¹Ezek az itéletek, melyeket adj eléjök.

²Ha zsidó szolgát veendesz, hat esztendeig szolgáljon neked; a hetedikben menjen szabadon ingyen.

³A minő ruhával bejövend, olyannal lépjen ki; ha felesége vagyon, felesége is menjen együtt vele.

⁴Ha pedig ura adott neki feleséget, s ez fiakat és leányokat szülend; az asszony és ennek magzatai legyenek uraéi, ő pedig lépjen ki ruházatával.

⁵De ha a szolga azt mondja: Szeretem uramat, feleségemet és magzataimat, nem lépek ki szabadságra:

⁶vigye őt ura az istenekhez, és állítsa őt az ajtómellékhez, és fúrja át fülét árral, és örökké szolgája legyen.

⁷Ha valaki eladja leányát szolgálóúl, az ne lépjen úgy ki, mint a rabszolgálók szoktak kilépni. .

⁸Ha nem lel tetszést ura szemeiben, kinek átadatott volt, ez bocsássa el őt; de nincs hatalma idegen népnek eladni őt, ha megvette.

⁹Ha pedig a maga fiának jegyzi el őt, leányainak szokása szerint cselekedjék vele.

¹⁰Hogyha mást veszen neki, gondja legyen a leány menyekzőjére és ruházatára, és szűzesége árát meg ne tagadja tőle.

¹¹Ha ezen hármat meg nem cselekszi, eresztessék el ingyen váltságpénz nélkül.

¹²A ki megveri az embert, meg akarván őt ölni, halállal haljon meg.

¹³De ha nem leselkedett utána, hanem Isten hagyta azt kezébe esni, helyet rendelek neked, a hová kelljen futnia.

¹⁴A ki megöli felebarátját szántszándékkal és orozva, oltáromtól is ragadd ki őt, hogy meghaljon.

¹⁵A ki megveri atyját vagy anyját, halállal haljon meg.

¹⁶A ki embert lop, és azt eladja, rábizonyodván a vétek, halállal haljon meg.

¹⁷A ki megátkozza atyját, vagy anyját, halállal haljon meg.

¹⁸Ha férfiak vesznek össze, és valamelyik megüti társát kővel, vagy ököllel, és ez nem hal meg, hanem ágyban kell feküdnie;

¹⁹ha fölkel, és künn jár botján: ártatlan lesz, a ki megütötte, de úgy, hogy annak az ő munka-mulasztását, és az orvosoknak tett költségeit megfizesse.

²⁰A ki szolgáját vagy szolgálóját megveri bottal, úgy, hogy keze alatt meghalnak, vétkes leszen.

²¹Ha pedig egy vagy két napig megél azután, ne büntettessék meg; mert az ő pénze ára.

²²Ha férfiak vesznek össze, és valamelyik a terhes asszonyt úgy megüti, hogy időtlent szűl, de ő maga megél: annyi kárpótlást adjon, mennyit az asszonynak férje kiván, és a közbirák itélnek.

²³Ha pedig halála következik, életet adjon életért,

²⁴szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,

²⁵égetést égetésért, sebet sebért, kéket kékért.

²⁶Ha valaki szolgájának vagy szolgálójának szemét megüti, és félszeművé teszi azokat, szabadon bocsássa el őket a szemért, melyet kiütött.

²⁷És ha szolgájának vagy szolgálójának fogát üti is ki, hasonlóképen szabadon bocsássa őket.

²⁸Ha az ökör férfit vagy asszonyt öklel meg szarvával, és meghalnak, kövezzék meg azt, és húsát meg ne egyék, de az ökörnek ura büntetlen legyen.

²⁹Hogyha pedig az ökör már előbb öklelő volt, és jelentést tettek urának, és be nem zárá azt, – és férfiat vagy asszonyt öl meg: az ökör is köveztessék meg, urát is öljék meg.

³⁰Azonban ha pénzváltságot vetnek rája, annyit adjon életeért, a mennyit tőle kérnek.

³¹És ha fiút vagy leányt öklel is meg szarvával, hasonló itélet alá vettessék.

³²Ha szolgát vagy szolgálót öklel meg, harmincz siklus ezüstöt adjon urának, az ökör pedig köveztessék meg.

³³Ha valaki megnyitja a vízvermet, vagy újat ás, és be nem födi azt, és ökör vagy szamár esik belé,

³⁴a veremnek ura térítse meg a barmok árát; a mi pedig beleveszett, övé legyen.

³⁵Ha idegen ökör más ökrét megsebesíti, és ez elvesz, adják el az eleven ökröt, és árát oszszák meg; a megöltnek húsát pedig oszszák föl egymás között.

³⁶Ha pedig tudta, hogy az ökör már előbb öklelő volt, és ura nem vigyázott rája: adjon ökröt ökörért, és az elesettet vegye el egészen.