¹Midőn azért rád jőnek mind e beszédek, az áldás vagy átok, melyet eléd adtam; és te szived bánatától fölindítatván, mindazon népek között, melyek közé elszórt téged Urad Istened,

²megtérsz hozzája, és engedelmeskedel parancsainak, a mint én ma parancsolom neked, fiaiddal együtt, teljes szivedből és teljes lelkedből:

³visszahozza a te Urad Istened foglyaidat, és könyörűl rajtad, és ismét egybegyüjt téged mindazon népek közől, melyek közt azelőtt elszélesztett.

⁴Ha az ég határaira szélesztetnél is, visszahoz téged onnét a te Urad Istened,

⁵és fölvesz, és bevisz azon földre, melyet atyáid bírtak; és bírni fogod azt, és megáldván téged, nagyobb számuvá teszen, mint atyáid voltak.

⁶A te Urad Istened körűlmetéli szivedet, és ivadékod szivét: hogy a te Uradat Istenedet szeressed teljes szivedből és teljes lelkedből, hogy élhess.

⁷Mindezen átkokat pedig ellenségeidre forditja és azokra, kik téged gyülölnek és üldöznek.

⁸Te pedig megtérsz, és a te Urad Istened szavát hallgatod, és megcselekszed mindazon parancsokat, melyeket én ma parancsolok neked;

⁹és bővelkedéssel áld meg a te Urad Istened kezeid minden munkájában, méhed magzatában és barmaid hasznában, földed bő termésében és mindenek bőségében. Mert hozzád tér az Úr, hogy örűljön rajtad minden jókban, a mint örűlt atyáidban:

¹⁰de csak úgy, ha a te Urad Istened szavát hallgatod, és megtartod parancsait és szertartásait, melyek e törvényben megirvák; és megtérsz a te Uradhoz Istenedhez teljes szivedből és teljes lelkedből.

¹¹E parancs, melyet én ma parancsolok neked, nincs fölötted, sem távol tőled,

¹²sem az égbe nem helyeztetett, hogy mondhatnád: Ki mehet föl közőlünk az égbe, azt lehozandó nekünk, hogy halljuk és cselekedettel teljesítsük?

¹³sem a tengeren túl nem tétetett, hogy azt ürügyöld, és mondd: Ki kelhet át közőlünk a tengeren, s azt elhozza nekünk, hogy hallhassuk és megcselekedhessük, a mi parancsoltatott.

¹⁴hanem igen közel van hozzád ez ige, szájadban és szivedben van, hogy azt megcselekedjed.

¹⁵Ime lásd, ma eléd tettem az életet és a jót, s más részről a halált és a roszat:

¹⁶hogy szeressed a te Uradat Istenedet, és az ő utain járj, és teljesítsd parancsait és szertartásait és itéleteit; és élj, és sokasítson téged és áldjon meg ama földön, melyet bírni mégy.

¹⁷Ha pedig szived elfordul, és nem akarod hallani, és tévedéssel megcsalatván, idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz,

¹⁸ma jövendölöm meg neked: hogy el fogsz veszni, és kevés ideig lakol a földön, melyet, a Jordánon átkelvén, bírni mégy.

¹⁹Bizonyságúl hívom ma az eget és földet, hogy elétek adtam az életet és halált, az áldást és átkot. Válaszd tehát az életet, hogy te is élj, ivadékod is,

²⁰és szeressed a te Uradat Istenedet, és engedelmeskedjél az ő szavának, és ragaszkodjál hozzája, (mert ő életed, és napjaidnak hosszúsága), hogy ama földön lakjál, melyért megesküdött az Úr atyáidnak, Ábrahám-, Izsák- és Jákobnak, hogy azt nekik adja.