¹Ha pedig a te Urad Istened szavát hallgatod, megcselekedvén és megtartván minden parancsait, melyeket én ma parancsolok neked: följebb emel téged Urad Istened minden nemzeteknél, melyek a földön laknak.

²És rád jőnek mindez áldások, és megkörnyékeznek téged, de csak úgy, ha az ő parancsait hallgatod.

³Áldott leszesz a városban, és áldott a mezőben.

⁴Áldott lesz méhed gyümölcse és földed gyümölcse, barmaid fajzása és teheneid csordái és juhaid aklai,

⁵áldottak csűreid, és áldottak éléstáraid.

⁶Áldott leszesz te, bemenvén és kijövén.

⁷Az Úr ellenségeidet, kik ellened támadnak, leveri színed előtt; egy úton jőnek ellened, és hét úton futnak el színed elől.

⁸Kiárasztja az Úr áldását pinczéidre és kezeid minden munkáira; és megáld téged ama földön, melyet nyerni fogsz.

⁹Az Úr téged magának szent népévé emel, a mint neked megesküdött, ha megtartod a te Urad Istened parancsait, és az ő utain jársz.

¹⁰És meglátja a föld minden népe, hogy az Úr neve segítségűl hivatott fölötted, és félni fognak tőled.

¹¹Bőséget ád az Úr neked minden javakban, méhed gyümölcsében és barmaid fajzásában és földed gyümölcsében, melyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja.

¹²Fölnyitja az Úr legjobb kincsét, az eget, hogy esőt adjon földedre maga idején, és megáldja kezeid minden munkáit. És kölcsönözni fogsz sok nemzetnek, és te kölcsönt senkitől sem veszesz.

¹³Fővé tesz téged az Úr, és nem farkká, és mindenkor fölűl leszesz, és nem alúl, de csak úgy, ha a te Urad Istened parancsait hallgatod, melyeket én ma parancsolok neked, és megtartod és megcselekszed,

¹⁴és nem hajolsz azoktól sem jobbra, sem balra, s nem követed az idegen isteneket, és nem tiszteled azokat.

¹⁵Ha pedig nem akarod hallgatni a te Urad Istened szavát, hogy megtartsad és megcselekedjed minden parancsait és szertartásait, melyeket ma parancsolok neked: rád jőnek mindez átkok és megkörnyékeznek téged.

¹⁶Átkozott leszesz a városban, átkozott a mezőben.

¹⁷Átkozott leszen csűröd, és átkozottak éléstáraid.

¹⁸Átkozott méhed gyümölcse és földed gyümölcse, ökreid csordái és juhaid nyájai.

¹⁹Átkozott leszesz bemenvén, és átkozott kijövén.

²⁰Éhséget és szűkölködést bocsát az Úr rád, és fenyítéket minden dolgaidra, melyeket te cselekszel, míg eltipor téged és elveszít hamarsággal nagy gonoszságú találmányaidért, melyekben elhagytál engemet.

²¹Rád adja az Úr a mirígyhalált, míg elemészt téged a földről, melyet bírni mégy.

²²Megver az Úr téged inséggel, forrólázzal és hideggel, gyuladozással és hőséggel, megromlott léggel és ragyával, és üldözni fog, míg elveszesz.

²³Az ég, mely fölötted van, rézzé lesz, és a föld, melyet tapodsz, vassá.

²⁴Földed esőjét az Úr porrá teszi, és az égből hamu fog hullani rád, mig eltiportatol.

²⁵Az Úr el fog téged hullasztani ellenségeid előtt; egy uton mégy ki ellenök, és hét uton futsz el, és széthányatol a föld minden országaira;

²⁶és holttested eledelűl lesz minden égi madaraknak és a föld vadainak, és nem lesz, a ki elűzze.

²⁷Megver téged az Úr Egyiptom fekélyével tested azon részén, melyen a ganéj kivettetik, és rühhel és viszketeggel, úgy hogy meg nem gyógyíthatnak.

²⁸Megver téged az Úr tébolyodással és vaksággal és elmeháborodással;

²⁹és tapogatni fogsz délben, mint a vak szokott tapogatni a sötétben, és nem lesz szerencséd utaidon. És minden időben gyalázatot fogsz szenvedni, és erőszakkal elnyomatni, és nem lesz, ki megszabadítson téged.

³⁰Feleséget fogsz venni, és más hál majd vele; házat építesz, és nem fogsz abban lakni; szőlőt fogsz ültetni, és azt nem szeded meg.

³¹Ökröd előtted fog megöletni, és nem eszel abból. Szamarad szemed előtt ragadtatik el, és vissza nem adatik neked. Juhaid ellenségeidnek fognak adatni, és nem lesz, ki fölsegéljen téged.

³²Fiaid és leányaid más népnek fognak adatni, szemeid ezt látják, és elfogyatkoznak azok egész napi látásában, és nem lesz erő kezedben.

³³Földed gyümölcsét és minden munkádat oly nép emészti meg, melyet nem ismersz, és mindenkor gyalázatot fogsz szenvedni, és elnyomatást minden napokban,

³⁴és álmélkodni fogsz, azokon megréműlve, a miket szemeid majd látnak.

³⁵Megver téged az Úr gonosz fekélylyel térdeidben és lábikráidban, és meg nem gyógyúlhatsz tetőtől talpiglan.

³⁶Elviszen az Úr téged és királyodat, kit magadnak választasz, oly nép közé, melyet te nem ismersz, sem atyáid; és ott idegen isteneknek szolgálsz, a fának és kőnek.

³⁷És elveszvén, közmondássá és csúfsággá leszesz mindazon népeknél, melyek közé az Úr visz tégedet.

³⁸Sok magot vetsz a földbe, és keveset fogsz begyüjteni, mert a sáskák mindent megesznek.

³⁹Szőlőt fogsz ültetni és kapálni, és bort nem iszol, és semmit abból be nem szedsz, mert elpusztítják a férgek.

⁴⁰Olajfáid lesznek minden határodban, és olajjal meg nem kenetel, mert azok elszáradnak, és elvesznek.

⁴¹Fiakat nemzesz és leányokat, és nem gyönyörködől azokban, mert fogságba vitetnek.

⁴²Minden fáidat és földed gabonáit megemészti a ragya.

⁴³A jövevény, ki veled lakik a földön, föléd emelkedik, és följebbvaló lesz; te pedig leszállasz, és alábbvaló leszesz.

⁴⁴Ő ad neked kölcsön, és nem te adsz kölcsön neki. Ő fejjé lesz, és te farkká leszesz.

⁴⁵És rád jőnek mindezen átkok, és kergetvén, megfognak téged, míg elveszesz: mert nem hallgattad a te Urad Istened szavát, és nem tartottad meg parancsait és szertartásait, melyeket parancsolt neked.

⁴⁶És jelek és csodák lesznek rajtad és ivadékodon mindörökké.

⁴⁷És mivel nem szolgáltál a te Urad- Istenednek örömmel és a sziv vigaságával minden dolog bőségeért,

⁴⁸ellenségednek, kit az Úr rád bocsát, szolgálni fogsz éhségben és szomjúságban, mezítelenségben és minden fogyatkozásban; és vas-igát tesz nyakadba, míg eltipor tégedet.

⁴⁹Nemzetet hoz rád az Úr messzünnen, és a föld végső határairól, mely, mint a sebesen repűlő sas, megrohan, s melynek nyelvét nem értheted;

⁵⁰oly igen szemtelen népet, mely az öreget nem tiszteli, s nem könyörűl a kisdeden;

⁵¹és megemészti barmaid hasznát és földed gyümölcseit, míg elveszesz; és nem hagy neked buzát, bort és olajat, ökörcsordákat és juhnyájakat, mígnem elpusztít tégedet,

⁵²és eltipor minden városodban, és lerontatnak erős és magas kőfalaid, melyekben bizodalmad volt egész földeden. Körűlvétetel kapuidon belül egész földeden, melyet a te Urad Istened ád neked,

⁵³és megeszed méhed gyümölcsét, és fiaid és leányaid húsát, kiket Urad Istened ád neked, az inségben és pusztulásban, melylyel szorongatni fog téged ellenséged.

⁵⁴Közötted az elkényesztetett, és gyönyörűségbe merűlt ember irígykedni fog atyjafiára és feleségére, ki ölében fekszik:

⁵⁵és nem ad nekik fiai húsából, melyet megeszik, mivelhogy semmi egyebe nincs a megszállásban és fogyatkozásban, melylyel elpusztítanak téged ellenségeid minden kapuidon belűl.

⁵⁶A gyöngéd és elkényesztetett asszony, ki a földön sem járhatott, lábnyomán sem állhatott a puhaság és nagy gyöngédség miatt, irígykedni fog férjére, ki ölében fekszik, fiai és leányai húsaért,

⁵⁷és a burok ocsmányságaért, mely ágyékai közől jő ki, és magzatiért, kik azon órában születtek; mert ezeket titkon megeszik mindennek elfogyása miatt a megszállásban és pusztúlásban, melylyel szorongatni fog téged ellenséged kapuidon belűl.

⁵⁸Ha meg nem tartod, és meg nem cselekszed e törvény minden igéit, melyek e könyvben irva vannak, és nem féled az ő dicsőséges és rettenetes nevét, azaz a te Uradat Istenedet:

⁵⁹megsokasítja az Úr csapásaidat, és ivadékod csapásait, a nagy és megmaradó ostorokat, az igen gonosz és szüntelen tartó betegségeket.

⁶⁰És rád fordítja Egyiptomnak minden nyomorúságát, melyektől féltél, és azok hozzád ragadnak;

⁶¹azonfölűl minden betegségeket és csapásokat, melyek nincsenek megírva e törvénykönyvben, rád hoz az Úr, mígnem eltipor téged;

⁶²és kevesen maradtok meg, kik azelőtt oly sokan voltatok, mint az ég csillagai; mivel nem hallgattad a te Urad Istened szavát.

⁶³És mint azelőtt örvendezett az Úr rajtatok, jól tévén veletek, és megsokasítván titeket: úgy fog örvendezni, midőn eltöről titeket és kiírt, hogy elveszszetek a földről, melyet bírni mégy.

⁶⁴Elszór téged az Úr minden népek közé, a föld egyik végétől másik végeig, és ott idegen isteneknek fogsz szolgálni, kiket te nem ismersz, sem atyáid, a fáknak és köveknek.

⁶⁵S azon nemzetek között sem nyugszol meg, nem is lesz nyugodalma lábad nyomának; mert ott rettegő szivet ád neked az Úr és elapadó szemeket, és szomorúságtól megemésztett lelket;

⁶⁶és életed olyan lesz, mintha függene előtted. Éjjel és nappal félni fogsz, és nem bízol életedhez.

⁶⁷Reggel mondani fogod: Ki adja meg nekem az estét? és este: ki adja meg nekem a reggelt? szived félelme miatt, mely rémít, és azok miatt, miket szemeiddel látsz.

⁶⁸Visszavisz téged az Úr hajókon Egyiptomba az uton, melyről mondotta neked, hogy azt többé nem látod. Ott ellenségeidnek fogsz árultatni szolgáúl és szolgálóúl, és nem lesz, a ki megvegyen.