¹És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

²Szólj Izrael fiainak: A mely lélek tudatlanságból vétkezik, és az Úr valamely parancsa ellen valamit tesz, a mit megtiltott cselekedni:

³ha fölkent pap az, ki vétkezik, a népet is vétekbe ejtvén, bűneért egy, hiba nélküli borjút mutasson be az Úrnak;

⁴és vigye azt a bizonyság hajlékának ajtajához az Úr elé, és tegye kezét annak fejére, és ölje meg azt az Úrnak;

⁵és merítsen a borjú véréből, bevivén azt a bizonyság hajlékába,

⁶és bemártván ujját a vérbe, hintsen azzal hétszer az Úr előtt a szentély függönyének ellenébe.

⁷És azon vérből kenjen az Úr előtt kedves illatú füstölés oltárának szarvaira, mely a bizonyság hajlékában vagyon. A megmaradt vért pedig öntse mind az égőáldozat oltárának talapjára a hajlék bejárásánál.

⁸És a bűnért vegye el a borjú kövérét, mind azt, mi az éltető részeket befödi, mind a mi belűl vagyon;

⁹a két vesét a hálóval, mely azokon vagyon véknyánál, és a máj kövérségét a vesékkel;

¹⁰a mint elvétetik a békeáldozat borjából; és azokat égesse meg az égőáldozat oltárán.

¹¹Bőrét pedig és minden húsát, fejével és lábaival, beleivel és ganéjával,

¹²és egyéb testével együtt, vigye ki a táboron kivüli tiszta helyre, hová a hamut szokták tölteni; és gyujtsa meg azokat a rakásfán, és a kitöltött hamu helyén égettessenek meg.

¹³Hogyha Izrael egész közönsége észrevétlenűl és tudatlanságból cselekszik olyat, mi az Úr parancsa ellen vagyon,

¹⁴és azután megérti bűnét: bűneért egy borjút mutasson be, és vigye azt a hajlék ajtajához.

¹⁵És a nép vénei tegyék annak fejére kezeiket az Úr előtt. És a borjút megölvén az Úr színe előtt,

¹⁶a fölkent pap vigyen annak véréből a bizonyság hajlékába,

¹⁷és bemártván ujját, hintsen hétszer a függöny ellenébe;

¹⁸és kenjen azon vérből az oltár szarvaira, mely az Úr előtt vagyon a bizonyság hajlékában; a maradék-vért pedig öntse az égő áldozatok oltárának talapjához, mely a bizonyság hajlékának ajtajánál vagyon.

¹⁹És annak minden kövérét vegye és égesse meg az oltáron;

²⁰úgy cselekedvén ezen borjúval is, mint az előbbivel cselekedett vala; és könyörögvén érettök a pap, megkegyelmez nekik az Úr.

²¹Magát pedig a borjút vigye a táboron kivűl, és égesse meg, mint az előbbi borjút; mert ez a sokaság bűneért való.

²²Ha a fejedelem vétkezendik, és tudatlanságból cselekszik valamit azok közől, mik az Úr törvénye által tiltatnak,

²³és azután megérti vétkét: mutasson be az Úrnak áldozatúl egy, hiba nélküli kecskebakot.

²⁴És tegye kezét annak fejére; és mikor azt megöli azon helyen, hol az égőáldozatra valót szokták megölni az Úr előtt, minthogy bűnért való:

²⁵a pap mártsa be ujját a bűnért való áldozat vérébe, illetvén az égőáldozat oltárának szarvait, és a többit annak talapjára öntvén;

²⁶a kövérséget pedig égesse meg fölötte, mint a békeáldozatoknál szokott lenni; és a pap könyörögjön érette és bűneért, és megbocsáttatik neki.

²⁷Hogyha a föld népe közől valamely lélek tudatlanságból bűnbe esik, valamit cselekedvén azokból, mik az Úr törvénye által tiltatnak, és vétkezik,

²⁸és bűnét elismeri: egy, hiba nélküli kecskét mutasson be;

²⁹és tegye kezét a bűnért való áldozat fejére, és ölje meg azt az égőáldozat helyén;

³⁰és a vérből vegyen a pap ujjával, és illetvén az égőáldozat oltárának szarvait, a többit öntse annak talapjára.

³¹Elvévén pedig minden kövérséget, a mint el szokott vétetni a békeáldozatokból, az oltáron égesse meg az Úrnak gyönyörűséges illatúl; és könyörögjön érette, és megbocsáttatik neki.

³²Ha pedig apró barmok közől viszen áldozatot a bűnért, tudniillik egy, hiba nélküli juhot,

³³tegye kezét annak fejére, és ölje meg azt azon helyen, hol az égőáldozatokra való állatokat szokták megölni;

³⁴és a pap vegyen ujjával annak véréből, és illetvén az égőáldozat oltárának szarvait, a többit öntse annak talapjára;

³⁵elvévén minden kövérséget is, a mint el szokták venni a kosnak kövérségét, mely békeáldozatra megöletik, az oltáron égesse meg az Úrnak jóillatúl; és könyörögjön érette és bűneért, és megbocsáttatik neki.