¹Ne áldozz a te Urad- Istenednek juhot és tulkot, melyben hiba van, vagy valami fogyatkozás; mert utálatosság az Uradnál Istenednél.

²Mikor kapuid valamelyikében, melyeket Urad Istened ád neked, találtatik férfiú vagy asszony, kik gonoszat cselekszenek a te Urad Istened színe előtt, és általhágják szövetségét,

³elmenvén, és idegen isteneknek szolgálván, és imádván azokat, a napot és holdat és az égnek egész seregét, a mit megtiltottam;

⁴és az megjelentetik neked, és te meghallván azt, szorgalmasan vizsgálódol, és valónak találod, és az utálatosság megtörtént Izraelben:

⁵vidd a férfiút és asszonyt, kik a szertelen nagy gonoszságot cselekedték, városod kapuihoz, és köveztessenek meg.

⁶Két vagy három tanú mondására haljon meg, a ki halálra itéltetik. Senki se ölessék meg, hacsak egy mond ellene bizonyságot.

⁷A tanúk keze legyen első rajta, hogy őt megölje, és a többi nép keze azután vettessék rá, hogy így a gonoszt elvedd közőled.

⁸Ha látod, hogy nehéz és kétséges az itélet vér és vér, ügy és ügy, poklosság és poklosság között; és észreveszed, hogy kapuidban a bírák különbözőt mondanak: kelj föl, és menj azon helyre, melyet Urad Istened választ,

⁹és menj a Lévi-nemből való papokhoz és a biróhoz, ki azon időben leszen, és kérdezd meg őket; és ők megjelentik neked az itélet igazságát.

¹⁰És cselekedd meg, a mit ők mondanak, kik gondviselők ama helyen, melyet az Úr választ, és a mire téged tanitanak,

¹¹az ő törvénye szerint; és kövesd itéletöket, és ne hajolj se jobbra, se balra.

¹²A ki pedig kevélységből nem akar engedelmeskedni a pap parancsának, ki az időben szolgálja a te Urad- Istenedet, és a biró végzésének: haljon meg azon ember, és vedd el a gonoszt Izraelből;

¹³és az egész nép hallván ezt, féljen, hogy senki azután kevélységből föl ne fuvalkodjék.

¹⁴Midőn bemégy azon földre, melyet a te Urad Istened ád neked, és birod azt, és abban lakol, és mondod: Királyt választok magamnak, a mint köröskörűl minden nemzetnek vagyon;

¹⁵azt tedd királylyá, a kit Urad Istened választ atyádfiai közől. Nem tehetsz más nemzetbeli embert királylyá, ki nem atyádfia.

¹⁶És mikor meg lesz választva, ne tartson magának sok lovat, se vissza ne vigye a népet Egyiptomba, a lovagok számában fölfuvalkodván; főkép miután az Úr megparancsolta nektek, hogy többé azon úton vissza ne térjetek.

¹⁷Ne legyen sok felesége, kik az ő szivét magokhoz édesgessék; se ezüstnek és aranynak szerfölött nagy összege.

¹⁸Midőn pedig országa székében ül, írja könyvbe magának e törvény mását, a Lévi-nemzetségből való papoktól vevén a példány-irást,

¹⁹és nála legyen, és olvassa azt életének minden napjain, hogy tanúlja félni Urát Istenét, és megtartani az ő igéit és szertartásait, melyek a törvényben parancsolva vannak;

²⁰se szíve föl ne emelkedjék kevélyen atyjafiai fölé, se ne hajoljon jobbra vagy balra; hogy sok ideig országoljon ő és fiai Izrael fölött.