¹És az Úr mondá mindezen igéket:

²I. Én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoztalak Egyiptom földéről, a szolgaság házából.

³Idegen isteneid ne legyenek énelőttem.

⁴Faragott képet ne csinálj magadnak, se valami hasonlatosságot arról, mi oda fenn az égben, vagy itt lenn a földön, vagy a vizekben vagyon a föld alatt.

⁵Ne imádjad azokat, se ne tiszteljed; mert én vagyok a te Urad Istened, erős, boszúálló, megbüntetvén az atyák gonoszságát fiaikban harmad és negyed iziglen azoknál, kik engem gyűlölnek;

⁶és irgalmasságot cselekedvén ezeriglen azokkal, kik engem szeretnek, és megtartják parancsaimat.

⁷II. Ne vegyed hiába a te Urad Istened nevét; mert az Úr nem tartja ártatlannak azt, ki Ura Istene nevét hiába veszi.

⁸III. Megemlékezzél, hogy a szombatnapot megszenteljed.

⁹Hat nap munkálkodjál, és tedd meg minden dolgaidat.

¹⁰A hetedik napon pedig a te Urad Istened szombata vagyon, ne tégy akkor semmi dolgot, se te, se fiad és leányod, se szolgád és szolgálód, se marhád, se a jövevény, ki kapudon belűl vagyon.

¹¹Mert hat nap alkotta az Úr az eget és földet, a tengert és mindazt, mi azokban vagyon; de a hetedik napon megnyugodott: azért áldotta meg az Úr a szombatnapot, és megszentelte azt.

¹²IV. Atyádat és anyádat tiszteljed, hogy hosszú életű légy a földön, melyet a te Urad Istened ád tenéked.

¹³V. Ne ölj.

¹⁴VI. Ne paráználkodjál.

¹⁵VII. Ne orozz.

¹⁶VIII. Ne szólj felebarátod ellen hamis tanúságot.

¹⁷IX. X. Felebarátod házát ne kivánjad, se feleségét ne kivánjad, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, se semmit, a mi övé.

¹⁸Az egész nép pedig hallá a mennydörgést és harsona-zengést, látá a villámlásokat és füstölgő hegyet; és megrettenve és félelemmel megréműlve, távol állának,

¹⁹mondván Mózesnek: Szólj te nekünk, és meghallgatunk; ne szóljon nekünk az Úr, netalán meghaljunk.

²⁰És szóla Mózes a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy megpróbáljon titeket, és hogy az ő félelme legyen bennetek, és ne vétkezzetek.

²¹És a nép távol álla; Mózes pedig a homályhoz járúla, melyben az Isten vala.

²²Mondá azonfölűl az Úr Mózesnek: Ezeket mondd Izrael fiainak: Ti láttátok, hogy mennyből szólottam nektek.

²³Ne csináljatok ezüst isteneket, se arany isteneket ne csináljatok magatoknak.

²⁴Oltárt földből csináljatok nekem, és azon mutassátok be égő és béke-áldozataitokat, juhaitokat és ökreiteket; minden helyen, a hol emlékünnepe lesz az én nevemnek, eljövök hozzád, és megáldalak téged.

²⁵Hogyha kő-oltárt csinálsz nekem, ne építsd azt faragott kövekből; mert ha arra fölemeled a vas-eszközt, meg lesz fertőztetve.

²⁶Ne menj föl lépcsőkön az én oltáromhoz, hogy szemérmed föl ne födöztessék.