¹Nyolcz esztendős vala Joziás, midőn országlani kezdett, és harminczegy esztendeig országla Jerusalemben.

²És igazat cselekvék az Úr szine előtt, és atyja, Dávid utain jára, nem hajolván sem jobbra sem balra.

³Országlása nyolczadik esztendejében pedig, még midőn gyermek vala, kezdé keresni atyja, Dávid Istenét, és miután országlani kezdett, a tizenkettedik esztendőben megtisztítá Júdát és Jerusalemet a magas helyektől és berkektől, a bálványoktól és faragott képektől.

⁴És leronták előtte Baalim oltárait, és a bálványokat, melyek azokra tétettek vala, elhányák; a berkeket is kivágá, és a faragott képeket összetöré, és a darabokat azok sírjaira hinté, kik áldozni szoktak vala nekik.

⁵Azonfelül megégeté a papok csontjait a bálványok oltárain, és megtisztitá Júdát és Jerusalemet.

⁶De Manassze és Efraim és Simeon városaiban is Neftalimig mindeneket felforgata.

⁷És miután elhányta az oltárokat és berkeket, és a faragott képeket darabokra tördelte, és minden bálványtemplomot lerontott Izrael egész földén, visszatére Jerusalembe.

⁸És országlása tizennyolczadik esztendejében meg lévén tisztítva már a föld és az Úr temploma, elküldé Ezeliás fiát, Száfánt, és Maasziást, a város fejedelmét, és Joakáz fiát, Johát, a jegyzőkönyv vivőjét, hogy megújítsák Uruk Istenök házát.

⁹Kik elmenének Helciáshoz, a főpaphoz, és elvévén tőle a pénzt, mely az Úr házába vitetett, és melyet gyüjtögettek vala a leviták és ajtónállók Manasszéból és Efraimból és Izrael minden maradékaitól, egész Júdától is és Benjamintól és Jerusalem lakóitól,

¹⁰és azok kezeibe adák, kik a munkások felügyelői valának az Úr házában, hogy megújítsák a templomot, és minden erőtlen részét kijavítsák;

¹¹azok pedig a mesterembereknek és a kőműveseknek adák azt, hogy köveket vegyenek a kőbányákban, és fákat az épület összefoglalására és a házak megpadlására, melyeket Júda királyai leromboltak vala.

¹²Kik hiven megcselekvének mindeneket. Valának pedig a munkások felügyelői Jahat és Abdiás, Merari fiaiból, Zakariás és Moszollám, Kaat fiaiból, kik szorgalmazák a munkát, mindnyájan leviták, énekelni tudók hangszerekkel.

¹³Azok fölött pedig, kik különféle szükségre terheket hordanak vala, felügyelének az irástudók és tanítók az ajtónálló leviták közől.

¹⁴És mikor kivinnék a pénzt, mely az Úr templomába vitetett vala, megtalálá Helciás pap az Úr törvényének Mózes keze által adott könyvét.

¹⁵És mondá Száfánnak, az irnoknak: A törvény könyvét megtaláltam az Úr házában; és kezébe adá.

¹⁶Amaz pedig bevivé a könyvet a királyhoz, és jelenté neki, mondván: Mind a miket szolgáid kezére biztál, ime végbemennek.

¹⁷Az ezüstöt, mely az Úr házában találtatott, elolvasztották, és a mesteremberek fölügyelőinek és a különféle munkák műveseinek adták.

¹⁸Azonfölül kezembe adá Helciás pap e könyvet. Melyet midőn a király előtt elolvasott,

¹⁹és ez hallotta a törvény igéit, megszaggatá ruháit,

²⁰és parancsolá Helciásnak és Száfán fiának, Ahikámnak, és Mika fiának, Abdonnak, Száfánnak is, az irnoknak, és Ázaának, a király szolgájának, mondván:

²¹Menjetek és imádkozzatok az Úrnak érettem és Izrael s Júda maradékaiért, e megtalált könyvnek minden beszédei felől, mert az Úr nagy haragja hulla miránk, azért, mivel atyáink nem tartották meg az Úr igéit, hogy megcselekedték volna, mind a mi e könyvben írva vagyon.

²²Elméne tehát Helciás és azok, kik együtt a királytól küldettek, Olda prófétaasszonyhoz, Szellumnak, ki a ruhaőrző Hasra fiának, Tékuatnak fia volt, feleségéhez, ki Jerusalemben lakik vala a második részen, és megmondák neki az igéket, melyeket fölebb elbeszélénk.

²³Ő pedig felelé nekik: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, ki titeket hozzám küldött:

²⁴Ezeket mondja az Úr: Ime én veszélyt hozok e helyre és lakóira, és minden átkot, a mik írva vannak e könyvben, melyet olvastak Júda királya előtt;

²⁵mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak, hogy engem haragra ingereljenek kezeik minden cselekedetével; azért e helyre fog hullani az én haragom, és el nem oltatik.

²⁶Júda királyának pedig, ki az Úrhoz könyörögni küldött titeket, eképen szóljatok: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: Mivelhogy meghallgattad e könyv igéit,

²⁷és szived meglágyúlt, és magadat Isten színe előtt megaláztad azok miatt, a mik mondattak e hely ellen és Jerusalem lakói ellen, és tisztelvén orczámat, megszaggattad ruháidat és sírtál előttem: én is meghallgatlak téged, ugymond az Úr.

²⁸Mert majd atyáidhoz takarítalak téged, és békével fogsz vitetni sírodba, és szemeid nem látják mindazon veszélyt, melyet e helyre és lakóira hozok. Elbeszélék tehát a királynak mind, a miket mondott vala.

²⁹Ő pedig egybehíván Júda és Jerusalem minden véneit,

³⁰fölméne az Úr házába és vele együtt Júdának minden férfiai és Jerusalem lakói, a papok és leviták, és az egész nép, kicsinytől nagyig. Kiknek hallatára az Úr házában elolvasá a király a könyv minden igéit;

³¹és állván az ő itélőszékén, szövetséget tőn az Úr előtt, hogy utána járjon és megtartsa parancsait és bizonyságtételeit és igazságait teljes szivéből és teljes lelkéből, és hogy megcselekedje, a mik megirattak e könyvben, melyet elolvasott vala.

³²És megesketett erre mindeneket, a kik Jerusalemben és Benjaminban találtattak; és Jerusalem lakói atyáik Ura- Istenének szövetsége szerint cselekvének.

³³Joziás tehát kiírta minden utálatosságot Izrael fiainak minden tartományaiból, és azt cselekvé, hogy mindazok, kik Izraelben megmaradtak, az ő Ura- Istenének szolgáltak. Az ő teljes életében nem távozának el atyáik Ura- Istenétől.