¹Ne legyen a papoknak és levitáknak és mind e nemzetségből valóknak részök és örökségök a többi Izraellel, mert az Úr áldozatait és ajándékait eszik;

²és semmi egyebet ne vegyenek atyjokfiai örökségéből; mert az Úr maga az ő örökségök, a mint szólott nekik.

³Ez legyen a papok igazsága a néptől és azoktól, kik áldozatot visznek: akár tulkot, akár juhot öljenek, a papnak adják lapoczkáját és gyomrát,

⁴a gabona, bor és olaj zsengéjét, és a gyapjú egy részét a juhok nyiréséből;

⁵mert őt választotta Urad Istened minden nemzetségedből, hogy készen álljon és szolgáljon az Úr nevének ő és fiai mindörökké.

⁶Ha kijövend a levita városaid valamelyikéből egész Izraelben, a hol lakik, és el akar menni, kivánkozván ama helyre, melyet az Úr választ:

⁷szolgáljon Ura Istene nevében, mint a többi levita-atyjafiai, kik azon időben az Úr előtt állanak.

⁸Az eledelekből ugyanoly részt vegyen, mint a többi, azon kivűl, mi városában az atyai örökségből őt illeti.

⁹Midőn bemégy azon földre, melyet a te Urad Istened ád neked, vigyázz, hogy ne akarjad követni azon nemzetek utálatosságait.

¹⁰Se ne találtassék közötted, ki fiát vagy leányát átviszi a tüzön, hogy megtisztítsa; vagy a ki jövendőmondoktól tudakozódjék, és álmokra és előjelekre vigyázzon; se ne legyen varázsló,

¹¹se bűbájos, se ki az ördöngösöktől tanácsot kérdjen, se jósló, vagy ki a halottaktól kérdezzen igazságot;

¹²mert mindezeket utálja az Úr, és efféle vétkekért eltörli őket bemenetedkor.

¹³Légy tökéletes és hibanélküli a te Uraddal Isteneddel.

¹⁴E nemzetek, melyeknek földét bírni fogod, a varázslókat és jóslókat hallgatják: téged pedig a te Urad Istened másképen tanitott.

¹⁵Prófétát támaszt neked a te Urad Istened nemzetségedből és atyádfiai közől, mint engem; azt hallgassad,

¹⁶a mint kérted Uradtól Istenedtől Hóreben, mikor az egész nép összegyűlt, és mondottad: Nem hallom többé az én Uram Istenem szavát, és ez igen nagy tüzet többé nem látom, hogy meg ne haljak.

¹⁷És mondá az Úr nekem: Jól szólottak mindenekben.

¹⁸Hozzád hasonló prófétát támasztok nekik atyjokfiai közől; és igéimet annak szájába adom, és megmondja nekiek mind, a miket őneki parancsolok.

¹⁹A ki pedig az ő szavát, melyet nevemben szól, hallgatni nem akarja, én leszek boszúállója.

²⁰Azon próféta pedig, ki kevélységtől megrontatván, olyanokat akar szólani nevemben, a miket én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy idegen istenek nevében szól, ölessék meg.

²¹És ha eltitkolt gondolattal feleled: Mi módon érthetem meg az igét, melyet az Úr nem szólott?

²²ez legyen jeled: A mit az Úr nevében jövendöl ama próféta, és meg nem történik: azt az Úr nem mondotta, hanem szivének fölfuvalkodásából költötte a próféta; és azért ne félj tőle.