²A herélt, az elfakasztott vagy kivágott heréjű és az elmetszett szeméremtestű ne menjen az Úr gyülekezetébe.

³A fattyú, azaz ki paráznaszemélytől született, ne menjen az Úr gyülekezetébe tizedízig.

⁴Az ammonita és moabita tized íz után se menjenek az Úr gyülekezetébe mindörökké;

⁵mert nem akartak elétek jőni kenyérrel és vízzel az uton, mikor Egyiptomból kijöttetek; és mivel ellened megfogadták Beor fiát, Balaámot sziriai Mezopotamiából, hogy megátkozzon téged;

⁶és nem akarta a te Urad Istened meghallgatni Balaámot, és az ő átkát áldásodra fordította, mivelhogy szeretett téged.

⁷Ne köss velök békeséget, se javokat ne keresd életed teljes napjaiban mindörökké.

⁸Ne utáld meg az idumeust, mert atyádfia; se az egyiptomit, mert jövevény voltál az ő földén.

⁹A kik tőlök születnek harmad-ízen, menjenek az Úr gyülekezetébe.

¹⁰Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, őrizkedjél minden gonosz dologtól.

¹¹Ha oly ember lesz közöttetek, ki éjjel álmában megfertőződött, menjen ki a táborból,

¹²és vissza ne jőjön, mielőtt este vizzel meg nem mosdik; és napnyugat után jőjön vissza a táborba.

¹³Helyed legyen a táboron kivűl, a hová kimenj a természet szükségeire.

¹⁴ásócskát hordozván öveden; és mikor leülsz, áss köröskörűl, és a kiásott földdel född be,

¹⁵a mitől megkönnyebbedtél, (mert a te Urad Istened jár a tábor között, hogy megszabadítson téged, és kezedbe adja ellenségeidet,) és szent legyen táborod, és semmi undokság ne látszassék abban, hogy el ne hagyjon tégedet.

¹⁶Ne add ura kezébe a szolgát, ki hozzád szalad.

¹⁷Lakjék veled azon helyen, mely neki tetszik, és maradjon városaid egyikében; és meg ne szomorítsd őt.

¹⁸Ne legyen paráznaszemély Izrael leányai között, se parázna férfiú Izrael fiai között.

¹⁹A paráznaszemély jutalmát és az eb árát ne mutasd be a te Urad Istened házában, akármi legyen, a mit fogadtál; mert mind a kettő utálatosság a te Urad Istened előtt.

²⁰Ne adj kölcsön atyádfiának uzsorára pénzt, se gabonát, se akármi egyéb jószágot,

²¹hanem az idegennek; atyádfiának pedig uzsora nélkül add azt kölcsön, a miben szűkölködik: hogy megáldjon téged a te Urad Istened minden dolgaidban ama földön, melyet bírni mégy.

²²Mikor fogadást teszesz a te Urad- Istenednek, ne késsél megadni, mert követeli azt Urad Istened; és ha késel, bűnűl fog neked tulajdoníttatni.

²³Ha nem akarsz fogadást tenni, bűn nélkűl leszesz;

²⁴de a mi egyszer kijött ajakidon, tartsd meg, és teljesítsd a mint fogadtad Urad- Istenednek, és a mint tulajdon akaratodból is száddal is szólottál.

²⁵Ha felebarátod szőlőjébe mégy, egyél szőlőt, a mennyi neked tetszik; de ki ne vígy magaddal.

²⁶Ha barátod gabonájába mégy, szaggas kalászokat, és kezeddel dörzsöld ki; de sarlóval ne arasd.