¹És elkülde Ezekiás egész Izraelhez és Júdához, és leveleket ira Efraimnak és Manasszénak, hogy jőjenek az Úr házához Jerusalembe, és tartsanak Fázét Izrael Ura- Istenének.

²Tanácsot tartván tehát a király és a fejedelmek és Jerusalem egész gyülekezete, elvégezék, hogy Fázét tartsanak a második hónapban.

³Mert nem tarthatták meg a maga idejében, mivel a papok, kik elégségesek lehettek volna, nem szenteltettek meg, és a nép még nem gyült vala össze Jerusalembe.

⁴És a dolog tetszék a királynak és az egész sokaságnak.

⁵És elvégezék, hogy követeket küldjenek egész Izraelbe Berszabeétől Dánig, hogy jőjenek és tartsanak Fázét Izrael Ura- Istenének Jerusalemben; mert sokan nem tartották meg, mint a törvény által parancsoltatott.

⁶És a futárok elmenének a levelekkel a király és fejedelmei parancsából egész Izraelbe és Júdába a szerint, a mint a király parancsolta, ezt hirdetvén: Izrael fiai! térjetek vissza Ábrahám, Izsák és Izrael Urához Istenéhez, és ő is visszatér a maradékokhoz, kik elszaladtak az asszíriusok királya kezéből.

⁷Ne legyetek, mint atyáitok és atyátokfiai, kik eltávoztak atyáik Urától Istenétől, ki veszedelemre adta őket, a mint magatok látjátok.

⁸Ne keményítsétek meg nyakaitokat, mint atyáitok; adjátok meg kezeiteket az Úrnak és jőjetek az ő szentélyéhez, melyet megszentelt örökre; szolgáljatok atyáitok Ura- Istenének, és elhárúl tőletek az ő búsúlásának haragja.

⁹Mert ha ti megtértek az Úrhoz, atyátokfiai és fiaitok irgalmasságot nyernek uraiknál, kik őket fogva vitték, és visszatérnek e földre; mivel kegyes és kegyelmes a ti Uratok Istenetek, és nem fordítja el tőletek orczáját, ha hozzája tértek.

¹⁰A futárok tehát gyorsan mennének városról városra Efraim és Manassze földén Zabulonig, amazok kinevetvén és csúfolván őket.

¹¹Mindazáltal némely férfiak Áserből és Manasszéból és Zebulonból, engedvén a tanácsnak, Jerusalembe jövének.

¹²Júdán pedig az Úr keze lőn, egy szivet adván nekik, hogy a király és fejedelmek parancsa szerint az Úr igéjét teljesítsék.

¹³És sok nép gyűle össze Jerusalembe, hogy a kovásztalanok ünnepét megüljék a második hónapban.

¹⁴És fölkelvén leronták az oltárokat, melyek Jerusalemben valának és mindazt, min jóillatszert gyujtottak a bálványoknak, felforgatván, Cedron patakába veték.

¹⁵Megáldozák pedig a Fázét a második hó tizennegyedik napján. A papok és leviták is végre megszenteltetvén, égőáldozatokat tőnek az Úr házában.

¹⁶És az ő rendeikben állának Mózesnek, az Isten emberének rendelése szerint; a papok pedig a kiöntendő vért elvevék a leviták kezéből,

¹⁷mivelhogy sok nép vala még szenteletlen, és azért áldoztak Fázét a leviták azokért, kik szenteletlen jöttek az Úrhoz.

¹⁸A nép nagy része is Efraimból és Manasszéból, Isszakarból és Zabulonból, mely meg nem szenteltetett, evé a Fázét, nem a szerint, mint megiratott; és imádkozék érettök Ezekiás, mondván: A jó Isten megkegyelmez

¹⁹mindenkinek, a kik teljes szivből keresik atyáik Urát Istenét, és nem tulajdonítja nekik vétkűl, hogy kevésbbé szenteltettek meg.

²⁰Az Úr meghallgatá őt, és megengesztelődék a nép iránt.

²¹És Izrael fiai, kik Jerusalemben találtattak, megszentelék a kovásztalanok ünnepét hét nap nagy vígasággal, dicsérvén az Urat minden nap; a leviták is és papok a hangszerekkel, melyek tisztökhöz illettek vala.

²²És Ezekiás szivökre szóla mind a levitáknak, kiknek helyes értelmök vala az Úr felől; és evének az ünnep hét napján, hálaáldozatokat tévén és dicsérvén atyáik Urát Istenét.

²³És tetszék az egész sokaságnak, hogy más hét napot is üljenek; mit meg is cselekvének igen nagy örömmel.

²⁴Mert Ezekiás, Júda királya adott a sokaságnak ezer tulkot és hétezer juhot; a fejedelmek pedig adtak a népnek ezer tulkot és tizezer juhot; annakokáért a papoknak nagy sokasága szentelteték meg.

²⁵És vidámsággal telék el Júdának minden sokasága, mind a papok és leviták, mind az egész gyülekezet, mely Izraelből jött vala; az Izrael földéről való jövevények is és a Júdában lakók.

²⁶És lőn nagy ünnep Jerusalemben, minő nem volt Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának napjaitól azon városban.

²⁷Fölkelének pedig a papok és leviták, megáldván a népet; és szavok meghallgattaték, és az imádság fölhata az ég szent lakhelyébe.