¹Mikor hadba mégy ellenségeid ellen, és látod a lovagokat és szekereket, és az ellenséges had nagyobb sokaságát, mint neked van: ne félj tőlök, mert a te Urad Istened veled vagyon, ki téged kihozott Egyiptom földéről.

²Elközelgetvén pedig a harcz, a pap álljon a sereg elé, és így szóljon a néphez:

³Halljad, Izrael! ti ma ellenségtekkel megütköztök, meg ne ijedjen szivetek, ne féljetek, álljatok helyt, s ne rettegjetek tőlök;

⁴mert a ti Uratok Istenetek közöttetek vagyon, és harczol érettetek az ellenség ellen, hogy kimentsen titeket a veszedelemből.

⁵A hadnagyok is osztályonként kiáltsák ki a hadsereg hallatára: Kicsoda az ember, ki új házat épített, és még nem avatta föl? menjen el, és térjen vissza házába, netalán meghaljon a harczon, és más avassa föl azt.

⁶Kicsoda az ember, ki szőlőt ültetett, és még azt nem tette közönségessé, hogy abból mindennek szabad legyen enni? menjen el, és térjen vissza házába, netalán meghaljon a harczon, és más ember álljon tisztébe.

⁷Kicsoda az ember, ki feleséget jegyzett el magának, és azt el nem vette? menjen el, és térjen vissza házába, netalán meghaljon a harczon, és más ember vegye el azt.

⁸Ezeket elmondván, adják hozzá még ezt is, szólván a népnek: Kicsoda a félénk és rettegő szivű ember? menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne rettentse atyafiai szivét, a mint ő félelemmel megrettent.

⁹És mikor elhallgatnak a sereg hadnagyai, és a szólásnak véget vetnek, kiki harczra készítse az ő csoportjait.

¹⁰Mikor valamely várost mégy bevenni, először békeséggel kináld meg azt.

¹¹Ha elfogadja, és neked megnyitja a kapukat: az egész nép, mely benne van, tartassék meg, és szolgáljon neked adófizetéssel.

¹²Ha pedig szövetségre nem akar lépni, és hadat kezd ellened, víjad azt.

¹³És midőn a te Urad Istened kezedbe adja: ölj meg abban minden férfineműt fegyver élével,

¹⁴kivéve az asszonyokat és gyermekeket, barmokat és egyebeket, mik a városban vannak. Minden zsákmányt oszsz el a hadseregnek, és egyél ellenségeid ragadományaiból, miket a te Urad Istened ád neked.

¹⁵Ekképen cselekedjél minden várossal, melyek tőled igen távol vannak, és nem azon városok közől valók, melyeket birtokúl nyersz.

¹⁶Azon városokban pedig, melyek neked adatnak, teljességgel senkit se hagyj élni;

¹⁷hanem öld meg fegyver élével, tudniillik a heteusokat és amorreusokat, a kananeusokat és ferezeusokat, a heveusokat és jebuzeusokat, a mint parancsolta vala neked a te Urad Istened;

¹⁸nehogy tanítsanak titeket mindazon utálatosságokat cselekedni, melyeket ők cselekedtek isteneiknek; és vétkezzetek a ti Uratok Istenetek ellen.

¹⁹Mikor valamely várost sok ideig ostromolsz, és erősségeket körűlveszesz, hogy azt bevegyed: le ne vágd a fákat melyekről ehetni, se fejszékkel köröskörűl nem kell pusztítanod a tartományt; mert fa az, és nem ember, és az ellened hadakozók számát nem nagyobbíthatja.

²⁰A mely fák pedig nem gyümölcsözők, hanem vadak, és egyéb használatra alkalmasak, vágd le, és csinálj azokból hadi eszközöket, míg beveszed a várost, mely ellened hadakozik.