³⁷A ki ökröt vagy juhot lop, és megöli vagy eladja: öt ökröt adjon vissza egy ökörért, és négy juhot egy juhért.

¹Ha a tolvaj a ház betörésén vagy aláásásán éretik, és sebet kapván, meghal: az, ki agyonütötte, nem lesz bűnös az ő vérében.

²Hogyha napfölkelte után cselekszi azt, gyilkosságot követett el, haljon meg ő is. Ha a tolvajnak nincs mivel a lopást megtéríteni, önmaga adassék el.

³Ha elevenen megtaláltatik nála, a mit lopott, akár ökör, akár szamár, akár juh legyen az: két annyit adjon vissza.

⁴Ha valaki kárt tesz a mezőben vagy szőlőben, és elbocsátja marháját, hogy másét leétesse: a mi legjobb az ő mezején vagy szőlőjében, becslés szerint, a kárt azzal térítse meg.

⁵Ha tűz támadván, tövisre talál, és az asztagokba, vagy a lábon álló gabonába kap a mezőkön: térítse meg a kárt, ki a tüzet gyujtotta.

⁶A ki barátjának pénzt vagy edényeket ad megőrzés végett, és attól ki elfogadta ellopják azt: ha megtaláltatik a tolvaj, kétannyit adjon vissza.

⁷Ha pedig a tolvaj titokban marad, a ház ura vitessék az istenekhez, és esküdjék meg, hogy kezét nem nyujtotta ki felebarátja vagyonára,

⁸hogy csalárdságot cselekedjék, legyen az ökörben, vagy szamárban, vagy juhban, vagy öltözetben, és a miben csak kárt tehet; mindkettőnek ügye az istenekhez vitessék: és ha ezek elitélik, kétannyit adjon vissza felebarátjának.

⁹A ki felebarátjának szamarat, ökröt, juhot, vagy akármi marhát ad őrizni, és az elhull, vagy megsérűl, vagy ellenségtől elhajtatik, és azt senki sem látta:

¹⁰esküvés legyen közöttük, hogy nem nyújtotta ki kezét felebarátja marhájára; és az úr vegye be az esküvést, és amaz ne kényszerítessék visszaadásra.

¹¹Hogyha ellopták azt, térítse meg a kárt urának.

¹²Ha vadállat tépte szét, vigye hozzá, a mi megöletett, és nem kell megtérítenie.

¹³A ki felebarátjától valamit kölcsön kér ezekből, és az megbénúl vagy elhull ura jelen nem létében, kényszerítessék megtéríteni.

¹⁴De ha ura jelen vagyon, nem kell azt megtérítenie, föképen ha fogadott volt munkabérért.

¹⁵A ki elcsábítja az el nem jegyzett szűzet és vele hál: adjon neki jegyajándékot, és vegye feleségűl.

¹⁶Ha a szűz atyja nem akarja neki adni: fizessen annyi pénzt, mennyit a szűzek jegyajándékúl szoktak venni.

¹⁷A bűbájosokat ne hagyd élni.

¹⁸A ki barommal közösűl, halállal haljon meg.

¹⁹A ki idegen isteneknek áldozik az egy Uron kivűl, ölessék meg.

²⁰A jövevényt meg ne szomorítsd, se ne nyomorgasd őt; mert ti is jövevények voltatok Egyiptomban.

²¹Az özvegynek és árvának ne ártsatok.

²²Ha megsértitek őket, fölkiáltanak hozzám, és meghallgatom kiáltásaikat,

²³és fölgerjed haragom, és fegyverrel verlek meg titeket, és feleségeitek özvegyekké lesznek, és fiaitok árvákká.

²⁴Ha pénzt adsz kölcsön veled lakó szegény népemnek, ne zaklasd őt mint a sarczoló, se uzsorával ne terheld.

²⁵Ha zálogúl ruházatot veszesz felebarátodtól, napnyugat előtt add vissza neki;

²⁶mert az egyetlen öltözete, mivel testét befödi, és nincs egyebe, miben háljon; ha hozzám kiált, meghallgatom őt, mert irgalmas vagyok.

²⁷Az isteneket ne rágalmazd, és néped fejedelmét ne átkozzad.

²⁸Tizedeidet és zsengéidet ne késsél megadni: fiaid közől az elsőszülöttet nekem szenteld.

²⁹Hasonlóképen cselekedjél az ökrökkel és juhokkal is; hét napig legyen anyjával, nyolczad napon nekem add azt.

³⁰Szent emberek legyetek előttem; a mely húsból a vadak ettek, meg ne egyétek azt, hanem vessétek az ebeknek.