tetejéből, az örök halmok gyümölcseiből,

¹⁶és a föld gabonáiból és annak teljességéből. Annak áldása, ki a csipkebokorban jelent meg, jőjön József fejére, és atyjafiai közt a nazareus feje tetejére.

¹⁷Mint az először fajzott bikáé az ő szépsége, szarvai mint a szarvorrú szarvai; azokkal hányja a pogányokat a föld végeig. Ezek Efraim sokaságai, és ezek Manasszes ezrei.

¹⁸És Zabulonnak mondá: Örvendj, Zabulon, kimeneteden, és Isszakar, sátoraidban.

¹⁹A népeket elhíják a hegyre, ott áldozzák az igazság áldozatait. Kik a tenger áradását, mint a tejet szopják, és a fövény elrejtett kincseit.

²⁰És Gádnak mondá: Áldott kiterjedésében Gád; mint az oroszlán nyugszik, és elragad kart és fejet.

²¹És látta elsőségét; mert az ő részében tétetett el a tanító, ki a nép fejedelmeivel volt, és megcselekedte az Úr igazságait és itéleteit Izraellel.

²²Dánnak is mondá: Dán ifjú oroszlán, mely kirohan Bászánból.

²³És Neftalinak mondá: Neftali bővelkedni fog, és teljes lesz az Úr áldásaival; a tengert, és a délt, bírni fogja.

²⁴Ásernek is mondá: Áldott fiakkal Áser, legyen kedves atyjafiainál, és olajba mártsa lábát.

²⁵Vas és ércz az ő saruja; a milyenek ifjúságod napjai, olyan lesz vénséged is.

²⁶Nincs más Isten, mint a legigazabbnak Istene; a mennyben lakó a te segítőd; az ő hatalmasságából futnak szét a felhők;

²⁷az ő lakhelye fenn van, és alant örökkévaló karjai; elűzi színed elől az ellenséget, és mondja: Pusztúlj el!

²⁸Izrael bátorságban és egyedűl lakik. Jákob szeme a gabona és bor földén lesz, és az egek elhomályosodnak a harmattól.

²⁹Boldog vagy te, Izrael! ki hasonló hozzád, oh nép! ki az Úr által szabadúlsz meg? ő segítséged pajzsa, és dicsőséged fegyvere; megtagadnak téged ellenségeid, de te nyakokra fogsz hágni.