¹Hetedik esztendőben pedig megerősödvén Jojada, melléje vevé a századosokat, Azariást tudniillik, Jeroham fiát, és Johanan fiát, Izmaelt, Obed fiát, Azariást is és Adaia fiát, Maasziát, és Zekri fiát, Elizafatot, és szövetséget tőn velök.

²Kik körűljárván Júdát, egybegyűjték a levitákat Júda minden városaiból, és Izrael nemzetségeinek fejedelmeit, és Jerusalembe jövének.

³Szövetséget tőn ekkor az egész sokaság az Isten házában a királylyal, és mondá nekik Jojada: Ime a király fia fog országlani, mint az Úr szólott Dávid fiai felől.

⁴Ez tehát a dolog, melyet cselekednetek kell:

⁵Harmadrész közőletek, kik a szombatra jőnek a papok- és leviták- és ajtónállókból, a kapukban legyen; harmadrész pedig a király házánál; és harmadrész azon kapunál, mely alapkapunak neveztetik; a többi község pedig mind az Úr házának tornáczaiban legyen.

⁶És senki más be ne menjen az Úr házába, hanem csak a papok és leviták közől, a kik szolgálnak; csak ők menjenek be, mert megszenteltettek; és a többi község mind az Úr szolgálatára vigyázzon.

⁷A leviták pedig vegyék körűl a királyt, mindeniknek lévén fegyvere; (és ha valaki más megy be a templomba, ölessék meg). És a királylyal legyenek, mind mikor bemegyen, mind mikor kijő.

⁸Mindazok szerint cselekvének tehát a leviták, és egész Júda, a miket Jojada, a főpap parancsolt vala; és kiki melléje vevé alatta való férfiait, és a kik fölmenének a szombat rende szerint, azokkal, kik a szombatot betöltötték, és kimenendők valának, mivelhogy Jojada, a főpap nem engedte elmenni a seregeket, melyek minden héten egymás helyébe szoktak vala jőni.

⁹És Jojada pap a Dávid király dárdáit és pajzsait, és félpajzsait, melyeket az Úr házának szentelt vala, a századosoknak adá.

¹⁰És elrendelé mind a fegyveres népet a templom jobb részétől a templom balrészeig az oltár elé, és a templomba a király körűl.

¹¹És kihozák a király fiát és fejére tevék a koronát és bizonyságot, és kezébe adák a megtartandó törvényt, és királylyá rendelék őt; fel is kené őt Jojada főpap és fiai, és megáldák őt, és mondák: Éljen a király!

¹²Mit midőn meghallott Atália, tudniillik a futkosó s a királyt dicsérő nép szavát, beméne a néphez az Úr templomába.

¹³És midőn látta a királyt a lépcsőn állani a bemenetelnél, és a fejedelmeket és seregeket körűle, és a föld minden népét örűlni és harsonázni és különféle hangszerekkel zengeni, és hallá a dicsérők szavát: megszaggatá ruháit és mondá: Pártütés! pártütés!

¹⁴Kimenvén pedig Jojada főpap a századosokhoz és a hadsereg fejedelmeihez, mondá nekik: Vigyétek ki őt a templom kerítéséből, és ölessék meg ott künn karddal. És megparancsolá a pap, hogy meg ne ölessék az Úr házában.

¹⁵És nyakára veték kezeiket, és midőn bement a király háza felé a lovak kapuján, ott megölék őt.

¹⁶Szövetséget köte pedig Jojada, maga s az egész nép és a király között, hogy az Úr népe legyen.

¹⁷Ekkor az egész nép beméne Baal házába és leronták azt, oltárait és bálványait összetörték; Mátánt, Baal papját is megölék az oltárok előtt.

¹⁸Tisztviselőket rendele pedig Jojada az Úr házába a papok és leviták keze alatt, kiket Dávid rendelt el az Úr házában, hogy égőáldozatot áldozzanak az Úrnak, a mint megiratott Mózes törvényében, örömmel és énekekkel Dávid rendelése szerint.

¹⁹Ajtónállókat is rendele az Úr házának kapuiban, hogy abba senki ne menjen, ki bármi módon tisztátalan.

²⁰És maga mellé vevé a századosokat és az erős férfiakat, és a nép fejedelmeit és a föld minden köznépét, és levivék a királyt az Úr házából, és a felső kapu közepén bevivék a király házába, és a királyi székbe helyezék őt.

²¹És örvendeze a föld minden népe, és a város megnyugovék; Atália pedig megöleték karddal.