¹Ezeket hallván Ezekiás király, megszaggatá ruháit, és zsákba öltözék és beméne az Úr házába.

²És elküldé Eliacimot, az udvarbirót, és Szobnát, az irnokot, és a véneket a papok közől, zsákokba öltözve, Ámosz fiához, Izaiás prófétához.

³Kik igy szólának: Ezeket mondja Ezekiás: Szorongatás és fenyiték napja ez, és káromlás napja; szűlésig jutottak a magzatok, és nincs ereje a szülőnek.

⁴Ha talán meghallja a te Urad Istened Rabzaces minden beszédeit, kit ura, az asszíriai király küldött, hogy szidalmazza az élő Istent, és káromolja oly szókkal, melyeket hallott a te Urad Istened: imádkozzál a maradékokért, kik még megvannak.

⁵Elmenének tehát Ezekiás szolgái Izaiáshoz.

⁶És mondá nekik Izaiás: Ezeket mondjátok uratoknak: Ezeket mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, melyeket hallottál, melyekkel az asszíriai király szolgái engem káromlottak.

⁷Ime én lelket küldök hozzája, és hírt hall, és visszatér földére, és levágatom őt fegyverrel saját földén.

⁸Visszatérvén pedig Rabzaces, az asszíriai királyt Lobná vivásánál találá; mert hallotta vala, hogy elment Lákiszból.

⁹És mikor meghallotta, hogy a szerecsen király, Taraka felől ezt mondák: Ime kijött, hogy hadakozzék ellened, és ellene ment; követeket külde Ezekiáshoz mondván:

¹⁰Ezeket mondjátok Júda királyának, Ezekiásnak: Meg ne csaljon téged a te Istened, kiben bizodalmad vagyon, s ne mondjad: Nem adatik Jerusalem az asszíriai király kezébe.

¹¹Mert magad hallottad, miket cselekedtek az asszíriai királyok minden országgal, mimódon pusztították el azokat; tehát egyedül te szabadúlhatsz-e meg?

¹²Vajjon megszabadították-e a népek istenei mindazokat, kiket elpusztítottak atyáim, Gózant tudniillik és Háránt, Reszefet és Éden fiait, kik Telasszárban valának?

¹³Hol vagyon Émat királya és Arfad királya és Széfarvaim városának királya, és Ánaé és Ávaé?

¹⁴Annakokáért mikor Ezekiás a követek kezéből elvette a levelet és elolvasta, fölméne az Úr házába, és kiterjeszté azt az Úr előtt,

¹⁵és imádkozék az ő színe előtt mondván: Izrael Ura Istene! ki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedűl a föld minden királyainak Istene, te alkottad az eget és földet.

¹⁶Hajtsd meg füleidet és halljad, nyisd meg, Uram, szemeidet és lássad; halld Szennakerib minden beszédeit, ki elküldött, hogy szidalmazza előttünk az élő Istent.

¹⁷Bizonyára, Uram! az asszíriai királyok széthányták a pogányokat és azok földét,

¹⁸és tűzbe vetették isteneiket; mert nem voltak istenek, hanem emberi kéz csinálmányai fából és kőből, és elvesztették őket.

¹⁹Most azért, Urunk Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hadd tudják meg a föld minden országai, hogy te vagy egyedűl az Úr Isten.

²⁰Elkülde pedig Ámosz fia, Izaiás, Ezekiáshoz mondván: Ezeket mondja Izrael Ura Istene: A mikért könyörögtél nekem az asszíriai király, Szennakerib felől, meghallgattam.

²¹Ez a beszéd, melyet az Úr felőle szólott: Megvetett téged, és kicsúfolt téged, Sion szűz leánya! hátad mögött fejét hajtogatta, Jerusalem leánya!

²²Kit szidalmaztál, és kit káromlottál? ki ellen magasztaltad fel szódat, és emelted föl a magasba szemeidet? Izrael szente ellen.

²³Szolgáid által szidalmaztad az Urat, és mondottad: Szekerem sokaságával fölmentem a hegyek magasára, a Libanon tetejére, és levágtam annak magas czedrusfáit és válogatott fenyőfáit. És bementem annak határaig, és az ő Karmélja erdejét

²⁴én vágtam ki. És megittam az idegen vizeket, és kiszárasztottam lábaim nyomdokaival minden berekesztett vizet.

²⁵Nem hallottad-e kezdettől, mit cselekedtem? A régi napokban elrendeltem, és most előidéztem: hogy a hadakozók erős városai romhalmokká lesznek.

²⁶És kik azokban laknak, leeresztett kezekkel, megrettentek és megszégyenűltek; olyanok lettek, mint a mező szénája és a héjazatok zöldellő füve, mely megszáradott, mielőtt megért volna.

²⁷Lakhelyedet, kijövetedet és bementedet és utadat én ezelőtt tudtam, és ellenem való dühösségedet.

²⁸Esztelenkedtél ellenem, és kevélységed fölhatott füleimbe; annakokáért karikát vetek orrodba, és zabolát ajakidra, és visszaviszlek téged az útra, melyen jöttél.

²⁹Neked pedig Ezekiás, ez lesz jeled: Egyed ez esztendőben, a mit találsz; második esztendőben pedig, a mi magától terem; harmadik esztendőben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőket, és egyétek azoknak gyümölcseit.

³⁰És a mi csak megmarad Júda házából, gyökeret ver alúl, és gyümölcsöt terem fölűl;

³¹mert Jerusalemből jőnek ki a maradékok, és Sion hegyéről, a mi megszabadúl. A seregek Urának buzgósága fogja ezt cselekedni.

³²Azért ezeket mondja az Úr az asszíriai királyról: Nem jő e városba, nyilat sem lő beléje, paizs sem foglalja el azt, sáncz sem veszi körűl;

³³azon úton, melyen jött, visszatér; és nem jő e városba, ugymond az Úr.

³⁴És megoltalmazom e várost és megszabadítom azt enmagamért és Dávid- szolgámért.

³⁵Lőn tehát azon éjjel, eljöve az Úr angyala, és megöle az asszíriusok táborából száznyolczvanöt ezret. És mikor reggel fölkelt, látá mind a holtak testeit, és távozván, elméne.

³⁶És visszatére az asszíriai király, Szennakerib, és Ninivében lakék.

³⁷És mikor Neszrok templomában imádá istenét, fiai Adramelek és Szaraszár megölék őt fegyverrel, és az örmények földére szaladának, és fia, Azarhaddon lőn király helyette.