¹Ez a vétekért való áldozat törvénye, mely szentséges;

²azért a hol megöletik az égőáldozat, ölessék meg a bűnért való áldozat is, annak vére az oltár körűl öntessék.

³Áldozzák abból a farkat és kövéret, mely az éltető részeket befödi;

⁴a két vesét és a kövérséget, mely véknyánál vagyon, és a máj hálóját a vesékkel.

⁵És a pap égesse meg azokat az oltáron; ez az Úr égőáldozata a bűnért.

⁶Minden férfiú a papi nemből egyék a szent helyen azon húsból; mert szentséges az.

⁷Valamint a bűnért való áldozat, úgy mutattatik be a vétekért is; mind a két áldozatnak törvénye egy; a papé legyen, ki azt bemutatja.

⁸A mely pap bemutatja az égőáldozatra való állatot, azé legyen bőre.

⁹És minden lisztlángból való eledeláldozat, melyet kemenczében sütnek, és a mi róstélyon vagy serpenyőben készíttetik, azon papé legyen, ki azt bemutatja;

¹⁰akár olajjal vegyített, akár száraz legyen, Áron minden fiának egyenlő mértékkel osztassék.

¹¹Ez törvénye a békeáldozatnak, mely az Úrnak bemutattatik.

¹²Ha hálaadás végett van az áldozat, kovásztalan, olajos kenyeret mutassanak be, és olajjal megkent, kovásztalan pogácsákat, és elkészitett lisztlángot, és olajjal vegyített lepényeket;

¹³kovászos kenyereket is a hálaadás áldozatához, mely megöletik békeáldozatúl;

¹⁴azok közől egy, zsenge gyanánt mutattassék be az Úrnak, és legyen a papé, ki az áldozat-állat vérét kiontja;

¹⁵melynek húsát azon nap egyék meg, és semmi se maradjon abból reggelre.

¹⁶Ha fogadásból vagy szabad akaratból viszen valaki áldozatot, hasonlóképen azon nap egyék meg; de ha valami holnapra marad is, szabad megenni;

¹⁷a mi pedig harmadnapra marad, tűz emészsze meg.

¹⁸Ha valaki a békeáldozat húsából harmadnapon eszik, áldozata érvénytelen, és nem használ a bemutatónak; sőt inkább a mely lélek magát efféle eledellel megfertőzteti, a törvényszegés bűnébe esik.

¹⁹A húst, mely valami tisztátalant érint, meg ne egyék, hanem égessék meg tűzzel; a ki tiszta, ehetik abból.

²⁰A mely lélek, tisztátalan lévén, eszik a békeáldozat húsából, mely az Úrnak áldoztatott, elvesz az ő népe közől.

²¹És a ki illeti az embernek, vagy baromnak, vagy akárminek tisztátalanságát, mely megfertőztethet, és eszik afféle húsból, elvesz az ő népe közől.

²²És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

²³Szólj Izrael fiainak: A juh és tulok és kecske háját meg ne egyétek.

²⁴Az elhullott marhának és a vadtól megfogott állatnak kövérsége legyen nektek különféle használatra.

²⁵Ha ki megeszi a hájat, melyet az Úrnak kell bemutatni megégetésre, elvesz az ő népe közől.

²⁶Hasonlóképen semmi állat vérét étekbe ne vegyétek, se madarakból, se barmokból.

²⁷Minden lélek, mely vért eszik, elvesz az ő népe közől.

²⁸És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

²⁹Szólj Izrael fiainak, mondván: A ki az Úrnak békeáldozatot mutat be, mutasson be együtt más áldozatot is, azaz annak italáldozatát.

³⁰Tartsa kezében az áldozat kövérét és szegyét, és midőn mind a kettőt az Úrnak bemutatván, megszenteli, adja a papnak;

³¹ki az oltáron égesse meg a hájat, szegye pedig legyen Ároné és fiaié.

³²A jobb lapoczka is a békeáldozatokból legyen a papé első ajándékúl.

³³A ki a vért és hájat bemutatja Áron fiai közől, azé legyen a jobb lapoczka is.

³⁴Mert a fölemelés szegyét, és az elválasztás lapoczkáját elvettem Izrael fiaitól az ő békeáldozataikból, és Áron papnak és fiainak adtam örök törvénynyel, Izrael minden népétől.

³⁵Ez Áronnak és fiainak fölkenetése az Úr szertartásaiban, a mely napon bemutatta őket Mózes, hogy mint papok szolgáljanak;

³⁶és a miket parancsolt az Úr nekik adatni Izrael fiaitól örök szertartással nemzedékeikben.

³⁷Ez az égő- és a bűnért és vétekért való áldozatnak, a fölszentelésnek és békeáldozatoknak törvénye,

³⁸melyet az Úr rendelt vala Mózesnek a Sinai hegyen, mikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be az Úrnak áldozataikat a Sinai pusztában.