¹Ha valamely ember feleséget veszen, és az vele lesz, és nem talál kedvet szemei előtt valami rútság miatt; írjon válás-levelet, és adja kezébe, és bocsássa el házától.

²Ki midőn elmenvén, más férjhez megy,

³és ez is meggyűlöli őt, és válás-levelet ád neki, és elbocsátja házától, vagy pedig meghal:

⁴előbbi férje nem veheti őt vissza feleségűl, mert megfertőztetett, és utálatossá lett az Úr előtt; bűnbe ne ejtsd földedet, melyet a te Urad Istened ád neked birtokúl.

⁵A mely ember csak imént vett feleséget, ne menjen hadba, se valami közteher rá ne vettessék, hanem szabadon vétek nélkül legyen házában, hogy egy esztendeig vigadjon feleségével.

⁶Ne vedd el zálogúl az alsó és felső malomkövet, mert életét adta neked zálogba.

⁷Ha oly ember akad kézbe, ki ármánykodik atyafiára Izrael fiai közől, és azt eladván, árát fölveszi, ölessék meg, és vedd el a gonoszt közőled.

⁸Óvd magad szorgalmasan, hogy a poklosság csapása rád ne jőjön; hanem cselekedd meg mind, a mire téged a Lévi-nemzetségből való papok tanítanak a szerint, a mint parancsoltam nekik, és teljesítsd be gondosan.

⁹Emlékezzetek meg, miket cselekedett a ti Uratok Istenetek Máriának az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból.

¹⁰Midőn visszakérsz valamit felbarátodtól, a mivel neked tartozik, be ne menj a házba, hogy zálogot végy tőle,

¹¹hanem kivűl állj meg, és ő hozza ki neked, a mije lesz;

¹²ha pedig szegény, ne maradjon éjjel nálad a zálog,

¹³hanem mindjárt add vissza neki napszállat előtt: hogy ruházatában hálván, áldjon tégedet, s ez igazságodúl legyen a te Urad Istened előtt.

¹⁴Ne tagadd meg a szűkölködő bérét, se szegény atyádfiáét, se a jövevényét, ki veled lakik a földön, és kapuidon belűl vagyon,

¹⁵hanem azon nap add meg neki munkadíját napnyugat előtt, mert szegény, és azzal tartja fenn életét; nehogy az Úrhoz kiáltson ellened, és neked bűnűl tulajdoníttassék.

¹⁶Meg ne ölessenek az atyák a fiakért, se a fiak az atyákért; hanem kiki maga bűneért haljon meg.

¹⁷El ne fordítsd a jövevény és árva törvényét, s el ne vedd zálogúl az özvegy ruházatát.

¹⁸Emlékezzél meg, hogy szolga voltál Egyiptomban, és onnét kiszabadított téged a te Urad Istened. Azért parancsolom neked, hogy e dolgot cselekedjed.

¹⁹Mikor gabonát aratsz szántóföldeden, és elfelejtvén, kévét hagysz el, vissza ne térj, hogy azt fölvegyed; hanem a jövevénynek és árvának és özvegynek engedd elvinni, hogy megáldjon téged a te Urad Istened kezeid minden munkájában.

²⁰Ha az olajfák gyümölcsét megszeded, a mi a fákon marad, vissza ne térj, hogy leszedjed, hanem hagyd a jövevénynek, árvának és özvegynek.

²¹Ha megszeded szőlődet, ne szedd le az elmaradott gerezdeket, hanem a jövevény az árva és özvegy szükségeire legyenek azok.

²²Emlékezzél meg, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, és azért parancsolom neked, hogy e dolgot cselekedjed.