¹Jerusalem lakói pedig Okoziást, az ő legkisebbik fiát rendelék helyette királylyá; mert a nagyobb korúakat, kik előtte voltak, mind megölték az arabs rablók, kik a táborra ütöttek vala; s igy Okoziás, Jóramnak, Júda királyának fia, lőn király.

²Negyvenkét esztendős vala Okoziás, midőn országlani kezdett, és egy esztendeig országla Jerusalemben, és anyja neve Atália vala, Amri leánya.

³De ő is Ákáb házának utain jára, mert anyja hajtá őt rá, hogy istentelenűl cselekedjék.

⁴Gonoszat cselekvék tehát az Úr szine előtt, mint Ákáb háza; mert azok valának tanácsosai atyja halála után az ő veszedelmére.

⁵És azok tanácsain jára. És elindula Ákáb fiával, Jórammal, Izrael királyával hadba a szíriai király, Házael ellen Rámot-Gálaádba; és a szírusok megsebesíték Jóramot.

⁶Ki visszatére, hogy meggyógyíttassék Jezrahelben, mert sok sebet kapott a felülmondott viadalban. Azért Jóram fia, Okoziás, Júda királya leméne meglátogatni Ákáb fiát, Jóramot, ki Jezrahelben beteg vala.

⁷Mert az Isten akaratja volt Okoziás ellen, hogy Jóramhoz menjen; és midőn oda jött, kiméne vele Namszi fia, Jehu ellen, kit fölkent az Úr, hogy Ákáb házát eltörölje.

⁸Mikor azért Jehu elveszté Ákáb házát, rátalála Júda fejedelmeire és Okoziás testvéreinek fiaira, kik neki szolgálnak vala, és megölé őket.

⁹Okoziást magát is fölkeresvén, megfogá, midőn Szamariában lappangott; és maga elé hozatván, megölé, és eltemeték őt, azért, hogy Josafát fia volt, ki az Urat teljes szivéből kereste. És nem vala többé reménység, hogy Okoziás törzsökéből valaki országoljon;

¹⁰mivelhogy anyja, Atália, látván, hogy fia meghalt, fölkele és megölé Joram házának minden királyi ivadékát.

¹¹De Jozabet, a király leánya, vevé Okoziás fiát, Joást, és ellopá őt a király fiai közől, midőn megölettek, és elrejté őt dajkájával együtt az ágyasházban; Jozabet pedig, ki őt elrejtette, Jóram király leánya vala, Jojada főpap felesége, Okoziás huga, és ez okért nem ölé meg őt Atália.

¹²El vala tehát rejtve velök az Isten házában hat esztendeig, mig Atália országla a földön.