⁶⁹Ezek a szövetség igéi, melyet parancsolt az Úr Mózesnek, hogy kössön Izrael fiaival Moáb földén, ama szövetségen kivűl, melyet Hóreben kötött volt velök.

¹És szólitá Mózes egész Izraelt, és mondá nekik: Ti láttátok mind, a miket cselekedett az Úr előttetek Egyiptom földén Fáraóval és minden szolgáival és egész földével,

²a nagy kisértéseket, melyeket szemeid láttak, azon jeleket és nagy csodákat;

³de nem adott nektek az Úr értelmes szivet és látó szemeket és füleket, melyek hallhatnának a jelen napig.

⁴Negyven esztendeig vezetett titeket a pusztán át; meg nem koptak ruháitok, sem lábaitok sarui a régiség miatt el nem szakadtak.

⁵Kenyeret nem ettetek, bort és részegíthetőt nem ittatok, hogy tudjátok, mikép én vagyok a ti Uratok Istenetek.

⁶És eljutottak e helyre; és kijöve Széhon, a heszeboni király, és Óg, a bászáni király, elénk sietvén a viadalra, és megverők őket;

⁷és elvevők földüket, és örökségűl adók Rúbennek és Gádnak és Manasszes fél-nemzetségének.

⁸Tartsátok meg tehát e szövetség igéit, és teljesitsétek be azokat, hogy bölcsek legyetek mindenben, a mit cselekesztek.

⁹Ti mindnyájan Uratok Istenetek előtt állotok, a ti fejedelmeitek és nemzetségeitek, véneitek és tanitóitok, Izrael egész népe,

¹⁰magzataitok és feleségeitek és a jövevény, ki veled tartózkodik a táborban, a favágók és mindazok, kik vizet hordanak,

¹¹hogy a te Uraddal Isteneddel szövetségre lépj, hitszövetségre, melyet ma Urad Istened köt veled:

¹²hogy magának népévé emeljen téged, és ő legyen a te Istened, a mint szólott neked, és megesküdött atyáidnak, Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak.

¹³És nem csak veletek kötöm én e szövetséget, és erősítem meg ez esküvéseket,

¹⁴hanem minden jelen és távollevőkkel.

¹⁵Mert ti tudjátok, mimódon laktunk Egyiptom földén, és mimódon jöttünk át a nemzetek között, melyeknél az átjövetelkor

¹⁶láttátok az utálatosságokat és undokságokat, vagyis azok bálványait, a fát és követ, az ezüstöt és aranyat, melyeket tisztelnek vala;

¹⁷netalán oly férfiú vagy asszony, család vagy nemzetség legyen köztetek, kinek szive most elfordult a mi Urunktól Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon ama nemzetek isteneinek; és köztetek epe- és keserűségtermő gyökér legyen;

¹⁸és midőn ez eskü igéit hallja, önmagát áldja szivében, mondván: békeségem leszen, ha szivem gonoszságában járok is, – úgy hogy a részeg megemészsze a szomjúhozót.

¹⁹És az Úr meg nem bocsát neki, hanem akkor még inkább fölgyulad haragja és boszuállása az oly ember ellen, és rászállanak mindazon átkok, melyek e könyvben megirvák, és az Úr eltörli annak nevét az ég alól,

²⁰és veszedelemre ragadja azt Izrael minden nemzetségéből, azon átkok szerint, melyek e törvény és szövetség könyvében foglaltatnak.

²¹És mondani fogja a következő nemzedék, és a fiak, kik ezután születnek, és az idegenek, kik messzünnen jőnek, látván azon föld csapásait és betegségeit, melyekkel azt megnyomorította az Úr,

²²kénkövel és só hőségével megégetvén, úgy hogy az többé be nem vettetik, és semmi zöldelőt nem terem, Sodoma és Gomorra, Adama és Széboim felforgattatásának példájára, melyeket fölforgatott az Úr haragjában és búsulásában;

²³és mondani fogja minden nemzet: Miért cselekedett így az Úr e földdel? micsoda végtelen haragja ez az ő búsulásának?

²⁴És felelni fogják: Mert elhagyták az Úr szövetségét, melyet atyáikkal szerzett vala, mikor őket Egyiptom földéről kihozta,

²⁵és idegen isteneknek szolgáltak, és imádták azokat, kiket nem ismertenek, és kiknek nem adattak vala:

²⁶azért gerjedett föl az Úr haragja e föld ellen, hogy ráhozta mind az átkokat, melyek e könyvben megírvák;

²⁷és kivetette őket földükről haragjában és búsulásában, és fölötte nagy boszuságában, és idegen földre vetette, mint ez mai napiglan is bebizonyúl.

²⁸Ezek a titkok a mi Urunknál Istenünknél, melyek kijelentettek nekünk és fiainknak mindörökké, hogy megcselekedjük e törvény minden igéit.