¹Ama napokban halálra betegedék Ezekiás; és hozzája méne Ámosz fia, Izaiás próféta, és mondá neki: Ezeket mondja az Úr Isten: Parancsolj házad iránt; mert meghalsz, és nem fogsz élni.

²Ki arczczal a falhoz fordúla, és imádkozék az Úrhoz, mondván:

³Kérlek, Uram! kérlek, emlékezzél meg, mimódon jártam előtted igazságban és tökéletes szívvel, és hogy a mi kedves volt előtted, megcselekedtem. És síra Ezekiás nagy sírással.

⁴És mielőtt kiment Izaiás a tornácz közepéből, lőn az Úr beszéde hozzája, mondván:

⁵Térj vissza és mondd meg Ezekiásnak, az én népem fejedelmének: Ezeket mondja Dávid atyád Ura Istene: Meghallgattam imádságodat, és tekintetbe vettem könyhullatásaidat; és ime meggyógyítottalak téged, harmadnapra fölmégy az Úr templomába.

⁶És napjaidhoz tizenöt esztendőt adok; de az asszíriai király kezéből is megszabadítlak téged és e várost, és megoltalmazom e várost érettem és Dávid- szolgámért.

⁷És mondá Izaiás: Hozzatok egy csomó fügét; elhozván ezt, kelevényére tevék, és meggyógyula.

⁸Ezekiás pedig mondá Izaiásnak: Mi leszen jele, hogy az Úr meggyógyít engem, és hogy harmadnapra fölmegyek az Úr templomába?

⁹Mondá neki Izaiás: Ez leszen jel az Úrtól, hogy az Úr megcselekszi a beszédet, melyet szólott: Akarod-e, hogy fölmenjen az árnyék tíz vonallal, vagy hogy visszatérjen annyi fokkal?

¹⁰És mondá Ezekiás: Könnyű az árnyéknak növekedni tíz vonallal; nem akarom, hogy ez legyen, hanem hogy hátra térjen tíz fokkal.

¹¹Segítségűl hívá azért Izaiás próféta az Urat, és visszahozá az árnyékot a vonalakon, melyeken már leszállott vala, Ákáz óráján, tíz fokkal.

¹²Az időben Baladán fia, Berodak-Baladán, a babiloni király, levelet és ajándékokat külde Ezekiáshoz; mert hallotta vala, hogy beteg volt Ezekiás.

¹³Örvende pedig Ezekiás azok jövetelén, és megmutatá nekik a fűszeres házat, és az aranyat és ezüstöt és különféle jóillatú szereket, a keneteket is és edényei házát és mindent, a mi kincstárában vala. Nem volt, a mit neki meg nem mutatott Ezekiás az ő házában és egész birtokában.

¹⁴Eljöve pedig Izaiás próféta Ezekiás királyhoz, és mondá neki: Mit mondtak e férfiak, vagy honnan jöttek hozzád? Mondá neki Ezekiás: Messze földről jöttek hozzám, Babilonból.

¹⁵Ő pedig felelé: Mit láttak házadban? Mondá Ezekiás: Mindent láttak, a mi házamban vagyon; kincstáramban nincs, a mit meg nem mutattam nekik.

¹⁶Mondá azért Izaiás Ezekiásnak: Halljad az Úr beszédét.

¹⁷Ime eljőnek a napok, és elvitetnek Babiloniába mind, a mik házadban vannak, és a miket eltettek atyáid mind e napiglan; semmi sem marad meg, úgymond az Úr.

¹⁸De fiaid közől is, kik tőled származnak, kiket nemzeni fogsz, elvitetnek, és udvari szolgák lesznek a babiloni király palotájában.

¹⁹Mondá Ezekiás Izaiásnak: Jó az Úr beszéde, melyet szólottál; legyen béke és igazság napjaimban.

²⁰Ezekiás többi dolgai pedig, és minden hatalma, és mimódon készíttetett halastavat és vízcsatornát, és hogy vitte be a vizet a városba, azok nem irattak-e meg Júda királyainak krónika-könyvében?

²¹És Ezekiás elaluvék atyáival, és fia, Manasszes lőn király helyette.