1Fölméne tehát Mózes Moáb mezőségeiről Nébó hegyére, Fászga tetejére, Jerikó átellenében, és megmutatá neki az Úr Gálaád egész földét Dánig,
2és az egész Neftalit, és Efraim és Manasszes földét, és Júda minden földét a szélső tengerig,
3és a déli tartományt, és Jerikó, a pálmák városa mezejének térségét Szégorig.
4És mondá az Úr neki: Ez azon föld, melyért megesküdtem vala Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak, mondván: A te ivadékodnak adom azt. Láttad azt tenszemeiddel, de át nem mégy arra.
5És meghala ott Mózes, az Úr szolgája, Moáb földén az Úr rendeléséből;
6és eltemeté őt Moáb földének völgyében Fógor átellenében; és ember nem tudja az ő sírját mind a jelen napig.
7Mózes százhúsz esztendős vala, mikoron meghalt; az ő szemei nem homályosodtak el, fogai sem inogtanak.
8És siraták őt Izrael fiai Moáb mezőségein harmincz napig, mig eltelének a siratás és gyászolás napjai Mózes fölött.
9Józue, Nun fia pedig betelék a bölcseség lelkével, mert Mózes rá tette vala kezeit. És engedelmeskedének ő neki Izrael fiai, úgy cselekedvén, a mint az Úr megparancsolta vala Mózesnek.
10És nem támadott többé Izraelben oly próféta, mint Mózes, kit az Úr szinről szinre ismert volna,
11mindazon jelekben és csodákban, melyekért őt küldötte volt, hogy Egyiptom földén cselekedje Fáraón és minden szolgáin és egész földén;
12és az erős kézben és nagy csodatételekben, melyeket Mózes egész Izrael előtt cselekedett.