¹És elindulván onnét, jutánk ama pusztába, mely a vörös tengerre viszen, a mint nekem az Úr mondotta vala, és Szeir hegye körűl járánk sok ideig.

²És mondá az Úr nekem:

³Eléggé kerűltétek e hegyet, menjetek éjszak felé;

⁴és parancsold meg a népnek, mondván: Át fogtok menni atyátokfiai, Esau fiai határain, kik Szeirben laknak, és félni fognak tőletek.

⁵Vigyázzatok azért szorgalmasan, hogy ne induljatok ellenök; mert egy talpalattnyit sem adok nektek az ő földükből, mivel Esaunak adtam birtokúl Szeir hegyét.

⁶Eleséget pénzen vegyetek tőlök, és úgy egyetek; vett vizet merítsetek, és úgy igyatok.

⁷A te Urad Istened megáldott téged kezeid minden munkájában; tudja utaidat, a mint átjöttél e nagy pusztán, negyven esztendeig lakván veled a te Urad Istened, és semmi hijával sem voltál.

⁸És midőn átmentünk atyánkfiai, Esau fiai között, kik Szeriban laknak vala, a mezős uton Elatból és Asziongáberből, jutánk azon utra, mely Moáb pusztájára viszen.

⁹És mondá az Úr nekem: Ne hadakozzál a moabiták ellen, se harczra ne menj ellenök; mert semmit sem adok neked az ő földükből, mivel Lót fiainak adtam Art örökségül.

¹⁰Emimek voltak annak első lakói, nagy és izmos nép, és oly szálas, mint az Enacim-törzsökbeliek,

¹¹úgy hogy óriásoknak tartattak, és hasonlítottak Enacim fiaihoz. De a moabiták Emimnek nevezik őket.

¹²Szeirben pedig azelőtt a horreusok laktak, de Esau fiai kiűzték és elpusztították őket, és ott megtelepedtek, a mint Izrael is cselekedett öröksége földén, melyet neki adott az Úr.

¹³Most fölkelvén, hogy átmenjünk Záred patakán, ahhoz eljutánk.

¹⁴Az idő pedig, mely alatt Kádeszbarnéból a Záred patakán történt átmenetig jártunk, harmincz nyolcz esztendő volt; míg a hadakozó emberek egész nemzedéke elfogyott a táborból, mint az Úr megesküdött vala,

¹⁵kinek keze ellenök volt, hogy kivesszenek a táborból.

¹⁶Miután pedig mind elhullottak a hadakozók,

¹⁷szóla nekem az Úr, mondván:

¹⁸Te ma átmégy Moáb határain az Ar nevű városon;

¹⁹és elközelgetvén Ammon fiainak szomszédságába, óvakodjál hadakozni ellenök és harczra indulni; mert nem adok neked Ammon fiainak földéből, mível Lót fiainak adtam azt örökségűl.

²⁰Óriások földének tartatott az, és abban régenten óriások laktak, kiket az ammoniták Zomzommimnak neveznek,

²¹nagy és számos és szálas termetű nép az, mint az enacimok, kiket eltörlött az Úr színök elől, és ezeket tette lakosokká amazok helyett,

²²a mint cselekedett vala Esau fiainak, kik Szeirben laknak, eltörölvén a horreusokat, és azok földét nekik adván, melyet ez ideig bírnak.

²³A heveusokat is, kik Haszerimban laknak vala Gázáig, kiűzék a kappadóciak, kik Kappadóciából jövén, eltörlék őket, és helyökbe telepedének.

²⁴Keljetek föl, és menjetek át az Arnon patakán; ime kezedbe adtam Heszebon királyát, az amorreus Széhont, és az ő földét kezdjed elfoglalni, és indíts hadat ellene.

²⁵Ma kezdek tőled félelmet és rettegést bocsátani a népekre, kik az egész ég alatt laknak; hogy hallván nevedet, féljenek, és mint a szülők, reszkessenek és fájdalmat szenvedjenek.

²⁶Küldék azért követeket Kademót pusztájából a heszeboni királyhoz, Széhonhoz békeséges szókkal, mondván:

²⁷Átmegyünk földeden, az országuton járunk, nem térünk sem jobbra, sem balra.

²⁸Eleséget pénzen adj nekünk, hogy együnk; vizet pénzen adj, és úgy iszunk. Csak átmenetelt engedj nekünk.

²⁹a mint cselekedtek Esau fiai, kik Szeirben laknak, és a moabiták, kik Arban laknak, míg a Jordánhoz jutunk, és átmegyünk a földre, melyet Urunk Istenünk ad nekünk.

³⁰De Széhon, a heszeboni király, nem akart átmenetelt engedni nekünk; mert az ő lelkét megkeményitette Urad Istened, és megáltalkodottá tette vala szívét, hogy kezedbe adassék, a mint most látod.

³¹És mondá az Úr nekem: Ime elkezdtem neked adni Széhont és az ő földét, kezdd elfoglalni azt.

³²És kijöve Széhon elénk minden népével a harczra Jászába.

³³És nekünk adá őt a mi Urunk Istenünk, és megverők őt fiaival és minden népével együtt.

³⁴És az időben minden városaikat bevevők, megölvén azok lakóit, férfiakat és asszonyokat és kisdedeket; semmit sem hagytunk azokban,

³⁵kivéve a barmokat, melyek a zsákmányolók részére jutottak, és azon városokból nyert ragadmányokat, melyeket elfoglaltunk

³⁶Aroertól, mely az Arnon patakának partján vagyon, a várostól, mely a völgyben vagyon, Gálaádig. Nem volt oly falu és város, mely kezünktől megmenekedett; mind nekünk adta a mi Urunk Istenünk,

³⁷kivéve Ammon fiainak földét, melyre nem mentünk, és mindazt, mi Jébok patakánál fekszik, és a hegységen levő városokat, és mindazon helyeket, melyektől eltiltott minket Urunk Istenünk.