¹Az időben Antiokus második úttal készűle Egyiptomba.

²Történék pedig, hogy egész Jerusalem városában látnak vala negyven napig a levegőben nyargaló lovasokat, kik arany köntösökben és dárdákkal valának fölfegyverkezve, mint a rendezett seregek,

³és száguldozó lovakat rend szerint elosztva, és összecsapásokat, paizsforgásokat és nagyszámú sisakosokat kivont kardokkal, és nyillövéseket, csillogó arany-fegyvereket és mindennemű pánczélokat.

⁴Azért mindnyájan könyörögnek vala, hogy e csodajelek jóra szolgáljanak.

⁵De hamis hír támadván, mintha életéből kimúlt volna Antiokus, Jázon magához vévén közel ezer férfiút, hirtelen a városra üte; a polgárok a kőfalakon egybefutának, de végtére a város bevétetvén, Menelaus a várba futa.

⁶Jázon pedig nem kimélé az öldöklésben polgártársait, s nem gondolá meg, hogy az atyafiak ellen való hadi szerencse a legnagyobb veszedelem; azt vélé, hogy elleneken vesz győzedelmet, és nem polgártársain.

⁷De a fejedelemséget mégsem nyeré el, ármányainak jutalmáúl pedig gyalázatot vőn, és mint szökevény, az ammanitákhoz méne.

⁸Végezetére saját vesztére megszoríttatván Aretástól, az arabok fejedelmétől, városról városra futa, mindenki előtt gyülöletes lévén, mint törvényszegő és megvetett, mint hazájának és polgártársainak ellensége, Egyiptomba számkivetteték.

⁹És ki sokat kiűzött vala hazájából, idegen földön vesze, Lacedemonba menvén, hogy ott a rokonságért menedéket találjon.

¹⁰És ki sokat temetetlen elvetett vala, maga is nem siratva és temetetlen vetteték el, idegen temetést sem nyervén, hazai sírban sem részesűlvén.

¹¹Ez eseményeknél azon gyanúra jöve a király, hogy a zsidók el akarnak pártolni; azért feldühödött szivvel indúlván el Egyiptomból, a várost ugyan fegyverrel vevé be;

¹²a vitézeknek pedig megparancsolá, hogy öljék meg és ne kiméljék az eléjek jövőket, s a házakba felmenőket is gyilkolják meg.

¹³Igy lőnek megölve ifjak és vének, levágva asszonyok és gyermekek, meggyilkolva szűzek és kisdedek.

¹⁴Nyolczvanezeren öletének meg az egész harmadnap alatt, negyvenezeren fogságra vitetének, s nem kevesebben eladatának.

¹⁵De mindez nem elég; hanem bemenni merészle az egész földön legszentebb templomba, Menelaus lévén vezére, ki a törvényeknek és hazájának árúlója volt.

¹⁶És förtelmes kezeivel elvivé a szent edényeket; melyek más királyoktól és városoktól adattak vala a hely ékességére és dicsőségére, ő méltatlanúl érinté és megfertőzteté.

¹⁷Igy az eszeveszett Antiokus nem gondolá meg, hogy a város lakóinak bűneiért az Isten egykevéssé megharagudott vala, a miért történt a helynek megkisebbítése is.

¹⁸Mert ha nem lettek volna sok bűnbe keverve, mint Heliodorus, ki Szeleukus királytól küldetett volt a tárház megrablására, ez is mindjárt elérkeztekor megostoroztatott és visszariasztatott volna vakmerő tettétől.

¹⁹De nem a helyért a nemzetet, hanem a nemzetért választotta Isten a helyet.

²⁰Azért a hely is részes lőn a nép baleseteiben, valamint azután részes lesz javaiban. És a mi elhagyatott a mindenható Isten haragjában, a fölséges Úr megengesztelésekor ismét a legnagyobb dicsőséggel fog felmagasztaltatni.

²¹Antiokus tehát ezernyolczszáz talentomot rabolván el a templomból, hamarsággal Antiokiába tére vissza, azt vélvén kevélységében, hogy a földet evezhetővé, a tengert gyalogjárhatóvá teheti, oly felfuvalkodott volt elméjében.

²²Hagya hátra helytartókat is a nemzet nyomorgatására, Jerusalemben ugyan a frígiai származású Filepet, kegyetlenebbet annál, kitől rendeltetett vala;

²³Garizimban pedig Andronikust és Menelaust, kik a többieknél is inkább terhelik vala a polgárokat.

²⁴És mivel a zsidók ellen ingerűlt vala, elküldé a gyülölt fejedelmet, Apolloniust, huszonkétezerből álló sereggel, megparancsolván neki, hogy a teljeskorúakat mind ölje meg, az asszonyokat és ifjakat pedig adja el.

²⁵Ki mikor elérkezett Jerusalembe, békeséget színlelvén, nyugton vala a szombat szent napjáig; akkor pedig, ünnepet tartván a zsidók, megparancsolá övéinek, hogy fegyvert fogjanak,

²⁶és mindazokat, kik látni mentek vala ki, megölé, és a várost benyargalván a fegyveresekkel, igen nagy sokaságot gyilkola meg.

²⁷Júdás Makkabeus, a tizedik pedig elvonúlván a pusztába, ott vadak között a hegyeken tengeté életét övéivel, és füvekkel táplálkozván, ott lakának, hogy a megfertőződésben részesek ne legyenek.