¹Ezek és az ilyen igazság után eljöve Szennakerib, az assziriusok királya, és bemenvén Júdába, megszállá az erős városokat, be akarván azokat venni.

²Mit midőn látott Ezekiás, hogy tudniillik eljött Szennakerib, és az egész had súlya Jerusalem ellen fordúlt,

³tanácsot tarta a fejedelmekkel és az erős férfiakkal, hogy bedugják a kutak forrásait, melyek a városon kivül valának; és ezt végezvén mindnyájok határozata,

⁴nagy sokaságot gyüjte, és betölték mind a kutakat és a patakot, mely a föld közepén foly vala, mondván: Hogyha eljőnek az asszíriusok királyai, ne találjanak bőséges vizet.

⁵És szorgalmas lévén, fölépíte minden megromlott kőfalat, és felűl tornyokat raka; és megerősíté Mellót Dávid városában, és mindenféle fegyvert és paizsokat csinála.

⁶És a hadakozóknak fejedelmeket rendele a hadban, és mindnyájokat egybehívá a város kapujának utczájára, és szivökre szóla, mondván:

⁷Férfiasan cselekedjetek, és legyetek erősek; ne féljetek és ne rettegjetek az asszíriusok királyától, se az egész sokaságtól, mely vele vagyon; mert sokkal többen vannak velünk, mint vele.

⁸Mert vele testi kar vagyon, de velünk a mi Urunk Istenünk, ki a mi segítőnk és hadakozik érettünk. És megerősödék a nép Ezekiásnak, Júda királyának ilyen beszédeivel.

⁹Ezek megtörténvén, elküldé Szennakerib, az asszíriusok királya, szolgáit Jerusalembe (mert ő egész seregével Lákiszt szállotta volt meg) Ezekiáshoz, Júda királyához és az egész néphez, mely a városban vala, mondván:

¹⁰Ezeket mondja Szennakerib, az asszíriusok királya: Miben van bizodalmatok, hogy megszállva ültök Jerusalemben?

¹¹Nem Ezekiás csal-e meg titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal megöljön, mondván: hogy a ti Uratok Istenetek megszabadít titeket az asszíriusok királyának kezéből?

¹²Nem ez-e azon Ezekiás, ki annak magas helyeit és oltárait lerontotta, és parancsolt Júdának és Jerusalemnek, mondván: Egy oltár előtt imádkozzatok, és azon gyujtsatok jóillatszert.

¹³Nem tudjátok-e, miket cselekedtem én és atyáim az országok minden népein? Vajjon erőt vettek-e a nemzetek és minden föld istenei, hogy kiszabadítsák kezemből tartományukat?

¹⁴A népeknek, kiket atyáim elpusztítottak, minden istenei közől kicsoda az, ki megszabadíthatta volna népét kezemből, hogy kiszabadíthasson a ti Istenetek is titeket e kézből?

¹⁵Ne csaljon meg Ezekiás, és hiábavaló hitegetéssel ne ámítson el titeket, és ne higyjetek neki. Mert ha a népek és országok semmi istene sem szabadíthatta meg népét kezemből és atyáim kezéből, következésképen a ti Istenetek sem szabadíthat meg titeket kezemből.

¹⁶De sok egyebet is szólának szolgái az Úr Isten ellen és az ő szolgája, Ezekiás ellen.

¹⁷Káromlással teljes leveleket ira Izrael Ura Istene ellen, és ellene szóla: Valamint a többi nemzetek istenei meg nem szabadították népöket kezemből, úgy Ezekiás Istene sem szabadíthatja ki népét e kézből.

¹⁸Azonfelül nagy kiáltással is szóla zsidó nyelven a nép ellen, mely Jerusalem kőfalain ül vala, hogy elijeszsze őket, és bevegye a várost.

¹⁹És úgy szóla Jerusalem Istene ellen, mint a föld népeinek istenei, az emberi kezek csinálmányai ellen.

²⁰Ezekiás király pedig és Ámosz fia, Izaiás próféta, imádkozának e káromlás ellen, és fölkiáltának az égig.

²¹És az Úr angyalt külde, ki megöle minden erős és hadakozó férfiút és az asszíriusok királya seregének fejedelmét; és gyalázattal tére vissza földére. És midőn bement az ő istene házába, fiai, kik tőle származtak vala, megölék őt fegyverrel.

²²Így szabadítá meg az Úr Ezekiást és Jerusalem lakóit Szennakerib, az asszíriai király kezéből és mindenek kezéből, és nyugalmat ada nekik köröskörűl.

²³És sokan hozának adományokat és áldozatokat az Úrnak Jerusalembe, és Ezekiásnak, Júda királyának ajándékokat, ki fölmagasztaltaték ezek után minden nemzetek előtt.

²⁴Ama napokban Ezekiás halálra betegedék, és imádkozék az Úrhoz; és meghallgatá őt, és jelt ada neki.

²⁵De viszont nem cselekvék a vett jótétemények szerint, mert szive felfuvalkodott és harag lőn ellene, és Júda s Jerusalem ellen.

²⁶És azután megalázá magát, hogy felfuvalkodott szive, mind ő, mind Jerusalem lakói; és azért nem jöve rájok az Úr haragja Ezekiás napjaiban.

²⁷Ezekiás pedig gazdag és hires vala, és igen sok kincset gyüjte magának, ezüstöt és aranyat és drága köveket, fűszereket és mindenféle fegyvereket és drága edényeket.

²⁸Tárházakat is gabonának, bornak és olajnak, és mindenféle barmoknak jászolyokat és a juhoknak aklokat,

²⁹és magának városokat építe; mert számtalan juh- és baromnyájai valának, mivelhogy az Úr sok gazdagságot adott neki.

³⁰Ez azon Ezekiás, ki a Gihon vizeinek felső forrását bedugá, és levezeté azokat Dávid városának napnyugati részére; minden dolgaiban szerencsés volt akarata szerint.

³¹Mindazáltal a babilóni fejedelmek követségében, kik hozzája küldettek, hogy megkérdezzék a csodáról, mely történt a földön, elhagyá őt az Isten, hogy megkisértessék, és mindenek tudva legyenek, a mik szivében valának.

³²Ezekiás többi dolgai pedig és az ő irgalmasságai megirattak Ámosz fiának, Izaiás prófétának látomásában, és Júda s Izrael királyainak könyvében.

³³És Ezekiás elaluvék atyáival, és eltemeték őt Dávid fiainak sirjai fölé; és megtisztelék az ő temetését egész Júda és Jerusalem minden lakói, és fia, Manasszes lőn király helyette.