¹És hírűl adák a királynak, a mit mondott vala. Ki elkülde, és hozzá gyűlének Júda és Jerusalem minden vénei.

²És fölméne a király az Úr templomába és Júda minden férfiai, és mindnyájan, a Jerusalemben vele lakók, a papok és próféták és az egész nép kicsinytől nagyig; és mindenek hallatára elolvasá minden igéit a szövetség könyvének, mely az Úr házában találtatott.

³És a király a lépcsőre álla, és szövetséget tőn az Úr előtt, hogy az Úr után járjanak, és megtartsák parancsait és bizonyságtételeit és szertartásait teljes szívből és teljes lélekből, és föléleszszék e szövetség igéit, melyek írva valának e könyvben; és a nép ráálla a szövetségre.

⁴És megparancsolá a király Helciás főpapnak és a másodrendű papoknak és az ajtónállóknak, hogy vessék ki az Úr házából mindaz edényeket, melyeket csináltak vala Baalnak és a bereknek és az ég minden seregének; és megégeté azokat Jerusalemen kívűl Cedron völgyében, és elvivé azok porát Bételbe.

⁵És kiirtá a jósokat, kiket Júda királyai rendeltek vala, hogy a magas helyeken áldozzanak Júda városaiban és Jerusalem körűl; és azokat, kik jóillatszert gyujtottak Baalnak, és a napnak és holdnak, a tizenkét jelnek és az ég minden seregének.

⁶És kiviteté a berket az Úr házából, Jerusalemen kivűl, Cedron völgyébe, és ott megégeté azt, és porrá tevé, és a köznép sírjaira hinté.

⁷Lerontá a férfiparáznák házacskáit is, melyek az Úr házában valának, melyekért az asszonyok némi berek-sátrokat szőnek vala.

⁸És egybegyűjté mind a papokat Júda városaiból, és megfertőzteté a magas helyeket, hol a papok áldoztak, Gábaától Berszabeéig; és lerontá a kapuk oltárait Józue, a város fejedelme ajtajának bemeneténél, mely a város kapujánál balfelől vala.

⁹Mindazáltal a magas helyek papjai nem mentek föl az Úr oltárához Jerusalembe, hanem csak kovásztalan kenyeret ettek atyjokfiai között.

¹⁰Megfertőzteté Tofetet is, mely Ennon fia völgyében vagyon, hogy fiát vagy leányát tűz által senki ne áldozza Moloknak.

¹¹Elvivé a lovakat is, melyeket Júda királyai áldoztak vala a napnak, az Úr temploma bemeneténél, Nátánmelek, udvari tiszt lakásánál, mely Farúrimban vala; a nap szekereit tűzzel égeté meg.

¹²Az oltárokat is, melyek Ákáz felsőtermének tetején valának, melyeket Júda királyai csináltak, és az oltárokat, melyeket Manasszes emelt vala az Úr templomának két tornáczában, lerontá a király, és elfuta onnét, és azok hamvát Cedron patakába hinté.

¹³A magas helyeket is, melyek Jerusalemben voltak, a botrány hegyének jobb része felől, melyeket Izrael királya, Salamon épitett Asztarótnak, a szidoniusok bálványának, és Kámosznak, a moábi botránynak, és Melkomnak, az Ammon fiai utálatosságának, megfertőzteté a király.

¹⁴És lerontá a képszobrokat, és kivágá a berkeket, és azok helyét halottak tetemeivel tölté meg.

¹⁵Azonfölűl az oltárt is, mely Bételben vala, és a magas helyet, melyet Nábat fia, Jeroboam csinált vala, ki Izraelt vétekre vitte, mind ez oltárt, mind a magas helyet elbontá és megégeté, és porrá töré, és a berket is meggyujtá.

¹⁶És megfordúlván Joziás, látá ott a sírokat, melyek a hegyen valának; és elkülde, és kivevé a tetemeket a sírokból, és megégeté azokat az oltáron, és megfertőzteté azt az Úr igéje szerint, melyet az isten embere szólott, ki megjövendölte vala e dolgokat.

¹⁷És mondá: Micsoda siremlék az, melyet látok? És felelék neki a város polgárai: Az Isten emberének sírja az, ki Júdából jött volt, és megjövendölte e dolgokat, melyeket a bételi oltáron cselekedtél.

¹⁸És mondá: Hagyjatok békét neki, senki ne mozdítsa meg az ő tetemeit. És békében maradának az ő tetemei a próféta tetemeivel együtt, ki Szamariából jött vala.

¹⁹Azonfölűl a magas helyek templomait is, melyek Szamaria városaiban valának, melyeket Izrael királyai emeltek vala, ingerelvén az Urat, elhányá Joziás; és mind a szerint cselekvék azokkal, mint Bételben cselekedett vala.

²⁰És megölé a magas helyek minden papjait, kik ott az oltároknál voltak, és emberi tetemeket égete azokon, és visszatére Jerusalembe.

²¹És az egész népnek parancsola, mondván: Tartsatok Fázét a ti Uratok- Isteneteknek a szerint, a mint megiratott e szövetség könyvében.

²²Mert nem tartatott oly Fáze a birák napjaitól, kik Izraelt itélték, és Izrael királyainak és Júda királyainak teljes napjaikban,

²³mint Joziás király tizennyolczadik esztendejében tartaték e Fáze az Úrnak Jerusalemben.

²⁴De a varázslókat is és a jövendőmondókat és a bálványok képeit, a tisztátalanságokat és utálatosságokat, melyek Júda földén és Jerusalemben valának, kiírtá Joziás, hogy beteljesítse a törvény igéit, melyek megirattak azon könyvben, melyet Helciás pap az Úr templomában talált.

²⁵Hozzá hasonló király nem volt előtte, ki az Úrhoz tért volna teljes szivéből és teljes lelkéből és minden erejéből, Mózes minden törvénye szerint, és utána sem támada hasonló hozzája.

²⁶Mindazáltal az Úr nem tére el nagy búsulásának haragjától, melylyel az ő haragja Júda ellen gerjedett, a boszantások miatt, melyekkel őt Manasszes ingerlette vala.

²⁷Azért mondá az Úr: Júdát is elvetem orczám elől, mint elvetettem Izraelt, és elvetem e várost, melyet választottam, Jerusalemet, és a házat, melyről mondottam: Ott lesz az én nevem.

²⁸Joziás többi dolgai pedig, és mind a miket cselekedett, azok nem irattak-e meg Júda királyainak krónika-könyvében?

²⁹Az ő napjaiban méne föl az egyiptomi király, Fáraó-Nékaó, az asszíriai király ellen Eufrates folyóvizéhez, és eléje méne Joziás király, és megöleték Mageddóban, mikor szembeszállt vele.

³⁰És szolgái elvivék őt halva Mageddóból, és Jerusalembe hozák, és sírjába temeték őt. És vevé a föld népe Joziás fiát, Joakázt, és fölkenék őt, és királylyá rendelék atyja helyett.

³¹Huszonhárom esztendős vala Joakáz, midőn országlani kezde, és három hónapig országla Jerusalemben; anyja neve Amital vala, a lobnai Jeremiás leánya.

³²És gonoszat cselekvék az Úr előtt mindazok szerint, miket atyái cselekedtek vala.

³³És megkötözé őt Fáraó-Nékaó Reblában, mely Émat földén vagyon, hogy ne országoljon Jerusalemben; és sarczot vete a földre, száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat.

³⁴És Fáraó-Nekaó Joziás fiát, Eliacimot rendelé királylyá atyja, Joziás helyett, és nevét Joakimra változtatá. Joakázt pedig megfogá, és Egyiptomba vivé, és ott hala meg.

³⁵Joakim pedig az ezüstöt és aranyat megadá Fáraónak, megróván a földet személyenkint, hogy behozzák azt Fáraó parancsa szerint; és a föld népe közől mindenkitől értéke szerint vett mind ezüstöt, mind aranyat, hogy Fáraó-Nékaónak adja.

³⁶Huszonöt esztendős vala Joakim, midőn országlani kezde, és tizenegy esztendeig országla Jerusalemben; anyja neve Zebida vala, a rumai Fadaia leánya.

³⁷És gonoszat cselekvék az Úr előtt mindazok szerint, miket atyái cselekedtek vala.