¹Megfordulván azért, fölmenénk a bászáni uton; és Óg, a bászáni király kijöve elénk népével együtt harczolni Edraiba.

²És mondá az Úr nekem: Ne félj tőle, mert kezedbe adatott minden népével és földével együtt; és cselekedjél vele, a mint cselekedtél az amorreusok királyával, Széhonnal, ki Heszebonban lakott.

³Azért kezünkbe adá a mi Urunk Istenünk Ógot, a bászáni királyt is és minden népét, és fogytig levágók őket,

⁴elpusztítván minden városait azon időben, egy város sem volt, melyet elhagytunk volna; hatvan várost, Argób egész tartományát Óg országának Bászánban.

⁵Mindezen városok erősítve valának igen magas kőfalakkal és kapukkal és zárakkal, a számtalan mezővárosokon kivűl, melyeknek nem vala kerítésök.

⁶És eltörlők őket, a mint cselekedtünk vala Heszebon királyával, Széhonnal, elpusztítván minden várost, és a férfiakat és asszonyokat és kisdedeket;

⁷a barmokat pedig és a városok ragadományait zsákmányúl vivők.

⁸És az időben elvevők a földet a két amorreus király kezéből, kik Jordánon innét valának, Arnon patakától Hermon hegyéig,

⁹melyet a szidoniusok Szárionnak neveznek, és az amorreusok Szánirnak,

¹⁰minden várost, melyek a sík mezőségen vannak, és Gálaádnak s Bászánnak egész földét Szelkáig és Edráig, melyek városai Óg országának Bászánban.

¹¹Mert egyedűl Óg, a bászáni király vala még hátra az óriások törzsökéből. Az ő vas-ágyát Ammon fiainak Rabbatjában mutatják, hossza kilencz könyöknyi, szélességes négy, férfikéz könyökének mértékével.

¹²És az időben birtuk a földet Aroertől, mely az Arnon-patak partján van, Gálaád hegyének feléig; és annak városait Rúbennek és Gádnak adtam.

¹³Gálaádnak többi részét pedig és egész Bászánt, Óg országából Manasszes fél-nemzetségének adtam. Argób egész tartományát; és az egész Bászán óriások földének neveztetik.

¹⁴Manasszes fia, Jair bírta Argób egész tartományát Gesszuri és Makati határaig. És nevezé Bászánt az ő nevéről Jair-Havótnak azaz Jair faluinak mind a jelen napig.

¹⁵És Makirnak adtam Gálaádot.

¹⁶És Rúben és Gád nemzetségeinek adtam Gálaád földéből Arnon patakáig, a patak belsejét és a határt Jébok patakáig, mely Ammon fiainak határa;

¹⁷és a pusztaság térföldét és a Jordánt és Ceneret határait a pusztának tengeréig, mely igen sós, a Fászga-hegy aljáig napkelet ellenében.

¹⁸És meghagyám nektek az időben, mondván: A ti Uratok Istenetek nektek adja e földet örökségűl; fölkészűlve menjetek mindnyájan, erős férfiak, atyátokfiai, Izrael fiai előtt,

¹⁹feleségeitek és kisdedeitek és barmaitok nélkül; mert tudom, hogy sok barmotok vagyon; maradjanak azok a városokban, melyeket nektek adtam,

²⁰míg nyugodalmat ád az Úr atyátokfiainak, mint nektek adott; és bírják ők is a földet, melyet a Jordánon túl ad nekik; akkor térjen vissza kiki örökségébe, melyet nektek adtam.

²¹Józuénak is parancsolék az időben, mondván: A te szemeid látták, miket cselekedett a ti Uratok Istenetek e két királylyal; úgy fog cselekedni minden országgal, a hová mégy.

²²Ne félj tőlök; mert a ti Uratok Istenetek hadakozik érettetek.

²³És könyörgék az Úrnak azon időben, mondván:

²⁴Uram Isten! elkezdetted mutatni szolgádnak nagyvoltodat és igen erős kezedet; mert nincs más Isten, akár az égben, akár a földön, ki tetteidet cselekedhesse, és erősségedhez hasonlítathassék.

²⁵Átmegyek azért, és meglátom ez igen jó földet a Jordánon túl, és e jeles hegyet és a Libanont.

²⁶De megharaguvék rám az Úr miattatok, és nem hallgata meg engem, hanem mondá nekem: Elég már neked; ne is szólj nekem többé e dologról.

²⁷Menj föl a Fászga tetejére, és szemeidet fordítsd napnyugatra és éjszakra, délre és napkeletre, és nézz körűl; mert nem mégy át e Jordánon.

²⁸Parancsolj Józuénak, erősítsd és bátorítsd fel őt; mert ő megyen majd e nép előtt, és nekik ő osztja el a földet, melyet látni fogsz.

²⁹És a völgyben maradánk, Fogor temploma ellenében.