¹Lőn pedig országlása kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hó tizedik napján, eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, ő és minden hada Jerusalembe, és körűlvevék azt, és sánczokat építének körűle.

²És berekeszték a várost és körűlvevék Szedeciás király tizenegyedik esztendejéig,

³a hó kilenczedik napjáig; és a városban elhatalmazván az éhség, nem vala kenyere a föld népének.

⁴És a városon rés töreték; és a hadakozó férfiak mindnyájan elfutának éjjel azon kapu útján, mely a két kőfal között vagyon a király kertje felé, (a kaldeusok pedig köröskörűl megszállották vala a várost), Szedeciás tehát azon úton szalada, mely a puszta mezőségére viszen.

⁵És a kaldeusok serege űzőbe vevé a királyt és megfogá őt Jerikó sík mezején; és a hadakozók, kik vele voltak, mindnyájan eloszlának, és elhagyák őt.

⁶A megfogott királyt pedig a babiloni királyhoz Reblatába vivék, ki itéletet tőn felette.

⁷Szedeciás fiait pedig megölé előtte és az ő szemeit kivájá, és megkötözé őt lánczokkal Babilonba vivé.

⁸Az ötödik hónapban, a hó hetedik napján, mely a babiloni király tizenkilenczedik esztendeje, eljöve Nabuzardan, a sereg vezére, a babiloni király szolgája Jerusalembe,

⁹és fölgyujtá az Úr házát és a király házát, és a jerusalemi házakat, minden házat fölégete tűzzel.

¹⁰És Jerusalem kőfalait lerontá köröskörűl a kaldeusok egész hadserege, mely a vitézek vezérével vala.

¹¹A nép többi részét pedig, mely megmaradt a városban, és a szökevényeket, kik a babiloni királyhoz átszöktek vala, és a többi köznépet elvivé Nabuzardan, a sereg vezére.

¹²És a föld szegényei közől a szőlőműveseket és szántóvetőket hagyá meg.

¹³A rézoszlopokat pedig, melyek az Úr templomában valának, és a talapokat és a réztengert, mely az Úr házában vala, összetörék a kaldeusok, és a rezet mind elvivék Babilonba.

¹⁴A rézfazekakat is és kupákat, villákat és poharakat, mozsárkákat és a rézedényeket, melyekkel szolgálnak vala, mind elvivék;

¹⁵a tömjénzőket, a csészéket is, mind az aranyból, mind az ezüstből valókat elvivé a sereg vezére;

¹⁶vagyis: a két oszlopot, a tengert és a talapokat, melyeket Salamon csinált vala az Úr templomában; nem vala megmérhető mind az edények reze.

¹⁷Tizennyolcz könyöknyi vala az egyik oszlop magassága, és három könyöknyi magas rézgomb vala fölötte; és a hállózat és gránátalmák az oszlop gombján mind rézből valának; hasonló ékessége vala a másik oszlopnak is.

¹⁸Elvivé a sereg hadnagya a Száraiást is, az első papot, és Szofoniást, a második papot, és három ajtónállót,

¹⁹és a városból egy udvari tisztet, ki hadnagya vala a hadakozó férfiaknak; és öt férfiút azok közől, kik a király előtt állottak vala, kiket a városban talála; és Szófert, a sereg fejedelmét ki a föld népe közől az ifjú vitézeket válogatta; és hatvan férfiút a köznépből, kik a városban találtattak vala.

²⁰Ezeket elfogván Nabuzardan, a sereg vezére, a babiloni királyhoz Reblatába vivé.

²¹És a babiloni király levágá és megölé őket Reblatában, Émat földén; és Júda elviteték saját földéről.

²²A népnek pedig, mely megmaradt Júda földén, melyet meghagyott vala Nabukodonozor, a babiloni király, előljárójává tevé Godoliást, Ahikámnak, Száfán fiának fiát.

²³Mit mikor meghallottak mind a vitézek hadnagyai, ők és a velök levő férfiak, tudniillik, hogy a babiloni király Godoliást rendelte: Godoliáshoz menének Maszfába, Nataniás fia, Izmael, és Karee fia, Johanan, és a netofati Tanehumet fia, Száraia, és Maakati fia, Jezoniás; ezek és társaik.

²⁴És Godoliás megesküvék nekik és társaiknak, mondván: Ne féljetek szolgálni a kaldeusoknak; maradjatok a földön, és szolgáljatok a babiloni királynak, és jól lesz dolgotok.

²⁵Lőn pedig a hetedik hónapban, eljöve Izmael, Nataniásnak, a királyi vérből való Elizama fiának fia, és vele tíz férfiú, és levágák Godoliást, ki meg is hala, de a zsidókat is, kik vele voltak Maszfában.

²⁶És fölkelvén az egész nép, kicsinytől nagyig, és a vitézek hadnagyai, Egyiptomba menének, félvén a kaldeusoktól.

²⁷Lőn pedig Júda királya, Joakin elvitelének harminczhetedik esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hó huszonhetedik napján: Evilmerodak, a babiloni király, azon esztendőben, melyben országlani kezde, fölemelé Joakinnak, Juda királyának fejét a tömlöczből.

²⁸És kegyesen szóla neki, és az ő királyi székét a többi királyok széke elé tevé, kik vele voltak Babilonban.

²⁹És fölcserélé ruháit, melyeket a tömlöczben viselt vala, és mindenkor nála eszik vala kenyeret élete minden napjaiban.

³⁰És tartást is rendele neki szűntelen, mely meg is adatik vala neki a királytól naponkint élete minden napjaiban.