¹Mikor elveszti a te Urad Istened a nemzeteket, melyeknek földét neked adja, és te bírod azt, és városaiban és házaiban lakol,

²válaszsz magadnak három várost azon föld közepén, melyet a te Urad Istened ád neked örökségűl,

³elkészítvén szorgalmasan az utat; és három egyenlő részre oszszd földed minden tartományát, hogy közel legyen, a hova futhasson, ki gyilkosság miatt bujdosik.

⁴Ez legyen a bujdosó gyilkos törvénye, kinek életét meg kell tartani: A ki megöli felebarátját akaratlanúl, és bebizonyodik, hogy tegnap és tegnapelőtt semmi gyülölsége nem volt ellene,

⁵hanem elment vele egyenes szivvel az erdőre fát vágni, és a favágásban a fejsze kiszalad kezéből, és a nyeléből kiesett vas barátját éri, és megöli: ez a felűlmondott városok egyikébe fusson, és éljen;

⁶netalán annak atyjafia, kinek vére ontatott, a bánattól ösztönöztetvén, kergesse őt és megfogja, ha messzebb lesz az út, és megölje azt, ki nem méltó a halálra, mert be nem bizonyúlt, hogy azelőtt valami gyülölsége volt volna az ellen, ki megöletett.

⁷Azért parancsolom neked, hogy egymástól egyenlő közű három várost rendelj.

⁸Mikor pedig határaidat kiterjeszti a te Urad Istened, a mint megesküdött atyáidnak, és neked adja az egész földet, melyet nekik igért,

⁹(de úgy, ha megtartod parancsait, és megcselekszed, a miket ma parancsolok neked, hogy szeressed a te Uradat Istenedet, és járj az ő utain minden időben); adj ahhoz más három várost is, és a felűlmondott három város számát kettőztesd meg;

¹⁰hogy ne ontassék ártatlan vér a földön, melyet a te Urad Istened ád neked örökségűl, hogy ne légy bűnös a vérben.

¹¹Ha pedig valaki gyűlölvén atyjafiát, ólálkodik élete után, és rátámadván, megveri őt, és meghal, és beszalad a felülmondott városok egyikébe:

¹²küldjenek el a város vénei, és vonják ki őt a menedékhelyről, és adják annak atyjafia kezébe, kinek vére ontatott, és haljon meg.

¹³Ne könyörűlj rajta, és vedd el az ártatlan vért Izraelből, hogy jól legyen dolgod.

¹⁴Föl ne vedd, és másuvá ne vidd felebarátod határköveit, melyeket az eldődök tettek birtokodban, melyet a te Urad Istened ád neked a földön, melyet örökségül nyersz.

¹⁵Ne álljon egyes tanú valaki ellen, akár minémű bűn és vétek legyen is; hanem két vagy három tanú szája vallásán álljon meg minden szó.

¹⁶Ha hamis tanú álland föl valaki ellen, vétekről vádolván őt,

¹⁷álljon mind a kettő, kinek ügye van, az Úr elé a papok és birák színe előtt, kik azon napokban lesznek;

¹⁸és mikor a legszorgalmasab vizsgálat után, föltalálják a hamis tanút, hogy hazudságot mondott atyjafia ellen:

¹⁹azt cselekedjék neki, mit ő atyafiával szándékozott cselekedni, és vedd el a gonoszt közőled;

²⁰hogy hallván a többiek, félelmök legyen, és semmiképen olyat ne merészeljenek cselekedni.

²¹Ne könyörűlj rajta, hanem lélekért lelket, szemért szemet, fogért fogat, kézért kezet, lábért lábat követelj.