¹Ha valamely lélek vétkezik, és az esküvő szavát hallja, és bizonyság leend, hogy vagy maga látta, vagy bizonynyal tudja: ha meg nem jelenti, vétkét viselje.

²A mely lélek valami tisztátalant illetend, vagy a mit a vad megölt, vagy magától meghalt, vagy akármely egyéb csúszómászó állatot, és elfelejti tisztátalanságát: bűnös lett és vétkezett.

³És ha illetendi az embernek valamely tisztátalanságát, mely szerint az ember megfertőződni szokott, és elfelejti, de azután megérti, vétkessé lett.

⁴A mely lélek esküszik, és mondja ajakival, hogy valami gonoszt vagy jót fog cselekedni, és azt esküvéssel és szóval megerősíti, és elfelejti, de azután megérti vétkét:

⁵tartson a vétekért bűnbánatot,

⁶és mutasson be a nyájból egy jerkebárányt vagy kecskét, és a pap imádkozzék érette és a vétekért.

⁷Ha pedig nem vihet barmot, vigyen két gerliczét vagy két galambfiat az Úrnak, egyiket a bűnért, másikat égőáldozatúl;

⁸és adja azokat a papnak; ki az elsőt a bűnért áldozván, tekerje hátra fejét szárnyaihoz úgy, hogy a nyakán függjön, de egészen le ne szakadjon.

⁹És hintse meg annak vérével az oltár oldalát. A mi pedig megmarad, csurgassa annak alapjához, mert a bűnért vagyon.

¹⁰A másikat pedig égesse meg égőáldozatúl, szokás szerint, és a pap könyörögjön érette és bűneért, és megbocsáttatik neki.

¹¹Hogyha két gerliczét vagy két galambfiat sem vihet, vigyen áldozatúl bűneért egy tizedrész éfi lisztlángot. Ne tegyen abba olajat, tömjént se tegyen rá, mert a bűnért vagyon.

¹²És adja azt a papnak, ki tele marokkal vévén abból, égesse meg az oltáron annak emlékezetére, ki bemutatta;

¹³könyörögvén érette, és megengesztelvén őt; a többi rész pedig övé legyen ajándékúl.

¹⁴És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

¹⁵A mely lélek áthágván a szertartásokat, tudatlanságból azokban vétkezik, mik az Úrnak szenteltettek: vigyen áldozatúl bűneért a nyájból egy, hiba nélküli kost, melyet két sikluson vehetni a szentély mértéke szerint;

¹⁶és a mi kárt tett, térítse meg, és ötödrészt tegyen hozzá, a papnak adván, ki könyörögjön érette, föláldozván a kost, és megbocsáttatik neki.

¹⁷A mely lélek tudatlanságból vétkezik, és valamit cselekszik azokból, mik az Úr törvénye által tiltatnak, és bűnös lévén, megérti vétkességét:

¹⁸vigyen a nyájból egy, hiba nélküli kost a bűn mértéke és becsűje szerint a paphoz; ki imádkozzék érette, mivelhogy tudatlanságból cselekedte; és megbocsáttatik neki,

¹⁹mert tudatlanságból vétkezett az Úr ellen.