¹És most, Izrael! halljad a parancsokat és itéleteket, melyekre tanítalak tégedet, hogy azokat cselekedvén, élj, és bemenvén, bírjad a földet, melyet atyáitok ura Istene ád nektek.

²Ne adjatok az igéhez, melyet nektek szólok, el se vegyetek abból; tartsátok meg a ti Uratok Istenetek parancsait, melyeket én parancsolok nektek.

³Szemeitek látták mind, a miket az Úr Beelfegor ellen cselekedett, mi módon vesztette el minden ő tisztelőit közőletek.

⁴Ti pedig, kik a ti Uratok- Istenetekhez ragaszkodtok, éltek mindnyájan e jelen napig.

⁵Tudjátok, hogy tanítottalak titeket a parancsokra és igazságokra, a mint meghagyta nekem az én Uram Istenem; úgy cselekedjétek azokat a földön, melyet bírni fogtok,

⁶és tartsátok meg, és cselekedettel teljesítsétek. Mert ez a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, hogy hallván mind e parancsokat, mondják: Ime a bölcs és értelmes nép, a nagy nemzet!

⁷Nincs is más ily nagy nemzet, melyhez oly közel járulnának az istenek, mint a mi Istenünk jelen van minden könyörgésünknél.

⁸Mert hol vagyon nemzet, oly nevezetes, hogy oly szertartásai legyenek, és igaz itéletei, és teljes törvénye, mint melyet én ma szemeitek elé adok?

⁹Őrizd tehát magadat és lelkedet szorgalmasan. El ne feledkezzél azon dolgokról, melyeket szemeid láttak, és ki ne szakadjanak szivedből életed teljes napjain át. Tanitsd azokra fiaidat és unokáidat,

¹⁰az naptól, melyen a te Urad Istened előtt állottál Hóreben, mikor az Úr nekem szólott, mondván: Gyüjtsd hozzám a népet, hogy hallják beszédeimet, és tanuljanak félni engem minden időben, míg a földön élnek, és tanítsák fiaikat.

¹¹És a hegy aljához járúltatok, mely égett vala mind az égig; és melyen sötétség és felhő és homály vala.

¹²És szóla az Úr nektek a tűz közepéből. Az ő igéinek szavát hallottátok, de semmi alakot sem láttatok.

¹³És kihirdeté nektek szövetségét, melyet megtartani parancsolt, és a tíz igét, melyeket két kőtáblára írt.

¹⁴És nekem parancsolá azon időben, hogy tanítsalak titeket a szertartásokra és itéletekre, melyeket cselekednetek kell a földön, melyet bírni fogtok.

¹⁵Őrizzétek tehát szorgalmasan lelketeket. Nem láttatok semmi hasonlatosságot az napon, melyen az Úr nektek szólott Hóreben a tűz közepéből,

¹⁶netalán megcsalatkozván, magatoknak faragott hasonlatosságot csináljatok, férfiú vagy asszony képét,

¹⁷hasonlatosságát mindennemű barmoknak, melyek a földön vannak, vagy az ég alatt repeső madaraknak,

¹⁸és a csúszómászóknak, melyek a földön mozognak, vagy a halaknak, melyek a föld alatt a vizekben laknak;

¹⁹nehogy fölemelvén szemeidet az égre, lássad a napot és holdat és az égnek minden csillagait, és tévedéssel megcsalatván, imádjad és tiszteljed azokat, miket Urad Istened minden nemzetek szolgálatára teremtett, melyek az ég alatt vannak.

²⁰Titeket pedig fölvett az Úr, és kihozott Egyiptom vaskemenczéjéből, hogy legyen örökös népe, mint mai napon vagytok.

²¹És megharagudott rám az Úr a ti beszédeitek miatt, és megesküdött, hogy nem kelek át a Jordánon, és nem megyek be az igen jó földre, melyet adni fog nektek.

²²Ime meghalok e földön, nem kelek át a Jordánon, ti átmentek, és bírni fogjátok a jeles földet.

²³Vigyázz, hogy valaha el ne feledkezzél a te Urad Istened szövetségéről, melyet veled szerzett; és ne csináld magadnak faragott hasonlatosságát azoknak, miket az Úr tiltott csinálni;

²⁴mert a te Urad Istened emésztő tűz, boszúálló Isten.

²⁵Ha fiakat és unokákat nemzetek, és laktok a földön, és megcsalatkozván, csináltok magatoknak valami hasonlatosságot, gonoszat cselekedvén a ti Uratok Istenetek előtt, és őt haragra ingerelvén:

²⁶bizonyságúl hívom ma az eget és földet, hogy hamar elvesztek a földről, melyet, a Jordánon átkelvén, bírni fogtok. Nem laktok azon sok ideig, hanem eltöröl az Úr titeket,

²⁷és szétszór minden nemzetek közé, és kevesen maradtok meg a népek között melyekhez az Úr viszen titeket;

²⁸és ott szolgálni fogtok az isteneknek, kiket emberi kéz csinált, a fának és kőnek, melyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek, nem szagolnak.

²⁹És mikor ott keresni fogod a te Uradat Istenedet, megtalálod őt, ha teljes szivedből keresed és lelkednek teljes keserűségéből.

³⁰S miután mindazok elérnek téged, melyek eleve megmondattak: az utolsó időben a te Uradhoz Istenedhez térsz, és szavát meghallgatod.

³¹Mert irgalmas az Isten, a te Urad Istened; nem hagy el téged, sem egészen el nem töröl, el sem feledkezik a szövetségről, melyről atyáitoknak megesküdött.

³²Kérdezkedjél a régi napokról, melyek előtted voltak, az naptól, melyen teremtette Isten az embert a földön, az égnek egyik szélétől a másikig: vajjon történt-e valaha ilyen dolog, vagy hallatszott-e valaha:

³³hogy a nép hallja a tűz közepéből szóló Isten szavát, a mint te hallottad, és életben maradtál?

³⁴mikor cselekedte azt Isten, hogy elmenjen, és népet válaszszon magának a nemzetek közől, kisértések, jelek és csodák által, harcz és erős kéz, kinyújtott kar és rettenetes látomások által, mindazok szerint, a miket cselekedett vala érettetek a ti Uratok Istenetek Egyiptomban szemeid láttára?

³⁵hogy tudjad, mert az Úr az Isten, és nincs más őkivűle.

³⁶Az égből hallatta veled szavát, hogy tanitson téged, és a földön megmutatta neked az ő igen nagy tüzét, és hallottad igéit a tűz közepéből;

³⁷mivel szerette atyáidat, és azok ivadékát választotta ki utánok. És kihozott téged Egyiptomból, előtted járván a maga nagy erejében;

³⁸hogy eltörölje a náladnál nagyobb és erősebb nemzeteket beköltözésedkor, és bevigyen téged, és neked adja azok földét örökségűl, a mint látod a jelen napon.

³⁹Tudd meg tehát ma, és vedd szivedre, hogy az Úr az Isten fönn az égben és alant a földön, és nincsen más.

⁴⁰Tartsd meg az ő parancsait és rendeléseit, melyeket én parancsolok neked, hogy jól legyen dolgod neked és fiaidnak utánad, és maradj sok ideig a földön, melyet a te Urad Istened ád neked.

⁴¹Akkor elválaszta Mózes három várost a Jordánon innét, a napkeleti részen,

⁴²hogy azokba fusson, a ki nemakarva öli meg felebarátját, és annak nem volt ellensége egy vagy két nap előtt, és e városok valamelyikében megmenekedhessék:

⁴³Bózort a pusztában, mely a mezős földön vagyon, Rúben nemzetségében; és Rámotot Gálaádban, mely Gád nemzetségében vagyon; és Golant Bászánban, mely Manasszes nemzetségében vagyon.

⁴⁴Ez azon törvény, melyet Mózes Izrael fiainak eléadott,

⁴⁵és ezek a bizonyságok és szertartások és itéletek, melyeket elmondott Izrael fiainak, mikor kijöttek Egyiptomból,

⁴⁶a Jordánon innét, a völgyben, Fogor templomának ellenében, Széhon, az amorreus király földén, ki Heszebonban lakott, kit megvere Mózes. Izrael fiai is, kijövén Egyiptomból

⁴⁷elfoglalák az ő földét, és Óg, a bászáni király földét, az amorreusok két királyaét, kik a Jordánon innét valának napkeletre,

⁴⁸Aroertól, mely az Arnon patakának partján vagyon, a Sion hegyéig, mely Hermonnak is neveztetik,

⁴⁹az egész térföldet a Jordánon innét, napkelet felé, a pusztának tengeréig és a Fászga-hegy aljáig.