¹Tizenkét esztendős vala Manasszes, midőn országlani kezdett, és ötvenöt esztendeig országla Jerusalemben.

²Gonoszat cselekvék pedig az Úr előtt a nemzetek utálatosságai szerint, melyeket elpusztitott az Úr Izrael fiai előtt,

³és eltérvén, megujítá a magas helyeket, melyeket lerontott vala atyja, Ezekiás, és oltárokat építe Baalimnak, és berkeket ültete, és az ég minden seregét imádá és tisztelé azt.

⁴Oltárokat is építe az Úr házában, melyről mondotta az Úr: Jerusalemben lesz az én nevem mindörökké.

⁵Építé pedig azokat az ég minden seregének az Úr háza két tornáczában.

⁶És átvivé fiait a tűzön Benennom völgyében, álmokra vigyáza, madár-szóból jövendöle, babonás tudományoknak szolgála, varázslókat és bűbájosokat tarta magánál, és sok gonoszat cselekvék az Úr előtt, hogy ingerelje őt.

⁷Faragott és öntött képet is tőn az Isten házába, melyről szólott az Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak, mondván: E házba és Jerusalembe, melyet Izrael minden nemzetségeiből választottam, helyezem az én nevemet mindörökre.

⁸És nem mozdítom ki Izrael lábát a földről, melyet atyáiknak adtam, de csak úgy, ha megtartják cselekedettel, a miket nekik Mózes által parancsoltam, és az egész törvényt és a szertartásokat és itéleteket.

⁹Manasszes így eltévelyité Júdát és Jerusalem lakóit, hogy gonoszat cselekedjenek mindazon pogányok fölött, kiket az Úr elpusztított vala Izrael fiainak színe előtt.

¹⁰És szóla az Úr neki és népének; és nem akarák hallani.

¹¹Rájok hozá azért az asszíriusok királya hadának fejedelmeit, és megfogák Manasszest, és lánczokkal megkötözvén és bilincsekbe vervén, Babilonba vivék.

¹²Ki szorongattatásában imádkozék az ő Ura- Istenéhez és igazán bűnbánatot tarta atyáinak Istene előtt.

¹³És könyörge neki, és buzgósággal kéré őt; és meghallgatá az ő imádságát, és visszahozá őt Jerusalembe, országába, és megismeré Manasszes, hogy az Úr az Isten.

¹⁴Ezekután kőfalat építe Dávid városán kivűl, Gihon napnyugati részére a völgyben, a halas kapu bemenetétől Ofelig köröskörűl, és igen fölvivé azt; és hadi fejedelmeket rendele Júda minden erős városaiban;

¹⁵és elvevé az idegen isteneket és a bálványt az Úr házából; az oltárokat is, melyeket emelt vala az Úr háza hegyén és Jerusalemben, és mindent kihánya a városon kivűl.

¹⁶Az Úr oltárát pedig megújítá, áldozván azon béke- és hála- és dicséretáldozatokat; és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljon Izrael Ura- Istenének.

¹⁷Mindazáltal a nép még a magas helyeken áldoz vala az ő Ura- Istenének.

¹⁸Manasszes többi cselekedetei pedig és Istenéhez könyörgése, a látók igéi is, kik neki Izrael Ura Istene nevében szólának, Izrael királyainak történetében vannak foglalva.

¹⁹Imádsága is és meghallgattatása, és minden bűne és gonoszsága, a helyek is, melyeken magas oltárokat épített, és berkeket és képszobrokat csinált, mielőtt bűnbánatot tartott, megirattak Hózai beszédeiben.

²⁰Manasszes tehát elaluvék atyáival, és eltemeték őt saját házában, és helyette fia, Ámon lőn király.

²¹Huszonkét esztendős vala Ámon, midőn országlani kezdett, és két esztendeig országla Jerusalemben.

²²És gonoszat cselekvék az Úr színe előtt, mint atyja Manasszes cselekedett; és minden bálványnak, melyet Manasszes emelt, áldoza és szolgála.

²³És nem tisztelé az Úr orczáját, mint tisztelte atyja, Manasszes, és sokkal nagyobbakat véte.

²⁴És pártot ütvén ellene szolgái, megölék őt házában.

²⁵A nép többi sokasága pedig levágván azokat, kik Ámont megölték, fiát, Joziást rendelé helyette királylyá.