²⁰Szóla az Úr Mózesnek, mondván:

²¹A mely lélek vétkezik, és megvetvén az Urat, eltagadja felebarátjának nála letett vagyonát, mely az ő hűségére bízatott, vagy erővel zsarol ki valamit, vagy patvarkodik,

²²vagy ha az elveszett jószágot megtalálja, és eltagadván, azonfelül hamisan megesküszik; és akármi egyebet cselekszik, miben az emberek vétkezni szoktak:

²³ha rábizonyodik a vétek, adjon vissza

²⁴egészen mindent, a mit csalárdsággal akart nyerni, és azonfelűl ötödrészt urának, kinek kárt tett vala.

²⁵Bűneért pedig mutasson be egy, hiba nélküli kost a nyájból, és adja azt a papnak a bűn becsűje és mértéke szerint;

²⁶ki könyörögjön érette az Úr előtt, és megbocsáttatik neki mind, a mit cselekedvén, vétkezett.

¹És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

²Parancsold meg Áronnak és fiainak: Ez az égőáldozat törvénye: Égjen az oltáron egész éjjel reggelig; a tűz ugyanazon oltárról legyen.

³A pap öltözzék a köntösbe és a gyolcs lábravalóba; és vegye a hamut, melyet az emésztő tűz kiégetett, és az oltár mellé tévén,

⁴vesse le előbbi ruháit, és másokba öltözvén, vigye azt a táboron kivül, és igen tiszta helyen mind egy szikráig emésztesse meg.

⁵Az oltáron pedig mindenkor égjen a tűz, melyet tápláljon a pap, minden nap fát rakván reggel alája s arra tévén az égőáldozatot, fölötte gyujtsa meg a békeáldozatok kövérségét.

⁶Ez a tűz szüntelen való, mely soha el ne aludjék az oltáron.

⁷Ez törvénye az eledel- és italáldozatoknak, melyekkel Áron fiai áldozni fognak az Úr előtt és az oltár előtt.

⁸Vegyen a pap egy marok lisztlángot, mely olajjal meghintetett, és mind a tömjént, mely a lisztlángra tétetett; és az oltáron égesse meg azt az Úr gyönyörűséges illatának emlékezetére.

⁹A lisztláng többi részét pedig egye meg Áron fiaival, kovász nélkül, a hajlék tornáczának szent helyén egye meg.

¹⁰Azért nem kovászosíttatik pedig meg, mert annak része az Úrnak égettetik. Szentséges leszen az, mint a bűnért és vétekért (való áldozat.)

¹¹Áron nemzetségének csak férfiai egyenek abból. Örök törvény legyen ez nemzedékeitekben az Úr áldozatai felől. Minden, a ki azokat illeti, megszenteltetik.

¹²És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

¹³Ez Áron és fiai áldozata, melyet áldozniok kell az Úrnak fölkenetésök napján. Egy éfi lisztláng tizedrészét mutassák be örök áldozatúl, felét reggel és felét estve;

¹⁴mely olajjal vegyíttetvén serpenyőben készíttessék. Áldozza pedig azt melegen az Úrnak gyönyörűséges illatúl

¹⁵a pap, ki törvény szerint atyja helyébe következik; és egészen égettessék el az oltáron;

¹⁶mert a papok minden áldozatának tűzzel kell megemésztetnie, és abból senki se egyék.

¹⁷Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

¹⁸Szólj Áronnak és fiainak: Ez a bűnért való áldozat törvénye: A mely helyen bemutattatik az égőáldozat, ott ölessék meg az Úr előtt; szentséges lévén az.

¹⁹A pap, ki bemutatja, egye meg azt a szent helyen a hajlék tornáczában.

²⁰Minden, a mi annak húsát illetendi, megszenteltetik; s a mely ruha annak vérével meghintetik, mosassék meg a szent helyen.

²¹A cserépedény pedig, melyben főzetett, töressék össze; hogyha rézedény leend, vakartassék meg, és mosassék meg vízzel.

²²Minden papi nemzetségből való férfiú egyék annak húsából, mert szentséges az.

²³De a bűnért megölt áldozatból, melynek vére bevitetik a bizonyság hajlékába, a szentélyben leendő megengesztelésre, ne egyenek, hanem azt tűzzel égessék meg.