¹Annakokáért tovább nem tűrhetvén, jónak láttuk, hogy mi magunk Athenében maradjunk,

²és elküldöttük Timoteust, a mi atyánkfiát és Isten szolgáját a Krisztus evangéliomában, hogy titeket megerősítsen és oktasson hitetek felől,

³hogy senki se legyen ingadozóvá e szorongatások miatt; mert magatok tudjátok, hogy mi erre rendeltettünk.

⁴Mert midőn nálatok voltunk is, megmondottuk nektek, hogy szorongatás vár reánk, a mint meg is történt, és tudjátok.

⁵Azért én sem tűrhetvén tovább, elküldöttem, hogy hitetekről értesűljek, netalán megkisértsen titeket az kisértő, és munkánk hiábavaló legyen.

⁶Most pedig Timoteus tőletek hozzánk jövén, és tudósítván minket a ti hitetek és szerelmetek felől, és hogy jó emlékezettel vagytok rólunk mindenkor, óhajtván minket látni, valamint mi is titeket:

⁷azért megvigasztaltattunk, atyámfiai, tibennetek minden szükségünkben és háborúságunkban a ti hitetek által;

⁸mivel akkor éledünk, ha ti az Úrban állhatatosak vagytok.

⁹Mert micsoda hálát adhatunk viszontag az Istennek tiértetek teljes örömmel, melylyel örűlünk miattatok a mi Istenünk előtt,

¹⁰éjjel-nappal bőségesen könyörögvén, hogy lássunk titeket színről színre, és kipótoljuk azt, minek hijával van a ti hitetek?

¹¹Maga pedig az Isten és a mi Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus igazgassa utunkat tihozzátok;

¹²titeket pedig gyarapítson az Úr és gazdagítson szeretettel egymáshoz és mindenekhez, a minő a miénk is tihozzátok,

¹³hogy szivetek megerősödjék, feddhetlen és szent legyen az Isten és a mi Atyánk előtt, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére minden szenteivel. Amen.