¹És mondá az Úr Mózesnek és Áronnak Egyiptom földén:

²E hónap legyen nektek a hónapok kezdete; ez legyen első az esztendő hónapjai között.

³Szóljatok Izrael fiai egész közönségéhez, és mondjátok nekik: E hónap tizedik napján vegyen kiki egy bárányt családja és háza szerint.

⁴Ha pedig kevesebb a szám, mintsem hogy egy bárányt elfogyaszthasson, vegye magához szomszédját, ki háza mellett vagyon, a lelkek annyi száma szerint, mennyi elegendő lehet a bárány megevésére.

⁵A bárány pedig hiba nélküli, hím, esztendős legyen; mely rendelés szerint vehettek egy gödölyét is.

⁶És tartsátok azt e hónak tizennegyedik napjáig; s akkor ölje le azt Izrael fiainak egész sokasága este felé.

⁷És vegyenek annak véréből és kenjenek mind a két ajtómellékére és felső küszöbére azon házaknak, melyekben azt eszik.

⁸És azon éjjel egyék meg a tűznél sült húst és kovásztalan kenyeret, vad salátával.

⁹Semmit abból nyersen meg ne egyetek, se vízben főttet, hanem csak tűznél sütöttet; fejét lábaival és belső részeivel együtt megegyétek.

¹⁰És reggelig abból semmi se maradjon. Ha mi megmaradand, égessétek el tűzben.

¹¹Azt pedig ekképen egyétek: Ágyékaitok felövezve, és lábaitok felsaruzva legyenek; botjaitokat tartsátok kezeitekben, és sietve egyetek: mert az az Úr Fázéja (azaz átmenete).

¹²És átmegyek Egyiptom földén azon éjjel, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földén embertől baromig; és Egyiptom minden istenein itéletet teszek, én, az Úr.

¹³A vér pedig jelűl lesz nektek a házakban, melyekben lesztek; s én meglátván a vért, elmegyek mellettetek; nem is lesz rajtatok az öldöklő csapás, mikor Egyiptom földét megverem.

¹⁴E napot pedig emlékezetben tartsátok; és azt ünneppé szenteljétek az Úrnak nemzedékről nemzedékre örök tisztelettel.

¹⁵Hét nap kovásztalant egyetek; az első nap se legyen már kovász házatoknál; a ki kovászost eszik az első naptól kezdve a hetedik napig, azon lélek írtassék ki Izraelből.

¹⁶Az első nap szent legyen és ünnepélyes, a hetedik nap is hasonló ünnepélylyel szenteltessék meg; ezen napokon semmi munkát ne tegyetek, kivéve azokat, melyek az eledelhez valók.

¹⁷És tartsátok meg a kovásztalan kenyérevést, mert ugyanaz napon viszlek ki seregenkint Egyiptom földéről; és üljétek meg e napot nemzedékről nemzedékre örök szertartással.

¹⁸Az első hónapban a hónak tizennegyedik napján estére kovásztalant egyetek, azon hónap huszonegyedik napjának estjéig.

¹⁹Hét nap ne találtassék kovász házatokban; a ki kovászost eszik, azon lélek írtassék ki Izrael gyülekezetéből, akár jövevény legyen, akár a föld lakosa.

²⁰Semmi kovászost meg ne egyetek; minden lakhelyeteken kovásztalant egyetek.

²¹Mózes tehát összehivá Izrael fiainak minden véneit, és mondá nekik: Menjetek, vegyétek az állatot, kiki családja szerint, és áldozzatok Fázét.

²²És egy kötés izsópot mártsatok a vérbe, mely a küszöbnél vagyon, és hintsétek meg azzal a felső küszöböt és az ajtó két mellékét; senki közőletek ki ne menjen háza ajtaján reggelig.

²³Mert átmegyen az Úr, megvervén az egyiptomiakat; és mikor a vért látandja a felső küszöbön és az ajtó két mellékén, elmégyen a ház ajtaja mellett, és nem engedi, hogy az öldöklő bemenjen házatokba, és ártson.

²⁴Tartsd meg ez igét törvényűl magadnak és fiaidnak mindörökre.

²⁵És mikor bementek azon földre, melyet az Úr ad nektek, a mint igérte, gyakoroljátok e szertartásokat.

²⁶És midőn fiaitok mondandják nektek: Micsoda szertartás ez?

²⁷Mondjátok nekik: az Úr átmenetének áldozata ez, mikor átment Izrael fiainak házai fölött Egyiptomban, megvervén az egyiptomiakat, és megmentvén házainkat. Erre a nép leborulván, imádkozék.

²⁸És kimenvén Izrael fiai úgy cselekvének, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak.

²⁹Lőn pedig éjfélkor, megöle az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földén, Fáraó elsőszülöttétől, ki az ő királyi székén ül vala, a tömlöczbeli fogoly elsőszülöttéig, és a marhák minden első fajzásait is.

³⁰És fölkele Fáraó éjjel, és minden szolgái és az egész Egyiptom; és nagy kiáltás támada Egyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott nem feküdt volna.

³¹És Fáraó azon éjjel híván Mózest és Áront, mondá: Keljetek föl, és menjetek el népem közől ti és Izrael fiai; menjetek, áldozzatok az Úrnak, a mint mondjátok.

³²Juhaitokat és csordáitokat is vigyétek el, a mint kéritek vala, és elmenvén, áldjatok meg engem.

³³És az egyiptomiak sürgeték a népet, hogy sietve menjen ki a földről, mondván: Mindnyájan meghalunk.

³⁴A nép tehát vevé a készülő tésztát, mielőtt az megkovászosíttaték, és ruhákba kötvén, vállaira veté.

³⁵És Izrael fiai úgy cselekvének, a mint Mózes parancsolta vala, és kérének az egyiptomiaktól arany s ezüst edényeket és igen sok ruhát.

³⁶Az Úr pedig kedvessé tevé a népet az egyiptomiak előtt, hogy kölcsön adának nekik; s így megfoszták az egyiptomiakat.

³⁷És elköltözének Izrael fiai Ramesszéből Szókotba közel hatszázezer gyalog férfi a gyermekeken kivűl.

³⁸De vegyes köznép is szám nélkül méne föl velek, fölötte sok juh és csorda és különféle barmok.

³⁹És megsüték a tésztát, melyet azelőtt Egyiptomból hoztak vala, és hamuban sült kovásztalan kenyereket készítének; mert meg sem kovászosíthatták azt, kényszerítvén őket az egyiptomiak, hogy menjenek, és semmi késedelmet nem engedvén; s így nem is vala módjok valami étket készíteni.

⁴⁰Izrael fiainak lakása pedig Egyiptomban négyszázharmincz esztendeig tartott.

⁴¹Melyek eltelvén, azon nap kiköltözék az Úr minden serege Egyiptom földéről.

⁴²Az Úrnak kell szentelni ezen éjt, mikor kivitte őket Egyiptom földéről, meg kell azt tartani Izrael minden fiainak nemzedékeikben.

⁴³És mondá az Úr Mózesnek és Áronnak: Ez a Fáze rendtartása: Semmi idegen ne egyék abból.

⁴⁴Minden vett szolga pedig metéltessék körűl, és úgy egyék.

⁴⁵A jövevény és béres ne egyenek abból.

⁴⁶Egy házban egyék meg azt, és ki ne vigyenek annak húsából, se csontját meg ne törjétek.

⁴⁷Izrael fiainak minden gyülekezete ezt cselekedje.

⁴⁸Hogyha valamely idegen közétek akar menni lakni, és az Úrnak Fázét szerezni, metéltessék körűl előbb minden férfia, és akkor a rendtartás szerint ünnepli meg azt, és olyan lesz, mint azon föld lakosa; a ki pedig nem metéltetett körűl, ne egyék abból.

⁴⁹Ugyanegy törvénye legyen a benszülöttnek és a jövevénynek, ki nálatok tartózkodik.

⁵⁰És Izrael fiai mindnyájan úgy cselekvének, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek és Áronnak.

⁵¹És azon nap kivivé az Úr Izrael fiait Egyiptom földéről az ő seregeik szerint.